Nikolics

Nemanja

Nikolics Nemanja Zentán, az akkor még létező Jugoszláviában született, 1987 legutolsó napján. A vegyes családban felnőtt, magyar ajkú édesanyja miatt a mi nyelvünket is beszélő kissrác a határhoz közel fekvő kisváros csapatában, az FK Sentában kezdett futballozni. Egyáltalán nem volt könnyű gyerekkora, mint ahogyan a háború sújtotta Jugoszlávia, majd Szerbia egyetlen gyerekének sem a XX. század utolsó évtizedében. 2006-ban – tulajdonképpen már felnőttként – döntött úgy, hogy átköltözik a határ innenső oldalára: először az NB II-es Barcsi SE játékosa lett. A beilleszkedéssel nem nagyon bíbelődött, tizenkét meccsen három gólt szerzett – azért nem többet, mert megsérült. Fél szezont a szintén másodosztályú Kaposvölgye VSC-ben is futballozott, majd talán az egész magyar futball szerencséje, – ahogy korábban André Alvest is – Illés Jánosék felfedezték és vitték a régió legerősebb klubjába, az élvonalban vitézkedő Kaposvári Rákócziba. 2008 februárjában igazolt a Rákócziba, március 1-én debütált a hazai élvonalban, rögtön az első meccsén gólt lőtt az akkor még FC Fehérvár néven szereplő Vidi hálójába. Alkalmasint maga sem gondolta akkor, milyen jól jár azzal, hogy a dr. Mezey György által felügyelt fehérváriak ellen villogott… A 2008 tavaszától 2009 teléig tartó, tulajdonképpen kétéves periódusban 49 meccset játszott a Rákócziban, ezeken 30 gólt szerzett. Ez picivel jobb, mint 60 százalékos hatékonyság, elképesztő adat egy olyan támadótól, aki nem valamely „nagyágyú” mezét viseli. Más magyarázat aligha lehet: egyszerűen, a góllövésre született.

A 2010–2011-es bajnokság második felét már a Videoton FC-ben játszotta le. Megszerezte pályafutása első bajnoki érmét, és felülhetett a gólkirályt megillető trónra is – akkor először, de egyáltalán nem utoljára. A következő évben, az első teljes fehérvári szezonjában „csak” bajnoki címet szerzett. A gólkirály nem ő lett, de továbbra is szaggatta az ellenfelek hálóit. A Videoton FC-ben töltött első időszakában, öt és fél év alatt 149 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezeken 87 gólt szerzett – ez nagyjából ugyanúgy, 60 százalék körüli mutató, mint Kaposváron. 2014-ben (Simon Attilával „társbérletben”) másodszor, 2015-ben pedig harmadszor lett a hazai élvonal gólkirálya, közben pedig beesett azért más típusú elismerés is: a 2011-2012-es szezon végén a Nemzeti Sport, 2015-ben pedig az MLSZ választotta az év legjobb játékosává. (Ebben az évezredben Nemanja Nikolics az egyetlen játékos, aki a hazai NB I háromszoros gólkirályának mondhatja magát.) 2015 nyarán, a második bajnoki arannyal a nyakában távozott a Videoton FC-től.

Székesfehérvárról a lengyel fővárosba, a varsói Legiához szerződött. A lengyelek góllövőt akartak venni, olyan támadót, aki futószalagon gyártja a gólokat és hozza az eredményeket – azt kaptak. Rögtön első ottani szezonjában mindent megnyert, amit csak lehetett. Bajnok és kupagyőztes lett, megszerezte az Ekstraklasa gólkirályi címét és begyűjtötte az összes megszerezhető egyéni titulust: az Év játékosa, az Év támadója és az Év légiósa is ő lett. A következő szezonban már csak az őszt töltötte Varsóban, decemberben az Egyesült Államokba, a Chicago Fire-hez szerződött. A Legiában ősszel szerzett 13 gól még úgy is elég volt a liga „bronzcipőjéhez”, hogy a szezon második felét már tengerentúlon töltötte. A naptári éves rendszerű Major League Soccer 2017-es idényében, 24 gólt szerezve, megint gólkirály lett: elképesztő bravúr, tulajdonképpen egymást követő három évben, három bajnokságban, mindig gólkirály lett. 2017 végén a Magyar Sportújságírók Szövetségének szavazásán a szezon legjobb magyar futballistájának választották. A Major League Soccerben a legjobban kereső húsz játékos között volt.

Miután Chicagóban lejárt a szerződése, visszatért a MOL Vidihez. Második fehérvári korszaka két és fél idényen át tartott, 75 bajnokin 30 gólt szerzett. Közben, Szabó Józsefet megelőzve, a klub élvonalbeli történetének leggólerősebb játékosa lett. A két korszakot összeadva, minden sorozatot figyelembe véve, 310 mérkőzésen 165 gólt szerzett a Vidiben. Ugyanez a mutató a bajnokságban: 224/117. A magyar élvonalban, a Kaposvári Rákóczi és a többször is nevet váltó Vidi támadójaként 273 mérkőzésen 147 gólt ért el. Pályafutása utolsó időszakét ismét légiósként töltötte. Előbb a török élvonalban, a Pendiksporban futballozott, majd (egyébként Gyurcsó Ádám klubtársaként) Cipruson, az AEK Larnacában zárt le karrierjét.

A Jugoszláviában született, Szerbiában felnőtt csatár 2011. január 28-án, a székesfehérvári Önkormányzat dísztermében tett esküt és lett magyar állampolgár is. Tekintettel arra, hogy korábban, szülőhazája válogatottjában nem lépett pályára, semmilyen egyéb engedélyre nem volt szüksége, 2013. október 11-én, bemutatkozott a magyar válogatottban. Egervári Sándor a Hollandia elleni vb-selejtező 79. percében, 1-6-os állásnál, Németh Krisztiánt helyére küldte pályára. A későbbiekben – bár Csábi József, Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck, Szélesi Zoltán, Georges Leekens és Marco Rossi is beválogatta – nem tudott gyökeret verni, valahogy egyik kapitány sem találta meg a klubcsapataiban mindenkinél eredményesebb Niko helyét a válogatottban. A rekordok könyvébe kívánkozik: 43 válogatottsága közül mindössze egyet, a másodikat (2013-ban, Andorra ellen) játszhatta végig. Meglepő, de a legtöbbször éppen a posztriválisával, Szalai Ádámmal játszott azonos mérkőzésen a válogatottban, huszonkilencszer. Nyolc év alatt nyolc gólt szerzett a nemzeti csapatban. A 2016-os Európa-bajnokságon két meccsen összesen egy félidőnyit játszott. a 2021-es tornán, ugyancsak két mérkőzésen, 66 percet. Az angolok elleni londoni 1-1-es vb-selejtező jelentette a búcsúját a válogatottságtól, 2021. október 12-én.

2024 januárjának végén az IFFHS, a labdarúgás történetével és statiusztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet összeállította a XXI. század eddigi leggólerősebb európai futballistáinak rangsorát. A 2001. január 1-jétől 2023. december 31-ig született gólok alapján 23 játékos lépte túl a 300-as határt. A játékosoknál az országos bajnokságokban, a nemzeti és nemzetközi kupasorozatokban, illetve a válogatottban szerzett gólokat vették figyelembe. A listán, amelyen Cristiano Ronaldo, Robert Lewandowski, Zlatan Ibrahmovic és Karim Benzema az első négy helyezett, Nikolics Nemanja került a tizenhetedik helyre.