Juhász

Roland

Juhász Roland 1983. július 1-én Cegléden született, Tápiószentmártonban nevelkedett, de a „szomszédban", Tápiószecsőn kezdett el játszani, mégpedig a fiatalokat mentorukként is segítő Ofella Zoltán vezetésével alakult futballiskolában, amelyben Rolandék már a második évfolyamot jelentették. Az először a budapesti korosztályos bajnokságban induló csapatból többen is élvonalbeli, vagy másodosztályú játékosok lettek, de Juhász Roland mindegyiküknél fényesebb karriert futott be. 1999-ben igazolta le a tehetséges fiatalokra szívesen építő MTK Hungária FC. Még a 17. születésnapja előtt bemutatkozott a hazai élvonalban: 2000. május 20-án, a DVTK elleni meccsen, a román Nicolae Ilea helyére küldte be Henk ten Cate – jobb oldali támadónak. Azonnal megállta a helyét a legjobbak között is: „A 18 éves, nagyon tehetséges futballista, rutinos csatárokat megszégyenítő módon, állandó veszélyt jelentett az ellenfelek kapujára. Két rangadón különösen kitűnt játékával, gólt szerzett hazai pályán a Ferencváros és Angyalföldön a Vasas ellen is" – írta róla első teljes szezonja után a Futballszezon 2000-2001 című kiadvány. Ha a fentebb említett két gólját fontosnak tituláljuk, milyen jelző illik a 2003 tavaszának végén, az Újpestnek fejeltre? A szezon utolsó három fordulójában háromszor is a kapuba talált, az utolsóval, a lilák ellenivel, bajnoki címhez segítette az Egervári Sándor által dirigált MTK-t. Ezek a hetek más szempontból is fordulópontot hoztak az életében. Edzője a kupagyőztes Ferencváros elleni Szuperkupa-mérkőzésen állította először a védelem tengelyébe, a Panionioszhoz távozott Micso Szmiljanics utódját látva benne. A következő két idényben még itthon, az MTK Hungáriában játszott – immár védőt. „Kirobbanthatatlan” lett a csapatból, a 2003-2004-es szezonban 27, a következőben 29 meccsen szerepelt. A 2005-2006-os szezont itthon kezdte, a harmadik forduló után viszont Brüsszelbe költözött, az Anderlechthez igazolt. Olyan játékosok utódaként került a klubhoz, mint Fazekas Árpád, Völgyi-Wölbling József, Ladinszky Attila vagy Urbán Flórián.

Ezt nyilatkozta szerződtetésekor Franky Vercauteren, az RSC Anderlecht vezetőedzője, az egykori Európa-klasszis játékos a Nemzeti Sportnak. Juhász Roland nyolc (!) sikeres évet töltött az Anderlechtben, Dárdai Pál mellett nincs is az utóbbi fél évszázad futballjában olyan magyar játékos, aki ilyen hosszú időt játszott (és valóban játszott!) a hazai elitnél erősebb csapatban. Bemutatkozásként a 2005–2006-os szezon végén bajnoki címet szerzett, aztán 2013 nyaráig összesen öt bajnoki aranyat (2006, 2007, 2010, 2012, 2013) és két ezüstöt (2008, 2009) nyert. Azaz: Roland és az RSC Anderlecht – a 2008-as Belga Kupa-győzelmet sem feledve – a Genk által megnyert 2010-2011-es szezon kivételével, minden bajnokságban az első két hely valamelyikén végzett, és azért a hiányzó szezonra is jutott egy bronz… Bár első belgiumi évében még csak 11 meccsen játszott, hamar alapemberré vált, a következő években alig hiányzott a lila-fehérek védelmének tengelyéből. 2007 és 2011 nyara között, valamennyi bajnoki szezonban legalább 30, a 2011-2012-es szezonban 25 meccsen játszott. Formájára, elismertségére jellemző, hogy 2009 nyarán a Bayern München nagy erőket mozgósított a megszerzéséért, végül azonban a belga és a német klub nem tudott megállapodni az ügylet pénzügyi feltételeiben. Ezért is számított – nem csak a magyar szurkolók számára – óriási meglepetésnek, hogy a 2012 nyarán az Anderlecht kormányrúdjához kerülő új edző, John van den Brom nem számított rá, mindössze három meccsen küldte pályára.

Juhásznak váltania kellett, ha nem akart a kispadon ragadni – a legjobb lehetőséget a Videoton FC kínálta 2013 első hónapjaiban. A tépelődés nehéz napjaiban talán maga a védő sem gondolta, milyen jó döntést hozott. A harmincon túl kezdte pályafutása új, a korábbiakhoz hasonlóan sikeres, harmadik szakaszát. A 2008 és 2009 után 2014-ben harmadszor is az Év játékosává választott védő a 2013-as és 2014-es ezüstérem után 2015 nyarán a második, majd 2018-ban harmadik bajnoki aranyérmét ünnepelhette. A 36. évében járva olyan kimagasló teljesítményt nyújtott 2018 őszén, a MOL Vidi FC Európa-liga-meccsein, hogy a szurkolók döntő többsége úgy vélte: a két évvel korábbi, sikeres Eb-szereplés után túl korán mondta le a válogatottságot, még mindig nincs a posztján jobb magyar futballista az OTP Bank Ligában. 2019-ben Magyar Kupa-győztes lett. 2020. június 23-án, a Ferencváros elleni rangadón győztes góllal búcsúzott az aktív játékos-pályafutástól.

2004. április 25-én, Zalaegerszegen, a Japán elleni győztes meccsen (3-2) góllal debütált Lothar Matthäus szövetségi kapitánynál az A-válogatottban. Mondhatjuk, soha rosszabb rajtot, de a folytatás is parádésra sikerült. 2016 nyaráig, a szép emlékű, franciaországi Európa-bajnokság meccseivel bezárólag, 94-szer lehetett válogatott, ezt fejelte meg még eggyel az év őszén, november 15-én, a Groupama Arénában, Király Gáborral közös búcsúmeccsén, Svédország ellen. Az örökranglistán mindössze Dzsudzsák Balázs, Király Gábor, Bozsik József és Gera Zoltán előzi meg, ebből következően egyetlen védő sem viselte nála többször futballtörténelmünk során a magyar válogatott mezét. Pályafutása során a legtöbbször az Anderlechtből került be a válogatottba (62), a székesfehérvári klub tagjaként 19, MTK-sként 14 meccset játszott. Leggyakoribb játékostársa Dzsudzsák Balázs volt (65 válogatott mérkőzésen). Négy esztendőben (2004, 2007, 2008, 2011) is tízszer játszott a nemzeti tizenegyben.

Visszavonulása után asszisztens edző lett a MOL Fehérvárnál (2021. április–2022 február), Szabics Imre munkáját segítve. 2022 júliusától három hónapon keresztül a III. Kerületi TVE sportigazgatójaként dolgozott, majd visszatért a Vidihez, ugyancsak sportigazgatóként.