Dzsudzsák

Balázs

Dzsudzsák Balázs 1986. december 23-án Debrecenben született. Nyírlugoson nőtt fel, az onnan alig tíz kilométerre fekvő Nyíradonyban, a Debreceni Foci Suli ottani csapatában kezdett futballozni. Tízéves korában elvitte a Debreceni Olasz Focisuli a hajdúsági megyeszékhelyre, de onnan is hamar továbblépett, nem sokkal később már Herczeg András csapatában, a DVSC juniorkeretében tűnt fel a neve. A 2003–2004-es idényben még a DVSC fiókcsapatánál, a Létavértesnél szerepelt kölcsönjátékosként. 2005 elejétől azután már a DVSC-ben futballozott. 2005. április 9-én, az MTK ellen mutatkozott be az élvonalban (3–0). Harmadik élvonalbeli szezonja végére, 2007 nyarára már háromszoros bajnoknak mondhatta magát, noha alapembernek csak a 2006–2007-es bajnokságban, a Miroslav Beranek által irányított csapatban számított. Egyre több külföldi klub érdeklődött a menedzserénél, Vörösbaranyi Józsefnél, milyen feltételekkel választaná őket a tehetséges ballábas szélső.

A holland Philips SV lett a befutó. Az első megállapodás szerint 2008 nyarán kellett volna Eindhovenbe mennie, de végül már januárban költözött. Jó csapatba került, amelyet még jobbá tett: nyáron sorozatban negyedszer ünnepelhetett bajnoki címet, ezúttal a holland élvonal aranyérmét akasztották a nyakába. Összesen három és fél szezont játszott Hollandiában. A klub szempontjából nem volt felhőtlen időszak – a PSV az ideálisnál többször váltott például edzőt, Huub Stevens, majd Fred Rutten sem bizonyult jó választásnak – ennek ellenére Balázs a pályafutásának legjobb, legsikeresebb éveit töltötte az eindhoveni csapatban. Ebből az időszakból – a már említett 2008-as bajnoki cím mellett – talán a nemzetközi kupameccseket érdemes kiemelni. A 2010 októberében nehéz szívvel készült korábbi csapata, a DVSC elleni Európa-liga-meccsre, de a magyar közönség ellenfélként is megható szeretettel fogadta. A Lille OSC elleni meccs visszavágóján szinte egyedül verte meg a franciákat.

2011 nyarán hagyta el Hollandiát, június 12-én négyéves szerződést írt alá az orosz bajnokságban nagy tervet szövögető, dagesztáni Anzsi Mahacskalához. Nem került „egyszerű” helyre. A dagesztáni politikai helyzet miatt át kellett értékelni a „hazai pálya” fogalmát, a csapat gyakorlatilag Moszkva mellett élt és edzett. A milliárdos tulajdonosnak, Szulejman Kerimovnak köszönhetően viszont igazi „nemzetközi brigád” formálódott a dagesztáni klub sárga mezében, olyan játékosokkal, mint a brazil világbajnok Roberto Carlos, a kameruni Samuel Eto’o, az orosz Jurij Zsirkov, Dzsudzsák Balázs, nem megfeledkezve a menedzserről, a holland Guus Hiddinkről sem. Balázs a hosszú távú kontraktus ellenére, mindössze fél évet töltött a szabályozó megszorítások miatt egyre nehezebb helyzetben lévő klubban – a 2012-es évet gyakorlatilag már Moszkvában, a Dinamóban kezdte. Abban az évben, a téli átigazolási időszakban, ő volt a világ legdrágább klubváltója. Három és fél évet töltött az orosz futball egyik legpatinásabb klubjánál. Jól játszott, de a zajos sikereknek gátat szabott a Dinamo pénzügyi helyzete. A csapat 2012-ben bejutott az Orosz Kupa döntőjébe, a 2014– 2015-ös szezonban pedig a legjobb tizenhatig menetelt az Európa-ligában, de a nemzetközi szereplés bevételei sem segítettek a klub anyagi helyzetén. 2015 nyarán Dzsudzsák Balázs újra váltott, előbb egy szezonra a török Bursaspor, majd 2016 augusztusában az arab emírségekbeli al-Vahda játékosa lett.

Az Emírségekbeli csapatával 2017-ben megnyerte az Elnök-kupát, 2018-ban pedig az Öböl-kupát. A csapat legeredményesebb játékosaként, két másik futballistával, Mamadou Coulibalyval és Hasszan Rasiddal holtversenyben, a sorozat gólkirálya lett. Ha ezeknek a sikereknek nem is könnyű megtalálni a megfelelőjét az európai futball polcain – azért mégis csak sikerek. 2018 nyarán – hosszas tárgyalások után – újra klubot váltott, a szintén arab emírségekbeli, a helyi profibajnokságban újoncként rajtoló, kalbai al-Itthad játékosa lett. 2020 februárjában távozott onnan, másnap az arab labdarúgás egyik leghíresebb klubja, az al-Ajn FC szerződtette. A koronavírusjárvány miatt azonban mindössze négy mérkőzés jutott ott. Nagyjából fél évvel később, 2020 szeptemberében ismét leszerződött a Debreceni VSC-hez.

Vállalta, hogy a Merkantil Bank Ligában, a második vonalban is segíti korábbi klubját. A Lokival az idény végén visszakerült az élvonalba, csaknem tizennégy évvel azután, hogy 2007. november 23-án, Újpesten lejátszotta pályafutása első szakaszának utolsó NB I-es mérkőzését, 2021. július 31-én a kispesti Bozsik Arénában ismét magyar élvonalbeli bajnoki mérkőzésen léphetett pályára – és ha már ott volt, gólt szerzett a Honvéd ellen. A 2021–2022-es szezont 31 mérkőzésen szerzett nyolc góllal, a 2022–2023-ast, amelyben bajnoki harmadik lett a DVSC-vel, 31 mérkőzésen elért hat góllal zárta. Ebben a két szezonban csak Dorian Babunszki szerzett nála több gólt a DVSC mezében. 2025 nyaráig 175 mérkőzést játszott az NB I-ben.

2007. június 2-án mutatkozott be a válogatottban, 2022. november 20-án, 109. szereplésével egyedüli csúcstartó lett. Századik válogatottságát a horvátok ellen ünnepelte, 2019. március 24-én. A magyar csapat 2–1-re nyert Eb-selejtezőn a vb-ezüstérmes ellen. Találatai közül kiemelkedett a finnek elleni, 2010. október 12-én, a helsinki Eb-selejtező utolsó pillanatában rúgott gól. Ugyancsak felejthetetlen 2014. október 11-én, Bukarestben, a románok elleni Eb-selejtezőn rúgott szabadrúgásgólja. Legemlékezetesebb mérkőzése a címeres mezben a 2016-os Eb Portugália elleni csoportmérkőzése, amelyen két góllal járult hozzá a későbbi Európa-bajnok elleni 3–3-as döntetlenhez. A 2016-os Európa-bajnokságon a magyar csapat egyik legjobbjának bizonyult, a L’Équipe osztályzatai alapján csak Kleinheisler László múlta felül. Ő volt a csapatkapitány. A karszalagot egyébként 52 meccsen viselte a válogatottban. 109 mérkőzése során a legtöbbször Juhász Roland volt a csapattársa (65). 2007 és 2019 között minden esztendőben legalább ötször játszott a nemzeti tizenegyben. Érdekes, hogy a legtöbb gólt, hármat, az egyébként a magyar válogatott mumusának számító hollandok ellen szerezte.