Greminger

János

Greminger János 1929. május 5-én született Szegeden. Szegedi kisiskolásként ugyanazokat a sportokat űzte, mint a legtöbb kisgyerek, úszott, focizott, pingpongozott. "Magasban van az a kosár, édes fiam, óriásoknak való ez a játék" — magyarázta egy édesapa szepegő fiának, akit alacsonyabb termete miatt tanácsoltak el a kosárlabdától. Élete azonban mégis összefonódott a kosárlabdával a Klauzál Gábor Gimnáziumban. Antal József testnevelő tanár — a TF későbbi igazgatója — felismerte hallatlan szívósságát, ruganyosságát, játékszeretetét, beépítette őt az iskola kosárlabda csapatába. A kisdiák hamarosan nem a többiekhez képest túlságosan alacsony termetével tűnt ki, hanem mozgékonyságával, kivételes rugalmasságával. Antal így jellemezte:

15 évesen a Szegedi Postásba került, ahol akkor már komoly hagyományai voltak a kosárlabdának. 1947-ben érettségizett, és a MÁV-nál kapott állást — előbb mint pályamunkás, később pedig fékezővé lépett elő. Ezt követően átigazolt az SZVSE NB II-es csapatába. A Vasutas válogatottban kapott helyet, a Szegedi Postásban Almási Gyula, majd Tasnádi József a Szegedi VSE-ben voltak a mesterei. Miután a fővárosba került, raktári munkásként dolgozott, már a BVSC színeiben, az 1949/50-es bajnoki évben az NB I.-ben játszott. 1950 őszén tényleges katonai szolgálatra vonult be Nagykanizsára. 1950-től 1988-ig katonatiszt, alezredes volt. Németh őrnagy, az egykori ökölvívó volt a parancsnokuk, aki örömmel adta meg az engedélyt egy kosárlabdacsapat megszervezésére, és lehetőséget teremtett heti háromszori edzésre is. 1950 végén megalakult a Bp. Honvéd kosárlabda-szakosztálya és Greminger János is oda került. Mivel a csapat nagy játékerőt képviselt, rögtön az élvonalba sorolták be őket. Önmagáról így vallott:

A Páder János keze alatt kialakult együttesre épült a magyar válogatott csapat is, hiszen attól kezdve, hogy a Bp. Honvéd 1952-ben először nyerte a magyar bajnokságot, egyhuzamban 18 alkalommal lettek aranyérmesek. Az 1951-ben rendezett nemzetközi tornán Greminger János kezdő emberként kimagasló teljesítményt nyújtott, amivel megalapozta jövőjét, ettől kezdve végig tagja maradt a magyar válogatottnak, kezdő emberként, amíg 1964-ben, a tokiói olimpián végleg elbúcsúzott a válogatottságtól. Az alig 180 centiméter magas, játékostársai által csak „Csőrösnek” szólított kosaras technikai tudásával, irányítókészségével az óriások közül is kiemelkedett. Mindenki a becenevén ismerte. Akkora orra volt, hogy ráragadt a Csőrös név - emlékezett vissza Merényi Kálmán a becenév eredetére. Sportolói pályafutása alatt 229-szer ölthette magára a nemzeti válogatott mezét.

Az 1955-ös Eb-t Budapesten rendezték. Mindenki tudta, hogy a magyar csapat sokat fejlődött, de szakmai körökben a Szovjetunió biztos győzelmére számítottak. Az örök mókamester, Simon János (Simi) egy nappal a döntő előtt megmondta, hogy a Népstadionban meg fogjuk verni Szovjetuniót. A szálló üzletvezetője nem hitt a sikerben, a fogadás tétje pedig három liter jégbe hűtött eperbólé volt, természetesen pezsgővel. A küzdelem sikeresen kezdődött A csapat biztosan jutott a legjobb 8 közé, azonban a nyolcas döntő úgy kezdődött, hogy kikaptak Csehszlovákiától. Ez a vereség felébresztette az elbizakodottakat. A nagy esélyes szovjet csapatot 82:68 arányban legyőzték, és a magyar válogatott Európa-bajnok lett. A fogadást így megnyerték és az eperbólé is hamar elfogyott. Az Európa-bajnok csapat tagjai pedig: Bánhegyi László, Bencze János, Bogár Pál, Cselkó Tibor, Czinkán Tibor, Dallos János, Greminger János, Hódy János, Hódy László, Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Tóth László, Zsíros Tibor, szövetségi kapitány: Páder János.

Aktív sportolói pályafutása után továbbra is minden figyelme és energiája a sportra irányult. 1965-66-ban a BME-n gépészmérnök-hallgató, majd 1971-ben TF szakedzői oklevelet (kosárlabda szakedző), 1975-ben pedig TF sportszervezői oklevelet szerzett. Négyszer vezette a magyar olimpiai csapatot a nyári és téli olimpiákon (1980, 1988). Sportvezetőként 1965 és 79 között a Bp. Honvéd módszertani osztály munkatársa, Bp. Honvéd Sportiskolai vezetője, ügyvezetője és elnökhelyettese volt., 1979-88-ig Országos Testnevelési Hivatal, vagyis az OTSH Sportágak Főosztály munkatársa, főosztály vezetőhelyettese ill. főosztályvezetője, 1989-ben nyugdíjazták. A Magyar Honvédség ezredesi rendfokozattal ismerte el. Nyugdíjasként éveken át az OTSH elnökhelyettese volt. Sportolóként három, sportvezetőként kilenc olimpián vett részt. 1966-ban jelent meg Simon Jánossal írt könyve Húsz év a palánk alatt címmel. 1996-ban MOB érdeméremmel tüntették ki.

• Csongrád Megyei Hirlap Délvilág, 2010. november (66. évfolyam, 254-278. szám)2010-11-11 / 262. szám • Sportkönyvek Németh Antal (szerk.): A Budapesti Honvéd Sport Egyesület képes Híradója (Budapest, 1974) Alapítók • http://www.olympedia.org/athletes/6214 • Arcanum • Honvédségi Szemle 20092009 / 6. szám / FÓRUM / Elbúcsuztunk a "Csőröstől" (dr. Kolozsvári Sándor nyá. ezredes) • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságíók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H (Szekszárd, 1994) • Sportkönyvek Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig (Budapest, 2007)Műegyetemi olimpikonok