Életrajz
Az I. István Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán épületgépész mérnöki diplomát szerezett. Velkei Ferenc meghívására kezdett el kosárlabdázni a Budapesti Vörös Lobogó színeiben. Szorgalmával gyorsan utolérte gyakorlottabb társait és 1960-ban már a római olimpián tagja a kilencedik helyen végzett válogatottnak, négy évvel később pedig Tokióban is olimpikonunk. Az ötkarikás játékokra már a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) játékosaként utazott. Négy Európa-bajnokságon is erősíti a nemzeti csapatot. Ezek közül a Wroclawban 1963-ban elért negyedik hely a legelőkelőbb. 1970-ben a számtalan ezüstérem után a magyar bajnokságot és a Magyar Népköztársasági Kupát is aranyéremmel zárja egyesületével.
Visszavonulása után
1973-ban fejezi be első osztályú pályafutását a civil munkát előtérbe helyezve a Metró Üzemigazgatóság vonalmérnökeként, majd osztályvezetőjeként. Részt vett a Metró hármas vonalának építésében és tervezői szakértésében. A Folyamszabályozási és Kavicskotró vállalattól (FÓKA) ment vezérigazgatóként nyugdíjba. A nyugdíjas évek alatt sem szakadt el a kosárlabdázástól. Az öregfiúk válogatottjával járta a világot. Felesége Emhó Edit volt. Két gyermeke György és Tamás is kosárlabdáztak.
Eredményei
Az 1960-as római olimpián egy nehéz csoportba kerülve 9. helyet ért el a nemzeti együttessel. 1964-ben Tokióban a tizenharmadik. Négy Európa-bajnokságon szerepelt, ezek közül 1963-ban Wroclawban a negyedik helyen végzett a válogatottal (1961. Belgrád 6., 1965. Moszkva 15., 1967. Tampere 13. helyezés). Az 1965-ös budapesti Főiskolai világbajnokságon bronzérmet szerez (1959. Torinó 4. helyezés). 1970-ben magyar bajnoki címet érdemel ki a MAFC együttesével. Ugyanebben a szezonban megnyerik a Magyar Népköztársasági Kupát is. Korábban kilenc ezüstérmet akasztottak a nyakába a magyar bajnokságokban 1958 és 1967 között.