Szegedről Csepelre
Liptai István a kosárlabdázással szülővárosában a Szegedi Lokomotív, majd a Szegedi Postás színeiben ismerkedett meg. 1950-ben Budapestre a Csepel SC-hez került, ahol három szezon kivételével – amikor az Oroszlányi Bányászban játszott – pályafutása végéig szerepelt. A magyar bajnokságban Csepel színeiben négy alkalommal lett harmadik, egyszer második. 1971-ben kupagyőzelemmel vonult vissza, így játékosként már nem élhette át a férfiegyüttes történetének első és második bajnoki címét 1972-ben és 1973-ban.
Válogatottsikerek
1956 és 1963 között 54-szer szerepelt a magyar válogatottban. 1960-ban tagja volt a római olimpián 9. helyen végző nemzeti csapatnak. Az Európa-bajnokságokon 1957-ben Szófiában negyedik, 1961-ben Belgrádban hatodik helyezést ért el. Egy 1974-es portré többek között így jellemezte:
Ha az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején tíz Liptai István kosarazott volna a magyar válogatottban, talán lehetett volna újabb Európa-bajnoki cím.
“„
Bajnokcsapat edzője lehetett
Még játékosként edzette előbb a magyar fiú, később, már visszavonulva a magyar lány ifjúsági válogatottat. A női csapat irányítása után a szakosztály vezetőségében vállalt szerepet, majd 1988-ban vette át a Csepel SC férficsapatát, és amit játékosként nem élhetett át, trénerként része lehetett benne: a csúcsra ért a honi bajnokságban, az 1988–1989-es idényben megnyerte az NB I-et. 1989-ben az Év edzőjének is választották. 1991-ben edzőként is visszavonult, 1997-es nyugdíjazásáig a csepeli kosárlabda-szakosztály ügyvezetőjeként dolgozott. 2014-ben Csepel díszpolgárának választották. A csepeli kosárlabdaklub 2023 óta a Liptai István-emlékdíjjal jutalmazza a legjobb utánpótlás-játékosait.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• www.nemzetisport.hu/kepessport/2025/08/csepel-csuzlija-90-eves-lenne-liptai-istvan
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. II. kötet I–R (Szekszárd, 1994)