Szegedi kezdetek
A makói születésű játékos Szegeden kezdett kézilabdázni, majd 18 esztendősen leigazolta a bajnoki dobogóra törő Győr. Az irányító hamar bekerült az ETO első csapatába, s lett később bajnoki ezüstérmes (1998, 2000), bronzérmes (1999, 2001), 1999-ben pedig az EHF-kupa-döntőbe is bejutott csapatával.
Három olimpián a válogatottal
1998-ban lett válogatott, és rögtön Eb-bronzéremmel nyitott a csapattal, majd később vb-5., 2000-ben pedig olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok lett. Tagja volt a 2003-ban vb-ezüstérmes, 2004-ben pedig Eb-bronzérmes válogatottnak, valamint a 2004-ben, Athénban olimpiai 5. helyezett együttesnek. Ezt követően szülése miatt hosszú időn keresztül nem szerepelt a válogatottban, majd Hajdu János szövetségi kapitány „hívta vissza” 2008-ban, így ott lehetett élete harmadik ötkarikás játékán is, 2008-ban Pekingben.
Újvárosi évek
2001-ben a korszak sikercsapatához, Dunaújvárosba igazolt, s lett a Dunaferrel magyar bajnok (2003, 2004) és Magyar Kupa-győztes (2002, 2004). 2005-ben született lánya.
Francia légióskodás
A pekingi olimpiát követően a párizsi Issy-les-Moulineaux-ban játszott, egészen 2011-es visszavonulásáig. A gall csapatban kezdett edzősködni az utánpótlásban.
Hazatérés, utánpótlásedzői sikerek
2015-ben hazatért, Győrött lett utánpótlásedző, ezzel párhuzamosan a női junior válogatott másodedzője. A csapattal Golovin Vlagyimir szövetségi edző irányítása mellett részese volt a 2018-as U20-as világbajnoki, majd a 2019-es U19-es Európa-bajnoki címben. A tréner 2021-es felnőtt szövetségi kapitányi kinevezésekor a „Piga” becenévvel illetett egykori irányítóklasszis is a szakmai stáb tagja lett Golovin segítőjeként.