A Vajdaságból Magyarországra
A szerb nemzetiségű, a vajdasági Szabadkán született, de sok magyar között felnövő balkezes játékosnak a palicsi és zombori kezdeteket követően első komolyabb klubja a hetvenes-nyolcvanas években a kontinens egyik legjobbjának számító Radnicski Beograd volt, majd a délszláv háború kitörésekor külföldre, a spanyolországi Mar Valenciához szerződött. Ösztönös tehetségére, átütő játékára nem meglepő módon már fiatal korában felfigyeltek, 1994 nyarán pedig szülőhelyéhez közelebb, de a harcoktól távol, az akkor a magyar NB I-ben középcsapatnak számító zalaegerszegi Caola lett a következő állomáshelye, zombori nevelőedzője, Katona Sándor hívására. Az ott eltöltött egy szezonban a magyar kézilabdázásban sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy az élvonalbeli gólkirálynői címet megszerző jobbátlövőben kincsre leltek.
Újvárosi csúcsok
A legéberebb az 1995-ben KEK-győztes Dunaferr volt, hiszen az újvárosiak szerezték meg a Boki becenévre hallgató játékost, hogy aztán vele még komolyabb csúcsokat hódítsanak meg. A piros-fehérek 1998-ban nyertek először bajnokságot, emellé az EHF- és a Magyar Kupát is besöpörték Zsiga Gyula tanítványai, az együttes Raduloviccsal szinte tökéletessé, verhetetlenné vált. A következő szezon még nagyobb sikereket hozott, immár a Bajnokok Ligájában induló együttes a legrangosabb sorozatban sem talált legyőzőre, hazai vizeken pedig megvédte elsőségeit. Radulovics egészen 2006-ig szerepelt a klubban, hogy 2009-2011 között, sérülése után még egyszer reaktiválják, egy 2006-2007 közötti győri kitérőt követően. Az 1995-2006 közötti időszakba a már említett európai kupacsúcsokon (1999-ben az európai Szuperkupa is a Dunaferré lett) túl összesen három magyar bajnoki cím és öt MK-siker fért bele.
A világ legjobbja
Bojana Radulovics a jugoszláv válogatottban szerepelt, egészen 1997-ig, majd éppen a magyarok elleni világbajnoki selejtezőt kényszerült kihagyni sérülés miatt. Ekkor már nemcsak „állomáshelye”, hanem otthona is Magyarország lett, hiszen nálunk hazára is lelt a magyarul már a délvidéki idők miatt egyébként is kiválóan beszélő klasszis. A Magyar Kézilabda Szövetség érdekei és az átlövő vágyai teljesültek, amikor Radulovics megszerezte a magyar állampolgárságot 1999-ben, majd egy hosszas, négy lépcsős engedélyezési folyamatot követően, nem kis sportdiplomáciai bravúr nyomán 2000-ben a magyar válogatottban is bemutatkozhatott. A premier nem is sikerülhetett volna jobban: a 2000-es sydneyi olimpián a magyar válogatott – nem kis részben a torna All Star-csapatába is bekerülő Radulovics gólerős játékának köszönhetően – ezüstérmet szerzett. A jobbátlövőt abban az évben a Nemzetközi Kézilabda Szövetség a világ legjobb játékosának választotta, majd 2003-ban újra elnyerte a címet, a nők között így ő lett először többszörös győztes. A 2001-es, 6. helyet hozó vb-n megsérült, majd gyermeke születése miatt hagyta ki a 2002-es Európa-bajnokságot. A 2003-as világbajnokságon azonban teljes „pompájában” tért vissza: 10 mérkőzésen 97(!) gólt szerezve nem csupán gólkirálynő lett az ezüstérmes magyar válogatott tagjaként, hanem a góllövőlista 2. helyezettjét 31(!) találattal előzte meg. A gólparádé a következő versenyeken is folytatódott, hiszen Bojana Radulovics lett a torna gólkirálynője a mieink számára 5. helyet hozó 2004-es athéni olimpián és a mieink bronzával végződő magyarországi Európa-bajnokságon is, amelyen utoljára szerepelt a nemzeti együttesben a balkezes kiválóság. Pályafutása befejezését követően az újvárosi utánpótlás és a klub vezetőjeként dolgozott, 2013 óta pedig a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja.