All round sportoló
Hautzinger Sándor sokoldalú sportember volt. Birkózóként és atlétaként a BTC, gyorskorcsolyázóként pedig a BKE színeiben versenyzett. Birkózásban, az először megrendezett országos bajnokságon 1905-ben középsúlyban bajnoki címet szerzett. 1911 és 1914 között a Ferencvárosi TC jéglabda csapatának centere volt. Legjelentősebb sikereit, azonban 1905-1932 között a Pannónia Evezős Club sportolójaként érte el. A nyolcassal 1905-1914 között minden évben megnyerte a bécsi regattát. Kormányos négyesben és nyolcasban 19-szer nyert magyar bajnokságot. Utolsó bajnoki címét 43 éves korában érte el.
Három olimpiai részvétel húsz év alatt
1908-ban a Pannónia nyolcasa nagy reményekkel indult az olimpiára, ugyanis pár héttel korábban a Molesey regattán legyőzte előbb a London RC, majd a Thames RC csapatát. Az olimpián sajnos már az első futamban összekerültek a későbbi győztes angol Leander RC csapatával és miután vereséget szenvedtek csak az ötödik helyen végeztek. Négy évvel később a a nagy vetélytárs Hungária nyolcasa képviselte Magyarországot, emiatt Hautzinger sem jutott ki az olimpiára.
Visszavonulásra az első világháború okozta kényszerszünet után sem gondolt. Az orosz fronton harcolt, majd 1916-ban szibériai hadifogságba került. Vlagyivosztokból megszökött és egyedül segítség nélkül jött vissza Magyarországra. 1924-ben Párizsban és 1928-ban Amszterdamban a kormányos négyessel vett részt az olimpiai játékokon. Európa-bajnokságokon 1910 és 1925 között két ezüst és három bronzérmet szerzett.
Edzőként is sikeres volt
Visszavonulását követően 1932-1936 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt és ezidő alatt a magyar evezőssport 10-Európa bajnoki aranyéremmel gazdagodott.
Polgári foglalkozása középiskolai tanár volt.
Családja
Fia, Jásdi Sándor néven szintén neves evezős, majd később sikeres edző volt. 1968-ban a Csepel és a válogatott vezetőedzőjeként olimpiai ezüstéremhez segítette a magyar kormányos nélküli négyest.
Testvére Jány Gusztáv, a második világháború során a doni II. magyar hadsereg parancsnoka volt. 1947-ben szabad akaratából állt a népbíróság elé, ahol halálra ítélték és kivégezték. Ügyének 1993-as újratárgyalásakor a Legfelsőbb Bíróság felmentette.