Első versenyzői korszaka – Európa-bajnoki ezüstérem
A Pannonia Evezős Club versenyzői között tűnik fel először neve, az első világháborút közvetlenül követő évben, 1921-ben, amikor már a bajnokságot nyert nyolcasban kapott helyet. 1922-ben már a bajnoki négyesnek is tagja, s már abban az évben Európa-bajnokságon rajtolt a nyolcassal. 1933-ig tartó versenyzői évei alatt 96 győzelmet aratott, közte 19 felnőtt országos bajnokságot nyert: kormányos négyesben (10) és nyolcasban (9).
1922-ben részt vett a barcelonai Európa-bajnokságon, ahol bronzéremért állhatott dobogóra a nyolcas hajó legénységével. A következő esztendőben a comói Európa-bajnokságon a Pannonia-legénységből álló kormányos négyes tagjaként vehette át a bronzérmet. 1924-ben az olimpián is kormányos négyesben indult (Wick Lajos, Hautzinger Sándor, Szendeffy István, Török Zoltán, Koch Károly kormányos), de sajnos a reményfutammal búcsúztak a versenytől. Hamarosan beérett azonban az eddigi erőfeszítései: az 1925. évi prágai Európa-bajnokságon a kissé megváltozott összetételű kormányos négyessel már ezüstérmet nyert.
Második versenyzői korszak – Európa-bajnoki aranyérem
Az, hogy hosszabb szünetet tartott nemzetközi szerepléseinek sorában, nagy valószínűséggel összefügg tanulmányaival, 1924-től ugyanis – befejezve jogi tanulmányait – ügyvédjelölt. Klubjától nem szakadt el, választmányi póttagként, 1926-ban pedig a Pannonia ügyészeként szerepel a tisztségviselői névsorban. Az 1928-as amszterdami olimpiára tért vissza a versenyevezéshez, Amszterdamban is kormányos négyesben indult (Hautzinger Sándor, Bartók László, Blum Béla, Török Zoltán, Zoltán Béla kormányos), s bár az első fordulóból továbbjutott a magyar hajó, a reményfutamban ezúttal is kiestek. 1931-ben Párizsban rendezték az Európa-bajnokságot, ekkor a magyar nyolcast erősítette, ismét bronzérmet nyertek. A legszebben ragyogó Európa-bajnoki aranyérmet 1932-ben Belgrádban szerezte meg, ezúttal kormányos nélküli négyesben, Bartók László, Gyurkóczy Károly, Szabó László csapattársakkal vállvetve. 1933-ban indult utoljára nemzetközi versenyen, a Budapesten megrendezett Európa-bajnokságon a kormányos nélküli négyes III. lett, egy újabb bronzéremmel búcsúzott a versenyzéstől.
A törvényszéki bíró és az amatőr edző
1932-ben ugyanis a Kormányzó az igazságügyi miniszter előterjesztésére az eddigi budapesti központi járásbírósági titkárt a szolnoki törvényszékhez törvényszéki bíróvá nevezte ki. A Szolnoki Törvényszéken polgári- és büntetőperes eljárásokban ítélkezett.
Távozásakor, 1933-ban a Pannonia EC, hol 1928-tól választmányi tag is volt, tiszteletbeli („tiszteleti taggá”) választották.
Szolnok evezőséletét is felpezsdítette lelkesedésével, tapasztalatainak átadásával; 1936-ra komoly versenyéletet, győzelemre is képes csapatot teremtett a Tisza Evezős Egyletben.
1938-ban egykori klubja felkérésére elvállalta a férfi nyolcasnak az Európa-bajnokságra való felkészítését, amit Hautzinger Sándorral együtt ragyogóan el is végeztek: Milánóból ezüstéremmel térhetett haza a magyar csapat. 1941-ben ki is nevezte a MESz Szövetségi kapitánynak, ebben a minőségében is a vidéki evezés fellendítésén dolgozott: 1941 szeptemberében pl. vidéki testnevelőtanároknak tartott többhetes elméleti-gyakorlati tanfolyamot evezésről. Ám még az év végén az apatini járásbíróság elnökévé nevezték ki, ami egyet jelentett Budapestről való elköltözésével.
„Tizenkét év óta sportunk kitűnősége, a Pannonia diadalmas vezérevezőse, ki eddig 96-szor vezette győzelemre csapatát. … Kiváló akaraterejű, fegyelmezett gondolkozású Pannon gentleman, akinek tiszteleti tagsággal történt megjutalmazásában benne van a csapatjának szóló elismerés kifejezése is. Hosszú és eredményes sportműködése alatt megszeretett férfias egyénisége és Pannon hűsége is elismerést érdemelt.”
“„
A hivatásos edző
A világháború idején, 1945-ben tartalékos tüzérszázadosi rangot kapott, de elvesztette benne hőn szeretett feleségét és fiát! A háború után a jogi pályától visszavonult és teljes erejével az evezés felé fordult. 1953-ban az FTC evezős szakosztályában lett férfievezősök több generációjának felnevelője, sikeres edzője. Tanítványai tisztelték, bár úttörőként a hazai vizeken a rendkívül sok edzés híve volt. Versenyzői csaknem 40 magyar bajnoki címet szereztek. 1955-ben a MESZ Edzőbizottságának Tagja is volt; cikke jelent meg a Testkultúra c. lapban (1949, 4. szám) Az erő szerepe az evezős sportban címmel. 1960. áprilisban több más evezős edzővel együtt (dr. Ballya Hugó, Hollósi Frigyes, Bányai Béla, Götz Gusztáv, Jaskievitz István, Molnár László) „Mesteredző” címet kapott. 1967. novemberben pedig a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatával tüntette ki.
Emlékezete
1970. februárban bekövetkezett halála egy rendkívül sokszínű, mozgalmas, eredményekkel teli élet végére tett pontot. Az FTC saját halottjaként vett tőle búcsút, sírja a Farkasréti temetőben (50/832 sír) található. Tiszteletére 1971-től kezdve az FTC által rendezett rendes távú evezősversenyt egészen 1996-ig „Dr. Török Zoltán emlékverseny”-nek nevezték.
2004. október 23-án Csíkszeredában átadták a Hargita megyei olimpikonok emlékművét, melyet a Vákár Lajos műjégpálya tőszomszédságában állítottak fel, s melyet a gyergyószentmiklósi dr. Jakab Gyula geológus-kőfaragó készített. Akkor még nem, de azóta valószínűleg felkerült rá dr. Török Zoltán, a Hargita megyei Gyergyótölgyesben született evezős olimpikon, Európa-bajnok neve is.
Forrás
• Nemzeti Sport 1932. szeptember 2., 7.o.
• A Pannonia Evezős Club öt éve 1929 – 1933. (Bp. 1934, 43.o.)
• Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
• Evezés 1970. március