Sikeres úszóból sikeres evezős
Szülővárosa egyesületében, a Váci SE-ben kezdett sportolni, először, 1907 és 1911 között úszóversenyző volt, nem is sikertelenül. Mindjárt az első évben 60 méteres gyorsúszásban győzött, majd 1909-ben negyed mérföldön főiskolás magyar csúcsot ért el (6 perc 8 mp) és cseh bajnoki címet szerzett. Az úszás mellett evezett is, 1912-ig ugyancsak a Váci SE színeiben, ekkor átigazolt a Duna Evezős Egyletbe. Egy- és kétpárevezős hajóban versenyzett, 1913-ban Prágában junior egypárevezősben megnyerte cseh bajnokságot és Erdélyi Jenővel megnyerték a kétpárevezősök versenyét. 1914-ben a hazánkban legelőször megrendezett kétpárevezős országos bajnokságot is Erdélyi Jenővel nyerte. Az év derekán még a Bécsi Nagyregattán megnyerte a férfi egyes és Erdélyi Jenővel együtt a kétpárevezősök versenyét is.
Nemzetközi győzelmek után egy Európa-bajnoki szereplés
Fájdalmasan rövid sportpályafutása alatt egyszer, 1913-ban képviselte Magyarországot a Gentben megrendezett Európa-bajnokságon, ám nem párevezősként, hanem a Duna, a Hungaria, a Nemzeti és a Pannonia versenyzőiből összeállított férfi nyolcas tagjaként (Hornung Gyula, Szebeny Miklós, Szebeny György, Levitzky Károly, Hautzinger Sándor, Jesze Kálmán, Kirchknopf Ferenc, Várady Jenő, Koch Károly kormányos). A csapat W. A. Barry angol tréner felkészítése után az előfutamban harmadik lett, nem jutott a döntőbe.
Huszonöt évesen hősi halál halt
Iskoláit Vácon végezte, érettségi után a Magyar Jelzálog-Hitelbank tisztviselőjeként állt munkába. Édesapjának, Hornung Albertnek kávéháza volt a városban a Kossuth téren, melyben irodalmi rendezvényeket is tartottak, és aminek kirakatában helyezték el az ifjú sportoló sikereit tanúsító érmeket, díjakat. Az első világháború kitörése után a mozgósításkor bevonult, a cs. és kir. 68. gyalogezred zászlósaként a szerb harctérre vitték. Itt 1914. szeptember 21-én srapnel-lövés következtében bal alsó lábszárán megsebesült, csonttörést szenvedett. Másnap az újvidéki kórházba vitték, a sebbe hatoló fertőző vasszilánkok miatt vérmérgezést kapott, de rendkívül előrehaladott cukorbetegsége miatt (melyről, lehet, ő maga sem tudott) műteni nem lehetett és 23-án meghalt. Emlékére 1920-tól kezdve egészen 1938-ig Hornung Gyula emlékverseny elnevezéssel külön díjért versenyeztek a kétpárevezős hajók a Budapesti Folyamregattán.
Forrás
• Tolnai Világlapja 1909, 1703.o.
• Tragor Ignác: Váci Hősök 1914-1918.
• Ribáryné Pál Katalin: A váci evezés évszázada 1899 – 1999. (Vác, 1999, 25-28.o.)
• Gerhard Lajos: A magyar sport pantheonja, III-IV. köt. (Bp. 1932, 120-123.o.)