Bányay

Béla

Nevével korán, már 18 éves korában találkozni a sportlapok (Herkules, Sport-Világ, Nemzeti Sport) hasábjain: a MAC versenyzőjeként könnyűsúlyú birkózó- és kardversenyek résztvevője, majd 1905-től feltűnik – egyelőre még csak háziversenyen – a Pannonia Evezős Egyesület tagjaként. Többször kipróbálta magát egypárevezősben a kezdők és juniorok mezőnyében, de hamar beültették a klub négyes és nyolcas hajójába is. 1910-ben a tisztán klubcsapat Pannonia-nyolcas tagjaként Oostendeben az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett (Bányay Béla, Szebeny Antal, Szebeny Miklós, Szebeny György, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor, Éder Róbert, Kirchknopf Ferenc, korm. Koch Károly). A háborús évek alatti sportolásáról, illetve katonai életéről nincsen adatunk, de 1920-ban még országos bajnokságot nyert a Pannonia-nyolcassal. 1922-ig tartó versenyzői pályafutása alatt 30 győzelmét jegyezte fel a klubkrónika.

1923-tól új egyesületben, új szerepkörben találkozni nevével: a Budapest Evezős Club (BEC) tisztikarának, választmányának tagja volt egészen 1933-ig, közben versenybíróként is működött, de a legfontosabb, hogy 1927 és 1930 között edzette a Domonkos Pál, Gyurkóczy Károly, Szabó László, Ballya Hugó összetételű, ekkor még junior korosztályú, később Európa-bajnokságon szereplő négyest. 1933-ban egykori klubjának, a Pannonia EC-nek lett sportigazgató-helyettese, majd 1934-ben átvette a sportigazgatói feladatkört Hautzinger Sándortól, és ezzel új korszakot nyitott: az ortodox angol stílusról átiskolázta versenyzőit az őszi és a téli tanmedencés edzéseken a Fairbairn-stílusra. A témáról más klubokban és fórumokon előadásokat is tartott, de a Pannonia versenyzői a gyakorlatban bizonyították az új stílus eredményességét. Ő volt a felkészítője az 1935-ben Eb-t nyert Pannonia-nyolcasnak (Domonkos Pál, Korompay Sándor, Szabó László, Hollósy Frigyes, Alapy Gábor, Szendey Antal, Kaposi Imre, Ballya Hugó, Kereszti Ervin kormányos)! A győztesek tiszteletére a Pannonia székházában tartott ünnepi vacsorán Lieber Endre alpolgármestertől, a klub elnökétől a klub színeivel díszített ezüst cigarettatárcát vehetett át, csakúgy mint a csapattagok. 1936-ban a Magyar Evezős Szövetségtől kapott kitüntetést, mint kiemelkedő amatőr edző, majd az olimpiára készülő nyolcas felkészítését is rá bízták. 1939-ben megkapta a klub örökös tiszteletbeli bajnoka címet, és a klub jubileumi emlékérmével is kitüntették.

A második világháború után a Vasas evezős szakosztályában nyújtott segítséget az ott működő edzőknek. Az evezős stílus elméletének jó ismerőjeként továbbra is tanulmányozta a nemzetközi szakirodalmat. Egy a működő edzőkről 1958-ban készített értékelés szerint „Felfogása jelenleg túlságosan elméleti, és nem eléggé rugalmas. Kritikája sohasem a csapatok adottságaiból, hanem az elméletből indul ki, tanítványai lassan elfordultak tőle. Érdemei vitathatatlanok.” Ez utóbbi megállapítást támasztja alá, hogy a Magyar Testnevelési és Sport Tanács 1960. március 24-i határozatával a mesteredzői címét megerősítette.

Tanulmányairól, végzettségéről – egyelőre – nincsenek adataink, az 1931. évi Fővárosi Közlönyből annyit lehet megtudni, hogy hivatalnoki működése ellen kifogás nem merült fel, képzettségének megfelelő bármely állásra véglegesen kinevezhető. A Pannonia éves jelentéseiben 1933-ban „fővárosi tisztviselő”, 1939-ben „Bp. Székesfőváros, gazdasági főtanácsos” foglalkozásának meghatározása. Az 1978. decemberben bekövetkezett haláláról szóló, Magyar Nemzetben megjelent híradás is nyugalmazott pénzügyi főtanácsosnak nevezi. Temetésére 1979. január 2-án Farkasréten került sor (urnasír 23-1/2/621).

• A Pannonia Evezős Club éves jelentései 1922-24; • Fővárosi Közlöny 1931. március 10., 252.o.; • A Pannonia Evezős Club hat éve 1934-1939. (Budapest 1940, 97., 142., 145.o.); • MTST Közlöny 1960. április 20., 2.o.