Keresztes

Henrik István

A Pannonia Evezős Club tagjai sorába már önálló keresettel bíró felnőttként lépett. A klubkrónikákban 1910-ben jegyezték fel először győzelmét, egészen 1922-ig maradt versenyző, és 1924-ig klubtag. Ez idő alatt összesen 19 győzelmet ért el, de a kilométerek gyűjtésében is jeleskedett, 1911-ben évi 205 vízre szállással a harmadik volt a tagok rangsorában. Öt felnőtt országos bajnokságot nyert: nyolcasban (4) és kormányos négyesben (1); az 1914 és 1919 közötti versenyzés nélküli éveket az első világháború magyarázza. A háború utáni újjáéledésből alaposan kivette részét, tagja volt azoknak a csapatoknak, melyek a nemzetközi vizeken újra az élvonalban eveztek. 1921-ben az Amszterdamban rendezett Európa-bajnokságon ezüst- (Keresztes H. István, Józsa László, Jesze Károly, Wick Lajos, Jesze Kálmán, Szendeffy István, Hautzinger Sándor, Kirchknopf Ferenc, korm. Koch Károly), 1922-ben Barcelonában bronzérmet akasztottak a csapattagok nyakába (Keresztes H. István, Józsa László, Wick Lajos, Kirchknopf Ferenc, Szendeffy István, Török Zoltán, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor, korm. Koch Károly).

1924-ben abbahagyva a versenyzést letette ugyan a lapátot, de a vizet nem hagyta el, 1925-túl amatőr trénerként működött tovább. Edzette a MAC fiataljait, 1930 nyarán a Szatmári SE regatta-szakosztályát trenírozta Szatmáron; az után Győrben kemény kézzel edzette a Győri Torna- és Evezős Egylet tizenkilenc versenyzőjét és elvállalta a győri, újpesti és váci versenyzőkből összeállított nyolcas felkészítését az országos bajnokságra. 1934-ben a Hitelbank SE négyesét vezette győzelemre a bankközi versenyen, ekkor a hajót is ő kormányozta; 1938-tól pedig az újjáalakult BEAC evezős szakosztályában a pünkösdi főiskolai nyolcasversenyre készítette fel az ifjúságot.

A II. kerületi Toldy Ferenc utcai Állami Főreáliskolában járta végig a középiskola nyolc osztályát. 1905-ben érettségizett, és még akkor, belügyminisztériumi engedéllyel megváltoztatta Wrabel születési nevét Keresztesre. Édesapja Wrabel István asztalos volt. Elvégezte a Posta- és távirda tisztképző tanfolyamot, 1908. júniusban letette az alap-, majd 1909. májusban és júniusban a szakvizsgát, 1910-ben kapott gyakornoki beosztást a Főpostán, e munkahely mellett járt az edzésekre. A hivatali ranglétrán is egyre feljebb jutott az évtizedek alatt, egészen a postafelügyelői (1929), majd a posta-főfelügyelői (1940) kinevezésig, miközben az edzői feladatait is ellátta.

Az 1930-as években domborította ki szakíró munkáját. Rendszeresen jelentek meg írásai a Testnevelés c. lapban: 1934-ben „A magyar evezés Európa evezős sportja élén”, 1935-ben „Manno Miltiades élete” és „A magyar evezés első aranykora”, 1936-ban „Grünau bajnokai” 1937-ben „ A vízmélység befolyása a versenyhajók gyorsaságára” és „Állóvizű evezőspályánk ügye” címmel. Rovatszerkesztője volt a Vízisport c. sportlapnak. Ő írta „A megnemesítő ökölvívás” és a „Beszélgetés két futam között” című (a Fairbairn oktatási módszerről szóló) fejezeteket a Pluhár István szerkesztésében 1935-ben megjelent Sportok könyve c. kötetben, valamint az „Evezés” c. fejezetet a Zuber Ferenc szerkesztésében 1937-ben megjelent Magyar sport almanach 1936 c. kötetben.

1941-ben hivatalosan is állami sportszervezői munkakörbe került, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Sportközpont (OSK) kötelékébe testnevelésügyi előadónak nevezte ki. Ugyanekkor a Magyar Evezős Szövetségben is aktívan tevékenykedett szövetségi titkárként, bár a sportsajtó a szerepléséről szóló híradásokban sokszor főtitkárnak nevezi, holott ezekben az években nem szerepel neve a MESZ hivatalos tisztségviselői között, a főtitkári posztot is Darnay László töltötte be. Folytatta szakírói munkásságát is: megírta a „Birkózás” és az „Evezés” c. fejezeteket a Pluhár István szerkesztette Magyarországi sportegyesületek története (Budapest, 1942) kötetben, nem mellesleg a szerkesztőbizottságnak is tagja volt. 1943-ban megírta és magánkiadásban megjelentette Az evezés kézikönyve munkáját, valamint összeszerkesztette a Magyar Evezős Szövetség 1893-1943 c. kötetet. Mindkét sportszervezői tisztségében megmaradt 1944-ig, ám 1945. májusban ugyancsak a miniszter őt és OSK-beli munkatársait „az elmúlt időben tanúsított magatartásuknak az igazolási eljárás során történő elbírálásáig hivatali állásukból — összes illetményeiknek egyidejű beszüntetése mellett — azonnali hatállyal felfüggesztette.” Ezek után sem szövetségi, sem országos szinten nem vállalt szerepet. Segítséget nyújtott Mező Ferencnek Az újkori olimpia. Athéntől-Melbourne-ig c. munkájához, amit a szerző az 1956-ban megjelent könyv előszavában írásban is megköszönt. Hetven éves korában, 1957 júniusában váratlanul hunyt el, az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra (12-2/0/3/87 sz. sírhely).

• Postatiszti tanfolyami anyakönyv 1908, 1909 • Postai Szaknaptárak • A Pannonia Evezős Club éves Jelentései • Ujság 1933. április 30., 14.o. • ViziSport 1934. július, 9.o. • Függetlenség 1944. május 25., 8.o.