Jesze

Kálmán

Az I. kerületi m. kir. Állami Főgimnáziumban elvégzett négy év után, 1900–1904 között az Országos M. kir. Iparművészeti Iskolában (a mai MOME, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje) díszítőfestő szakon tandíjmentesen tanult és „jó” eredménnyel végbizonyítványt kapott. Tanulmányai idején többször indult alkotásaival pályázatokon: 1902-ben alakrajzban a kezdőknél dicsérőoklevelet, 1903-ban mindkét félév végén pénzjutalommal is járó első díjat nyert. Az iskola diákjaként az általa tervezett két váza fotója megjelent a Magyar Iparművészet c. folyóiratban is (1905). Az iskola 1910. évi értesítőjében arról szerezhetünk tudomást, hogy ekkor még mint díszítőfestő képzőművész működik.

1905 és 1907 között először a 33-as Fotball Club, később a Budapesti Egyetemi Athletikai Club (BEAC) tagjaként céllövőversenyeken vett részt a pestszentlőrinci Szemere-céllövöldében, és ért el jobbnál jobb eredményeket, melyekről nemcsak az Egyetemi Lapok, hanem a Sport-Világ és a Nemzeti Sport is hírt adott.

1908-ban Kleckner Sándor sportlövő klubtársával együtt áttért az evezésre, és egy év múlva már a Tiszai Regatta Szövetség júniusban rendezett versenyén Szegeden tagja volt a Pannonia felnőtt nyolcasának, további egy év múlva, 1910. augusztus 15-én Ostende-ben részese volt a férfi nyolcas – Bányai Béla, Szebeny Antal, Szebeny Miklós, Szebeny György, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor, Éder Róbert, Kirchnopf Ferenc, Koch Károly – történelmi ezüstérmének, ez volt az Európa-bajnokságról. A Pannonia négyes és nyolcas csapataiban nyerte a versenyeket hazai és nemzetközi vizeken, pl. a Bécsi Nagyregattán, több esetben testvérével Károllyal együtt is. Az 1913. évi Európa-bajnokságon ismét tagja volt a Duna EE, a Hungária EE, a Nemzeti HE és a Pannonaia EC versenyzőiből válogatott nyolcasnak (Hornung Gyula, Szebeny Miklós, Szebeny György, Levitzky Károly, Hautzinger Sándor, Jesze Kálmán, Kirchknopf Ferenc, Várady Jenő, Koch Károly kormányos), az előfutamban elért harmadik helyükkel kiestek a további versengésből.

1914 és 1921 között a világháború és következményei megszakították nemcsak sportpályafutását, hanem normális életvitelét is. A Marosvásárhelyi 23. vadász zászlóalj katonája; a zászlóaljról 1914-ben készített fotón hadapródként szerepel. A Kárpátokban fogságba esett, Szibériába vitték. A Vlagyivosztokhoz közeli Pervájá-Rjécská hadifogoly-táborban 1918 márciusában, többek között az ő kezdeményezésére, megalakítottak egy magyar színházat, melynek 1919 júliusáig egyik vezetője és a díszletek egyik tervezője is volt. Az előadások bevételét a legénység segélyezésére és a színház fönntartására fordították. 1920. szeptemberben a színház megszűnt, mert megkezdték a foglyok hazaszállítását. [Hadifogoly magyarok története 2. kötet (Budapest, 1930), Színházi élet a hadifogságban: Pervájá-Rjécská (Vladivosztok)]. 1920/21 telén tért haza Szibériából, újra edzésbe állt, de nyár lett, mire visszanyerte régi testsúlyát és erejét, és elfoglalhatta régi helyét a senior négyesben Kirchknopf Ferenc mögött. "Jesze hatévi orosz fogságból hazatérve, rögtön evezőt ragadott és klubja régi hírnevének megszilárdításán fáradozik. Bámulatos, milyen jó hatással volt reá a tréning, bár súlyából a fogság alatt sokat vesztett, rugékonysága, lelkesedése és technikája a régi maradt. Erőben is állandóan gyarapodik, úgyhogy a verseny napjára teljesen fitten áll majd starthoz. Példát vehetnének róla azok az evezősök, akik energiájukat elveszítve, korán elhagyták a versenyzést” - írta róla a Sporthírlap júniusban. A Budapesti Nagyregattán meg is nyerte a Pannonia kormányos négyese tagjaként Budapest Székesfőváros díját. Mindezek után 1921-ben Amszterdamban a nyolcas tagjaként Európa-bajnoki ezüstérmet (Keresztes H. István, Józsa László, Jesze Károly, Wick Lajos, Jesze Kálmán, Szendeffy István, Hautzinger Sándor, Kirchknopf Ferenc, kormányos Koch Károly), 1922-ben Barcelonában pedig bronzérmet nyert (Keresztes H. István, Józsa László, Wick Lajos, Kirchknopf Ferenc, Szendeffy István, Török Zoltán, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor, Koch Károly kormányos). Versenyzői pályafutása alatt nyolc felnőtt magyar bajnoki címet szerzett kormányos négyesben (3) és nyolcasban (5).

1924-ig maradt aktív tagja klubjának, az egyleti krónika 62 győzelmét tartja számon. 1924-től tiszteletbeli tagként és a Pannonia Sporttanácsának tagjaként segítette sporttársait. Sportvezetői szerepet már 1912-ben is vállalt, a választmány póttagja volt; a választmány rendes tagja lett 1928-ban. Elismerését és háláját kifejezendő 1929-ben egyesülete tiszteletbeli taggá választotta. 1924-et követően versenybíróként is szolgálta sportágát.

1924-ben az Általános Térképészeti Intézet tisztviselőjeként, később főtisztviselőjeként a turistatérképek tervezésével foglalkozó külön osztályon dolgozott, kartográfiai szempontból „szép kivitelű és igen részletes rajzú” lapjairól Takács József: Visszapillantás a magyar kartográfia 1900 utáni fejlődésére c. írásában külön megemlékezik (Geodézia és kartográfia 1987 / 4. sz.). Egyik rajzolója volt az 1947-ben, ill. 1948-ban Turner István által szerkesztett, a Klösz György és Fia által nyomtatott, Magyarország általános térképe és a Magyarország autó- és távolsági térképe című térképeknek (Hadtörténeti Intézet és Múzeum online adatbázisa). Valószínűleg a túrázás a gyakorlatban is része lett életének, mindenesetre a Turisták Lapja jubileumi számának Az ember és a hegy c. önálló kötetként történő megjelenéséhez pénzadománnyal is hozzájárult.

1931-ben vette feleségül Endrey Saroltát (1889–1969), aki pedagógus volt. 1924-től 1936-ig a VI. ker. Bajza-utcai polgári leányiskolában magyart és történelmet; 1937 – 1943-ig a VI. ker. Lovag utcai polgári leányiskolánál magyar nyelvet és irodalmat, földrajzot, történelmet, kézimunkát (háztartástant) tanított. Lakhelyük 1924-től életük végéig a II. kerületi Keleti K. u. 25. sz. ház volt.

A Honvédségi Közlöny adatai szerint 1939. július 18-án mint a térképészeti szakma képviselője, kinevezték „szertári századosnak”; 1943. júniusban a „szertári őrnagy” számára odaítélték a II. B osztályú Tiszti Szolgálati Jelet. 1945. május 4-én feleségét, a polgári iskolai tanárnőt a székesfőváros közoktatási I. sz. Igazoló Bizottsága elé idézték. A második világháború után Kálmán folytatta térképrajzolói munkáját, amit a nevével megjelent térképek dokumentálnak. Kálmán 1964. december 27-én szívbetegségben hunyt el. A Farkasréti temetőben temették el, de sírhelye – megváltás hiányában – ma már nincsen meg.

• Magyar Iparművészet 1905, 232., 244.o. • Érdekes Újság 1914. 52. sz., 46.o. • A Pannonia Evezős Club jelentése az 1921. évről (Bp. 1922.,13.o.) • Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1941. szept. 23., és 1943. jún. 17.