Kilenc NB I-es csapat hívta, de ő Győrt választotta
Iváncsik Mihály Máriapócson született és járt általános iskolába, ahol már gyerekként megismerkedett a kézilabda alapjaival. Pedig futballistának indult, de valamikor ötödikes, hatodikos korában egy testnevelésórán a kislabdadobást gyakorolták, amit úgy elhajított bal kézzel, hogy alig találták meg, tanára ekkor mondta neki, hogy próbálja meg a kézilabdázást is. Így is tett, 1973-ban a Nyírbátor sportolója lett, de tehetsége annyira szemet szúrt mindenkinek, hogy 1979-ben, miután a megyei válogatottal az Oázis Kupában legyőzték az ETO-t, kilenc NB I-es csapat kereste meg (többek között a Honvéd, a Tromos, a Ferencváros, az Újpest és a Szeged), hogy igazoljon hozzájuk, ő azonban Győrt választotta. Szabolcsi gyerekként annyira megfogta a város hangulata, hogy azóta is hű hozzá. Tizenhárom éven át játszott a Rába ETO-ban, mellyel három magyar bajnoki címet (1987, 1989, 1990) és ugyanannyi Magyar Kupa-győzelmet (1985, 1986, 1987) szerzett.
Szinte hallom a tömeget a lelátón, őrület volt. Főleg, amikor csuromvizesen keresztbe csúsztam a parketten egy ziccernél. Imádták az emberek, és mi is ezt az érzést. Nem voltunk sztárok, megcsináltuk a munkánkat, ugyanúgy, mint mindenki más.
“„
A cunderezés mesterének tartották
Klubjával nemzetközi szinten is sikeres volt, az 1985-1986-os idényben megnyerték az IHF-kupát, amelynek döntőjében a spanyol Tecnisa Alicante együttesét győzték le 43-41-es összesítéssel. Közben 1984-től már a magyar válogatottat is erősítette, melybe 1992-ig 169 alkalommal hívták be, 623 gólt szerzett, és hét világversenyen vett részt. 1985-ben még B-világbajnokságon vitézkedtek, de egy év múlva, Svájcban már a legjobbak között szereztek vb-ezüstérmet a nemzeti csapattal, melyben két olimpián is játszott, 1988-ban, Szöulban negyedik lettek, őt pedig a torna legjobb jobbszélsőjének választották, 1992-ben, Barcelonában a hetedik helyen végeztek. Kétszer megfordult a világválogatottban (1989, 1991), egyszer pedig Európa-válogatottban is. Játékának kiemelkedő eleme volt a cunderezés, a pörgetett lövések mesterének tartották, és hazai elismertségét jelzi, hogy 1989-ben az év kézilabdázójának válaszották.
Ötvenéves koráig kézilabdázott
1992-ben két évet Ausztriában, Grazban kézilabdázott, majd hazatérve a Dunaferr és a Tatabánya csapatait erősítette a magyar élvonalban. Azután már csak alsóbb osztályokban játszott, 1997-től két évet a német Günzburgban töltött, itthon a Pápa és a Komárom klubjaiban vezetett le, majd ötvenévesen, 2009-ben fejezte be a pályafutását, de csak azért, mert megígérte, hogy az első unkája születésekor visszavonul. Edzőként is kipróbálta magát, 1992 és 1996 között Ausztriában és Németországban is dolgozott az utánpótlásban, de nem akart várni az újabb lehetőségre, ezért 1999-ben a győri Audi-gyárban helyezkedett el, ott dolgozik a mai napig. Az öregfiúkkal többszörös Európa-bajnok, 2020-ban pedig újabb elismerésben részesült, a Magyar Kézilabda Hírességek Csarnokába választották. Három gyermeke Gergő, Tamás és Ádám is kézilabdázott, az első kettő klasszis játékos lett, aktív korukban mindketten oszlopos tagjai voltak a magyar válogatottnak.
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor