Már a grundon is a kapuban állt
Hoffmann László Győr mellett, Téten született, Debrecenben lett élvonalbeli játékos, Tatabányán pedig akkor védett, amikor a 80-as évek közepén a csapat a csúcson volt. Amíg Debrecenben játszott, elvégezte az orvosi egyetemet, Tatabányán kórboncnokként is dolgozott, mígnem 1986-ban, a világbajnokság után Spanyolországba szerződött, az Aviles kapusa lett. Onnan a Valladolid szerződtette. Élete legnagyobb sikerét az 1986-os világbajnokságon érte el, amikor az ezüstéremig jutó válogatott kapusa volt. A dánok (25–21), a svédek (23–22), Algéria (23–19) és Izland (21–20) legyőzése után a románok ellen már a döntő volt a tét. Hoffmann úgy került a Népsport címlapjára, mint aki káprázatosan védett a 21–19-es mérkőzésen. A félidei 12–12 után a rivális 24–22-re győzött.
Vb-ezüst után olimpiai negyedik hely
A szöuli olimpián a magyar csapat két vereséggel kezdett, utána viszont három győzelmet ért el. A harmadikat, az NDK ellenit egészen kivételes körülmények közt. Az utolsó csoportmeccsen, ha a keletnémetek nyernek, döntősök, ha döntetlen, akkor a bronzért küzdhetnek, míg a magyarok a hetedik helyért játszanak. A mieink egy góllal vezettek, az NDK az egyenlítésért vezette az utolsó támadását. Akkor még nem lehetett a kapust levinni, de előre lehetett vinni, hogy támadjon. Schmidt előrement, ziccerbe került, Hoffmann azonban kitalálta a gondolatát, és kivédte a labdát. A bronzmeccsen megismétlődött a vb-döntő, és sajnos a történelem ismételte önmagát, a jugoszlávok nyertek. Hoffmann az 1992-es olimpián már nem védett.
Az olimpiától többet vártunk, főleg azért, mert négy évvel korábban Los Angelesben nem lehettünk ott. Szöul egzotikus helyszín volt, kár, hogy semmit sem láttunk belőle. A kézilabdatorna nagyon elnyúlt, ráadásul két és fél órát kellett buszoznunk minden mérkőzés előtt a helyszínre.
„„
A szélenergiai társaság elnöke is volt
A kézilabda után menedzserkedésbe fogott, 1993-ban ő térképezte fel a kelet-európai térséget. Sok játékosnak segített külföldi szerződésében, többet közt Nagy Lászlónak is, akit még tinédzserkorában igazolt át a Barcelona. A 90-es évek közepén edzősködött is rövid ideig, a Győr és a Veszprém trénere volt, utóbbinál mindössze három hónapot töltött, de sokat tanult belőle. A menedzserirodáján 2004-ben adott túl, és nem foglalkozott vele tovább. Vezetőként részt vett a sportágban, Győrben a férficsapatnál, Mosonmagyaróváron a nőknél volt a szakosztály igazgatója. Emellett betöltötte a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöki posztját is.
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (1988)
• világbajnoki ezüstérmes (1986)
• világbajnoki 6. (1990)
• világbajnoki 9. (1982)
• magyar bajnok (1984)
• Magyar Kupa-győztes (1979)
• az év magyar kézilabdázója (1984)
