Mindig is kapusnak készült
Hoffmann László Győr mellett, Téten született, de Debrecenben lett élvonalbeli játékos, Tatabányán pedig akkor védett, amikor az 1980-as évek közepén a csapat a csúcson volt. Amíg Debrecenben játszott, elvégezte az orvosi egyetemet, Tatabányán pedig kórboncnokként is dolgozott, 1984-ben itthon sportága legjobbjának választották. Élete legnagyobb sikerét az 1986-os világbajnokságon érte el, amikor az ezüstéremig jutó válogatott kapusa volt. A dánok (25–21), a svédek (23–22), Algéria (23–19) és Izland (21–20) legyőzése után a románok ellen már a döntőbe jutás volt a tét, Hoffmann pedig a Népsport címlapjára került, miután káprázatosan védett a 21–19-re végződött mérkőzésen. A világbajnokság után Spanyolországba szerződött.
Vb-ezüst után olimpiai negyedik hely
Két évvel később, a szöuli olimpián a magyar csapat két vereséggel kezdett, amit viszont három győzelem követett. A harmadikat, az NDK elleni kivételes körülmények között történt, mert ha a keletnémetek nyertek volna, döntősök, ha döntetlen, akkor a bronzért küzdhetnek, a magyarok pedig a hetedik helyért játszhatnak. A mieink egy góllal vezettek, az NDK az egyenlítésért vezette az utolsó támadását, akkor még nem lehetett a kapust levinni, de előre lehetett vinni, hogy támadjon. Schmidt előrement, ziccerbe került, Hoffmann azonban kivédte a lövését. A bronzmeccsen megismétlődött a vb-döntő, és sajnos a történelem ismételte önmagát, ezúttal a jugoszlávok nyertek. Hoffmann az 1992-es olimpián már nem védett.
Az olimpiától többet vártunk, főleg azért, mert négy évvel korábban Los Angelesben nem lehettünk ott. Szöul egzotikus helyszín volt, kár, hogy semmit sem láttunk belőle. A kézilabdatorna nagyon elnyúlt, ráadásul két és fél órát kellett buszoznunk minden mérkőzés előtt a helyszínre.
„„
A szélenergiai társaság elnöke is volt
A kézilabda után menedzserkedésbe fogott, 1993-ban ő térképezte fel a kelet-európai térséget. Sok játékosnak segített külföldi szerződésében, többet közt Nagy Lászlónak is, akit még tinédzserkorában igazolt le katalán sztárcsapat, a Barcelona. Az 1990-es évek közepén edzősködött is egy rövid ideig, a Győr és a Veszprém kispadján is ült, de utóbbinál mindössze három hónapot. A menedzserirodáján 2004-ben adott túl, és nem foglalkozott vele tovább, vezetőként viszont a sportágban maradt, Győrben a férficsapatnál, Mosonmagyaróváron a nőknél töltött be szakosztályigazgatói pozíciót. Civilben a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke is volt.
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (1988)
• világbajnoki ezüstérmes (1986)
• világbajnoki 6. (1990)
• világbajnoki 9. (1982)
• magyar bajnok (1984)
• Magyar Kupa-győztes (1979)
• az év magyar kézilabdázója (1984)
