Hoffmann

László

„Olyan lelkialkat voltam, akihez a kapusposzt jobban illett, a grundon is mindig a kapuban álltam. Soha nem állt távol tőlem, hogy olyat csináljak, ami eltér a megszokottól. Nem véletlenül mondják, hogy a kapusnál egy kis flúgnak mindig kell lenni” – elevenítette fel egyszer a kezdeteket, miért lett kapus. Noha Győr mellett, Téten született, Debrecenben lett élvonalbeli játékos, Tatabányán pedig akkor védett, amikor a 80-as évek közepén a csapat a csúcson volt.

Amíg Debrecenben játszott, elvégezte az orvosi egyetemet. Tatabányán kórboncnokként is dolgozott, mígnem 1986-ban, a világbajnokság után Spanyolországba szerződött, az Aviles kapusa lett. Onnan a Valladolid szerződtette.

Élete legnagyobb sikerét az 1986-os világbajnokságon érte el, amikor az ezüstéremig jutó válogatott kapusa volt. A dánok (25–21), a svédek (23–22), Algéria (23–19) és Izland (21–20) legyőzése után a románok ellen már a döntő volt a tét. Hoffmann úgy került a Népsport címlapjára, mint aki káprázatosan védett a 21–19-es mérkőzésen. „Nagy élmény volt a világbajnokság, a döntőig százszázalékos teljesítménnyel jutottunk el, de a jugoszlávoknak két világklasszis soruk volt, nekünk csak másfél. A vb előtt nyertünk ellenük, ám reálisan nézve, ha minimális különbséggel is, de jobbak volt nálunk.” A félidei 12–12 után a rivális 24–22-re győzött. A szöuli olimpián a magyar csapat két vereséggel kezdett, utána viszont három győzelmet ért el. A harmadikat, az NDK ellenit egészen kivételes körülmények közt. Az utolsó csoportmeccsen, ha a keletnémetek nyernek, döntősök, ha döntetlen, akkor a bronzért küzdhetnek, míg a magyarok a hetedik helyért játszanak. A mieink egy góllal vezettek, az NDK az egyenlítésért vezette az utolsó támadását. Akkor még nem lehetett a kapust levinni, de előre lehetett vinni, hogy támadjon. Schmidt előrement, ziccerbe került, Hoffmann azonban kitalálta a gondolatát, és kivédte a labdát. A bronzmeccsen megismétlődött a vb-döntő, és sajnos a történelem ismételte önmagát, a jugoszlávok nyertek. Hoffmann az 1992-es olimpián már nem védett.

A kézilabda után menedzserkedésbe fogott, 1993-ban ő térképezte fel a kelet-európai térséget. Sok játékosnak segített külföldi szerződésében, többet közt Nagy Lászlónak is, akit még tinédzserkorában igazolt át a Barcelona. A 90-es évek közepén edzősködött is rövid ideig, a Győr és a Veszprém trénere volt, utóbbinál mindössze három hónapot töltött, de sokat tanult belőle. A menedzserirodáján 2004-ben adott túl, és nem foglalkozott vele tovább. Vezetőként részt vett a sportágban, Győrben a férficsapatnál, Mosonmagyaróváron a nőknél volt a szakosztály igazgatója. Emellett betöltötte a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöki posztját is.

• Magyar kézilabda Szövetség • Arcanum • Origo • Magyar Szélenergiai Társaság