Ezüstérmet szerzett az 1977-es junior-világbajnokságon
Édesapja az NB II-es TAURUS-ban volt labdarúgó, így fia is focizott, mellette 13 éves koráig az Újvidék téri általános iskolában atletizált, azon belül ötpróbában versenyzett. Hetedik osztályos korában jött a változás, amikor a fiúosztálytársaival összefogva a nyolcadikos lányok ellen játszottak egy kézilabda-mérkőzést, ami után elhívták a 8. kerületi sportiskolába, hogy ott folytassa a tanulmányait. Így is tett, és rövid időn belül másodszor is ügyesnek találtatott, mert amikor egyszer az Elektromos SE ellen játszottak, áthívták oda kézilabdázni. 16 évesen Szabó László irányítása alatt bemutatkozott a serdülőválogatottban, később pedig Fazekas László behívta az ifjúsági és a juniorválogatottba is, mellyel 1977 áprilisában világbajnoki ezüstérmet nyert Svédországban. Ekkor már felnőttválogatott-tagnak is mondhatta magát, 1976 szeptemberében, Prágában ugyanis bemutatkozott Faludi Mihály együttesében Spanyolország ellen.
Alapembere volt az 1986-os vb-ezüstérmes magyar csapatnak
Az 1982-es nyugat-németországi világbajnokságon már tagja volt a magyar válogatottnak, öt mérkőzésen is szerepelt, a házigazdák és a jugoszlávok ellen ráadásul a kezdőcsapatban kapott helyet. Azon a vb-n azonban nem volt szerencséje az együttesnek, négyszer játszott döntetlent, és végül a 9. helyen végzett. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról politikai döntés miatt lemaradtak, de az 1986-os, svájci világbajnokságon a magyar férfi-kézilabdaválogatott történetének a mai napig legjobb eredményét elérve ezüstérmet szereztek, legyőzték Dániát, Svédországot, Algériát, Izlandot, Romániát és Dél-Koreát, a döntőben csak Jugoszláviától szenvedtek 24–22-es vereséget az akkor már Mocsai Lajos vezette együttessel. Melynek Kovács Mihály alapembere volt, a hétből hat meccsen kezdőként mehetett fel a pályára, a tornán pedig összesen 11 gólt szerzett. Közben itthon 1985-ben is 1986-ban is az év legjobb kézilabdázójává választották.
A legjobban mindmáig azon csodálkozom, hogy abban az időben milyen sok, valóban kiváló irányítója volt a magyar kézilabdázásnak. Komolyan mondom, néha nem is értem, miként kerülhettem bele ebbe az előkelő társaságba, amelynek tagjaként részese lehettem az 1986-os vb-ezüstérmes gárdának is.
“„
Az olimpián negyedik lett, majd kétszer nyert olasz bajnokságot
Pályafutása legnagyobb részét az Elektromos SE csapatában töltötte, de nem volt tagja a klub 1991-es bajnokcsapatának, mert 1987 és 1993 között az észak-olaszországi Dél-Tirolban, az SSV Brixen együttesében légióskodott, amellyel cserébe 1991-ben és 1992-ben is megnyerte az olasz bajnokságot. Addigra már elbúcsúzott a magyar válogatottól, mellyel negyedik helyen végzett az 1988-as szöuli olimpián, és hatodikon az 1990-es világbajnokságon. A Spanyolország elleni helyosztón lépett utoljára pályára a nemzeti csapatban, amelytől 168 mérkőzés és 244 gól után búcsúzott. 1996-os visszavonulása után edzőként dolgozott a Pestszentlőrinc SC (1994–1998), az Elektromos SE (1998–1999), a magyar férfi ifjúsági válogatott (1997–1999, 2009–2010), a Pestszentlőrinc-LRI Malév Elektromos (2000–2002), a Nyíregyházi KC (2003–2004), az SSV Brixen (2004–2007) és a Debreceni KSE (2007–2009) élén, majd visszajött a fővárosba a Malév és a PLER csapataihoz.
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (1988)
• világbajnoki 2. (1986)
• világbajnoki 6. (1990)
• világbajnoki 9. (1982)
• junior-világbajnoki 2. (1977)
• magyar bajnok (1977)
• 2× Magyar Kupa (MNK)-győztes (1980, 1981)
• 2× az év legjobb magyar kézilabdázója (1985, 1986)
Forrás
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor