Melis

Antal

1960-ben kezdett el evezni, teljes versenyzői korszaka alatt, 1980-ig a Csepel SC-ben, ahol nevelő edzői Szalontai János és Martini István voltak. 1964-ben a csepeli Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1966-ban a Kossuth Lajos Gépipari Technikumban autószerelő szakmunkásvizsgát, majd 1980-ban gépipari technikusi vizsgát tett. 1966-tól 1980-ig a Csepel Vas- és Fémművekben autószerelőként dolgozott, ahol versenyzését aktívan támogatták – a kor gyakorlatának megfelelően – munkaidő-kedvezménnyel, edzőtáborok idejére munka alóli felmentéssel. 1974-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői, 1979-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői oklevelet szerzett. Versenyzői ideje alatt szinte végig testvérével, Melis Zoltánnal, rövid ideig Csermely Józseffel egy hajóban evezett Bíró János, Bartók Ernő majd Fáth András és Jásdi Sándor edzők keze alatt. A 20 év alatt összesen 33 felnőtt magyar bajnokságot nyert: kormányos nélküli kettesben (6), kormányos négyesben (8), kormányos nélküli négyesben (8) és nyolcasban (11) alkalommal. 1965 és 1979 között megszakítás nélkül válogatott kerettag volt.

Első nemzetközi szereplésére 1966-ban a bledi világbajnokságon nyolcasban került sor, a Leovics István, Kronome Ferenc, Pályi András, Csulyák István, Kokas Péter, Sztepanov Szlobodan, Melis Zoltán, Melis Antal, korm. Bayer Péter összeállítású csapat 9. helyezést ért el. 1967-ben testvérével kormányos nélküli kettesben ugyancsak kilencedikek lettek a Vichy-ben rendezett EB-n. 1968-ban született legkiemelkedőbb sikerük, ami egyben a magyar evezős sport eddigi legszebb eredménye: az azóta is „ezüstnégyesnek” nevezett kormányos nélküli négyes tagjaként, Csermely József és Sarlós György oldalán, alapvetően Jásdi Sándor edző, majd az utolsó három hónapban Losonci Tibor szövetségi kapitány irányításával ezüstérmet nyertek a mexikói olimpián. A rá következő évben a csapat a klagenfurti EB-n ismételten ezüstérmet nyert. 1970-ben a St. Catharines-ben rendezett világbajnokságon a megfeszített, új módszereket is felvonultató edzésmunka ellenére a 11. hely fiaskót, s e négyes pályafutásának végét jelentette. A Melis-testvérek 1971-ben Koppenhágában és 1973-ban Moszkvában az Eb-n a nyolcas tagjaiként 4. helyen értek célba. 1972-ben fordult elő először, hogy nem egy hajóban eveztek. Antal a négyesnek lett a tagja, mely gyengén szerepelt, a kisdöntőbe sem került. 1973-at követően nemzetközi világversenyen döntős helyezést vagy komolyabb eredményt nem ért el, de itthon még több országos bajnoki éremmel gyarapította gyűjteményét.

Nagyon fiatalon, 1967-ben kötött első házassága még öt évig sem tartott. 2002-től él második házasságában Kosztolányi Kamillával, az MTK egykori evezősével, gyermekük nem született.

Az aktív versenyzést befejezve 1980-ban edzőként a Csepel SC Sportiskolájának vezetője, 1981-től klubjának vezetőedzője lett. 1986-ban a megszűnő Vasas SC női evezős szakosztály átvételével újra koedukálttá vált a Csepel SC, ami rendkívül megerősítette a szakosztályt, megnövelte súlyát a magyar evezős sportban, pl. mindjárt az első évben, 1987-ben 28 országos bajnoki címet nyertek a csepeli fiúk-lányok serdülőtől felnőttig terjedő korosztályban. Az azt követő évtizedekben a csepeli női evezősök Európa-bajnoki bronzérmes (Novák Zsófia, Hajdú Zsuzsa, ks2x, 2008) helyezésig is kiemelkedtek a mezőnyből. Klubvezetői, -szervezői munkája mellett 1981 és 1992 között válogatott ifjúsági és felnőtt csapatok munkáját segítette edzőként. 1991-től 2000-ig a Csepel SC szakosztályigazgatója, 2001-től, a szakosztály önálló klubbá – Csepel Evezős Klub – alakulása után a klub elnöke volt. Ez átszervezésen kívül sikernek tekinti a veterán evezősök, a masters korosztály versenyeztetését, akik évről-évre magyar bajnoki és nemzetközi győzelmekkel, helyezésekkel öregbítik a klub hírnevét, ugyanakkor baráti, sőt – mondhatni – szponzori hálózatot alkotva anyagilag is támogatják a klub működését. 2006 óta rendszeressé vált, hogy az edzéseken túl kéthavonta baráti találkozóra is összegyűlnek, példát mutatva ezzel a fiataloknak a klub iránti hűségről, lojalitásról. 2011-ben sikerekben és nehézségekben egyaránt gazdag sportvezetői munkáját végleg abbahagyta, a stafétabotot volt versenyzője, Csaba Zoltán kezébe adta át.

Kiemelkedő sporteredményei elismeréséül 1968-ban a Sportérdemérem ezüst, 1980-ban a Sportérdemérem bronz fokozatát nyerte el. 2011-ben Magyar Sportért életműdíjban részesült. 2024. július 18-án, Budapest XXI. kerülete, Csepel „születésének” (1712-ben történt újratelepítésének) ünnepnapján a Melis-fivérek a Csepel SC-ben elért sportsikereik és a klub iránt tanúsított hűségük elismeréseként a Csepel Díszpolgára megtisztelő címet vehették át.

• 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993., 103-105.o.); • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/296.o.); • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések Athén előtt. Ezüstnégyes Mexikóvárosból (Bp., 2003., 202-203.o.); • www.hunrowing.hu