Hazai vizeken elért eredményei
Akkoriban szokatlanul fiatalon, 13 évesen lett igazolt versenyzője a Csepel evezős szakosztályának. A tanulóévek idején Nagy Ferenc edző alapozta meg technikai tudását. Ifjúsági versenyzőként már a hazai élvonalban versenyzett, 1971-ben az Ifjúsági Barátság Versenyen a Szovjetunió-beli Pszkovban a kormányos nélküli négyessel (Pergel László, Hegedűs Péter, Fekete Károly, Toronyi Béla) ötödik. A felnőtt korcsoportba érve Jásdi Sándor mesteredző keze alatt a Csepel elsőszámú versenyzői közé tartozott; 1980-ig tartó versenyzői pályafutása során összesen 10 felnőtt országos bajnoki győzelem részese volt: kormányos nélküli négyesben (1), kormányos négyesben (4) és nyolcasban (5). Három évben – 1976, 1978, 1979 – két-két bajnokságot is nyert.
Kétszer szerepelt világversenyen
1973-ban lett először válogatott, a moszkvai Európa-bajnokságon nyolcasban negyedik helyezett csapattársaival (Melis Antal, Melis Zoltán, Csermely József, ifj. Zsitnik Béla, Balogh László, Kormos András, Hegedüs Péter, Zsenyei Gyula, korm. Lengyel Gyula); a ragyogó eredményért valamennyien A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerésben részesültek. Második nemzetközi versenyzésére 1977-ben került sor, az Amszterdamban rendezett világbajnokságon tagja volt a tizedik helyen végzett, tisztán a Csepel versenyzőiből álló nyolcasnak (Melis Antal, Melis Zoltán, Pergel László, Hegedűs Péter, Szabadkai Attila, Zsenyei Gyula, Kiss László, Czimpián László, korm. Bognár Jenő). 1980-ig folytatta az aktív versenyzést, azt követően új életszakaszában választott hivatása állt a középpontban.
Civil szférája
A középiskolai érettségi, majd az élsport melletti munkásévek után a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán tanult, 1985-ben fejezte be tanulmányait, és élete végéig szakmájában dolgozott. Közben megnősült, két gyermeke született, Andrea és Barbara. Barbara követte őt a sportban, szintén a Csepelben evezett. Korán, 59 éves korában súlyos betegség következtében hunyt el, végső nyughelye a Csepeli temető egy urnasírja.
Forrás
• Hegedüs Péter adatközlése, 2010;
• Hegedüs Péterné adatközlése 2024.