Kamaszkori sportsikerek Baján
Az 1950-es évek közepén osztálytársaival vászonkajakban, csónakban kalandozva kezdte felfedezni a Dunát, később, középiskolásként versenyhajóba szálltak, majd az 1956-ban megalakult Bajai Spartacus SC tagjaiként versenyeztek. A kamasztársakból – Hertelendy János, Gira László, Szalay István, Makkos Előd – összeállt négyesnek Csulyák István lett a vezérevezőse, ifjúsági országos bajnokságot is nyertek nagyon magas fölénnyel a többiek előtt. Az egyesületnek a mai Kagylóval szemben állt első csónakházában töltötték szabadidejüket, már ami a tanulás és evezés után még maradt. Az 1960-ban tett érettségi után, 1961-ben negyedmagával (Hertelendy János, Gira László, Szalay István) felkerült Budapestre, ahol az FTC soraiba lépve folytatták a versenyzést dr. Török Zoltán, az egykori olimpikon és Európa-bajnok edző irányításával. István mindjárt az első évtől felnőttbajnokságot nyert csapatokat erősített, 1966-ig tartó versenyzői pályája alatt összesen hét magyar bajnoki címet szerzett kormányos négyesben (3) és nyolcasban (4).
Érem nélkül három világversenyen
Három évben is bekerült a válogatott keretbe, 1963-ban a koppenhágai Európa-bajnokságon a ferencvárosi legénységű kormányos négyessel (Holló Lajos, Csulyák István, Sarlós György, Kemény Imre, kormányos: Latinovits Szaniszló) összesítésben a 7. helyen végeztek. 1964-ben Amszterdamban a félig megváltoztatott négyesük (Sarlós György, Csulyák István, Nádházi László, Dávid Imre, kormányos: Latinovits Szaniszló) a reményfutamban kiesett a további versenyből. 1966-ban a Bledben rendezett világbajnokságon a válogatott nyolcas tagjaként (Leovits István, Kronome Ferenc, Pályi András, Csulyák István, Kokas Péter, Sztepanov Szlobodan, Melis Zoltán, Melis Antal, kormányos: Bayer Péter) a kisdöntőben a 3., összesítésben a 9. helyet érték el.
Közgazdászként vezető beosztásokban
A versenyzést középiskolásként kezdte Baján, a III. Béla gimnázium diákjaként. Édesapja orvos, a bajai kórház pszichiátriájának igazgatója volt. István az érettségi és egy országos matematikaverseny megnyerése után 1961-ben felvételi nélkül került Budapestre az ELTE-re, és negyedmagával együtt a Fradiban folytatta az evezést is. Mellette szerves vegyipari szakmunkásvizsgát tett (1961) és hivatásos vezetői engedélyt szerzett motorkerékpárra, személy- és teherautóra (1965). Az értelmes, jó képességű fiatalember könnyedén vette az életet, benne kötelességeit, végül az (akkori nevén Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügyi szakát levelező tagozaton fejezte be 1983-ban. 1985 és 1995 között Buzetzky Győző, egykori bajai evezőstársa, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója hívására az ANP első gazdasági igazgatóhelyettese lett, markánsan kivette részét a jósvafői székhelyű Park máig működő rendszerének kialakításában, és – bár nem volt vallásos – támogatta a Jósvafő és Aggtelek közötti védett természeti területen Assisi Szent Ferenc kápolnájának kialakítását. A vezérigazgató távozása után Istvánnak is el kellett hagynia posztját, 1995 novemberében a Balatoni Halászati Rt. gazdasági igazgatóhelyettese lett, s maradt is nyugdíjazásáig. Aggtelekről Siófokra költözött. Új munkahelyének megfelelően elektromos halászgépkezelői szakképesítést (1996), majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és környezetgazdálkodási Karán, Szarvason, halászati szakmérnöki oklevelet szerzett (1997). Egykori kollégái intelligens, praktikus és közgazdasági értelemben is nagy tudású, újdonságokra, gasztronómiai különlegességekre nyitott emberként emlékeznek rá, aki jó hangulatával mindig a társaság középpontjában állt. Sportsikereivel nem dicsekedett, inkább fiatalkori bajai életéről mesélt sokat, és a munkatársaknak évente a Felső-Tiszára szervezett kenutúrákat.
Visszavonult nyugdíjasévek
2002-ben vásárolt parasztházat egy Dráva menti faluban, Rinyaszentkirályban, aminek felújításában és modernizálásában (geotermikus fűtés) mélyedt el. Nyugdíjazása után, 2005-ben ide vonult vissza. Élete késői szakaszában, 2016-ban megnősült, a helyi tanítónőt, Tüzes Mártát vette feleségül. Utolsó éveiben több súlyos betegséggel is küszködött, mígnem 2020. március 16-án a kaposvári kórházban elhunyt. Kívánsága szerint hamvait március 23-án Baján, a Duna sodorvonalába szórták.
Forrás
• www.anp.hu: Buzetzky Győző nekrológja 2020.03.24.