Családi indíttatásra lett evezős
1958-ban ült először evezőshajóba, mint sportoló, mert – saját megfogalmazása szerint – kis túlzással „kielboatban született”, ugyanis a család rendszeres túraevezős volt, édesanyja még a terhesség utolsó hónapjában is vízre szállt. Őt magát is már kisgyermekként magukkal vitték a túrákra, így lett számára természetes, hogy ezt a sportot választja. 1972-ig hűségesen a Csepel SC versenyzője volt, edzője, akinek a legtöbbet köszönheti, Jásdi Sándor. Már ifjúként is korosztályának élvonalába tartozott, felnőttként 14 magyar bajnokságot harcolt ki, természetesen csapattársaival egy hajóban, kormányos nélküli kettesben Lucsánszky Lászlóval (2), kormányos nélküli négyesben (3), kormányos négyesben (3) és nyolcasban (6).
Nyolc évig a válogatott oszlopos tagjaként
1964-től 1972-ig a hazai legjobbak között, a válogatottban kamatoztatta tudását, tehetségét. 1965-ben a duisburgi Európa-bajnokságon kormányos nélküli négyesben (Czakó Csaba, Sarlós György, Sztepanov Szlobodan, Lucsánszky László) a reményfutamban feladni kényszerültek a versenyt. 1966-ban viszont Bledben a világbajnokságon már a IV. helyen eveztek a célba. 1967-ben a Mexikóban megtartott előolimpián ugyanez a legénység bronz-, és az Európa-bajnokságon Vichyben ezüstérmet nyert. 1969-ben és 1970-ben a válogatott nyolcast erősítette: a klagenfurti Európa-bajnokságon VI., a St. Catharines-i világbajnokságon a VII. helyezést érte el. 1972-ben a müncheni olimpián újra a kormányos nélküli négyes tagjaként állt rajthoz (Czakó Csaba, Kormos András, Csermely József, Melis Antal), a csapat a reményfutamból nem jutott tovább.
A közgazdász és az edző
Az olimpia évében, 1972-ben kapta meg közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, aminek birtokában 1973–78 között a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyár gazdasági tanácsadójaként dolgozott. Ezzel párhuzamosan edzősködni kezdett, 1973–74-ben saját klubjában, a Csepel SC-ben, majd miután 1974-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében az edzői oklevelet is megszerezte, 1975-ig az utánpótlás evezős válogatott edzői teendőit is ellátta.
A sportvezető és sportdiplomata
1978-tól magasabb sportvezetői szintre lépve elvállalta a Magyar Evezős Szövetség főtitkári pozícióját, tisztségét egészen 1991-ig betöltötte. Kétségtelen sportdiplomáciai siker, hogy ez idő alatt nyerte el először Magyarország nemzetközi evezősverseny rendezésének jogát. Az 1989-ben Szegeden, a Maty-éri evezőspályán megrendezett ifjúsági világbajnokság rendezőbizottságának titkára volt (a bizottság elnökének Fekete Tibort kérték fel), a sikeres lebonyolítást a FISA emlékérem ajándékozásával ismerte el. 1991–1995-ig a XII. kerületi önkormányzatnál pénzügyi vezetőként dolgozott, azt követően a magánszférában helyezkedett el.
Családi háttér
1969-ben vette feleségül Gaál Katalint. Kisfiuk, Krisztián (1972), aki mindössze ötéves volt, amikor a légiutas-kísérő édesanya repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, és akinek keresztapja Felcsíki Ákos evezős lett, jelenleg Nagy Britanniában élő informatikus. 1982-ben nősült újra, Urbán Mártával kötött házassága húsz év után válással ért véget.
Állami elismerése
1967-ben az Európa-bajnoki ezüstérem elnyerése után a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerésben részesült.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. I/234.o.)
• Fekete Tibor: Elfogultan az evezésről (Bp., 2020, 206-287.o.)