15 év alatt 19 bajnokság
1959 és 1973 között evezett, mindvégig a Csepel SC evezős szakosztályában; 1964 és 1973 között válogatott kerettagként. Nevelőedzője Bíró János volt, majd Jásdi Sándor mesteredző irányította munkáját. Tizenöt éves pályafutása alatt 19 magyar bajnoki címet harcolt ki, kormányos kettesben (1), kormányos nélküli négyesben (4), kormányos négyesben (6) és nyolcasban (8).
12 év a nemzetközi vízeken
1964-ben az amsterdami Európa-bajnokságon öltötte magára először a nemzeti színű mezt, a kormányos nélküli négyes (IX. helyezett) tagjaként. 1965-ben a duisburgi Európa-bajnokságon a nyolcas tagjaként VIII. helyen, egy évvel később a bledi világbajnokságon IX. helyen végzett. 1967-ben Vichyben, az Európa-bajnokságon kormányos négyesben indult, a Pályi András, Romvári László, Leovics István, Dávid Imre, korm. Nagy Ferenc összetételű csapat a B döntőben negyedikként, végeredményben tizedikként ért célba. 1968-ban állt rajthoz először olimpián, Mexikóban kormányos nélküli kettesben az előkelő IX. helyen végzett csapattársával, Romvári Lászlóval. Az 1969 és 1972 közötti években a magyar válogatott nyolcasait erősítette, 1969-ben a klagenfurti Európa-bajnokságon VI., 1970-ben a St. Catharines-i világbajnokságon VII., az 1971. évi koppenhágai Európa-bajnokságon IV., s végül az 1972. évi müncheni olimpián a kiemelkedő VII. helyezést érte el. 1973-ban, a moszkvai Európa-bajnokságon újra kormányos nélküli kettesben indult Romvári Lászlóval, ám ekkor a reményfutamban kiestek, nem jutottak döntőbe.
Geofizikusként a hazai szénhidrogén-kutatásban
Az élsport mellett végezte el az ELTE Természettudományi Karán a Geofizikus szakot, az 1967/68-as tanévben a Jó tanuló – Jó sportoló elismerést is elnyerte. 1969-ben kapta meg diplomáját, s e szaktudás birtokában állt munkába a Geofizikai Kutató Vállalatnál. 1971-től a Csepeli Vas- és Fémművek Irányítás és Számítástechnikai Intézetében információ kutatóként dolgozott. 1975-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Központban geofizikusként dolgozott a hazai szénhidrogén kutatás irányításában. Az OKGT-ben végzett szakmai munkáját a rendszerváltást követően, 1991-től új szervezeti formában a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság keretében (MOL Rt.) folytatta 2006-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.
Közben 1996-ban vette feleségül dr. Németi Angélát, az azóta tartó házasságukban gyermek nem született.
Hűséges sportvezető a klubban és a szövetségben
A versenyzést abbahagyva sem szakadt el az evezéstől. 1976–1992 között a Csepel SC evezős szakosztályát vezette, 1984-től kezdve a klub elnökségi tagja is volt, szintén 1992-ig. A Sport Club a Csepel SC Örökös bajnoka címmel ismerte el klubhűségét és munkáját. 1976-tól versenybíróként segítette sportágát is, 1991 és 1998 között a MESZ Versenybíró-bizottságát vezette, 1992-ben FISA nemzetközi versenybíró vizsgát tett és 2008-ig aktívan közreműködött magyar és nemzetközi versenyeken. A Magyar Evezős Szövetség által a Velencei-tavon 1996-ban rendezett FISA Masters Világjátékokon a nemzetközi versenybíróság elnöke volt. Hosszú időn keresztül vett részt a Magyar Evezős Szövetség Elnökségének munkájában is. Mindezen sportvezetői tevékenységéért 1996-ban a Belügyminisztérium Magyar Sportért elismerésében részesült.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/430.o.);
• Pályi András adatközlése.