Tizenhárom bajnoki győzelemre kormányzott csapat
Középiskolás korában, Kemény Imrével együtt 1948-ban kezdett evezni, a Hungária Evezős Egyletben, Hollósi Frigyes, a későbbi mesteredző kezei alatt. A klubot még abban az évben megszüntették, illetve 1949-től Munkás Testedző Egyesület (MTE), 1950-től Vörös Meteor néven élt tovább. Végig ennek a klubnak a tagja maradt, leszámítva az 1953–54-es éveket, amikor a kötelező kétéves sorkatonai szolgálat ideje alatt a Honvéd Flottila SE-ben versenyzett. Leszerelés után 1955-től 1961-ig maradt a Vörös Meteor SK tagja. Nagyon hamar egyértelművé vált, hogy alkata nem ideális evezősnek, de a kormányos-ülésben továbbra is csapattag maradt, sőt az évek és a megtett kilométerek nyomán kiváló kormányos vált belőle. Nemcsak hazai és nemzetközi eredményei bizonyítják, hanem sporttársai is nagyon jó kormányosként emlékeznek rá, aki együtt élt a csapattal, érezte (hiszen ismerte) az evezősmozgást, mindig hasznosakat szólt, amivel segítette a jobb teljesítményt. Idősebb korában a fiatal, kispénzű egyetemista klubtársaknak munkahelyén nyári, vagy idénymunkát biztosított. 1950 és 1961 között tizenhárom felnőtt országos bajnokságot nyert kettes (5), négyes (2) és nyolcas (6) hajóegységek kormányzásával.
Tizenegy éven át a magyar válogatott kormányosa
1955-től kezdve 1961-ig minden évben ő kormányozta a nemzetközi versenyeken a magyar válogatott csapatokat. 1955-ben Gentben az Európa-bajnokságon a nyolcas (Demeter Ferenc, Dobay Gábor, Kerényi László, Berendi Márton, Bedekovits Tibor, Kemény Imre, Bakos Pál, Emődi Sándor, korm. Lengyel Gyula) a középdöntőben kiesett; 1956-ban azonban – kissé megváltozott legénységgel ugyan – de harmadik lett a bledi Európa-bajnokságon és újabb egy év múlva, Duisburgban, újabb összeállításban az ötödik helyet szerezték meg. 1958-ban a poznani Európa-bajnokság nem hozott eredményt, az általa kormányzott nyolcas (Honti Gyula, Dobay Gábor, Dömötör Ferenc, Barabás Tibor, Bedekovits Tibor, Kemény Imre, Wagner Pál, Munteán László, korm. Lengyel Gyula) a reményfutamból nem jutott tovább. 1959-ben a franciaországi Maconban rendezett Európa-bajnokságon a kormányos kettessel (Honti Gyula, Kemény Imre) nem jutottak tovább a reményfutamnál, a kormányos négyes viszont a negyedik helyen végzett. 1960-ban, a római olimpián a hatodik helyen célba ért négyest kormányozta, egyértelműen ez a legkiemelkedőbb eredménye. Utolsó nemzetközi szereplése 1961-ben a prágai Európa-bajnokságon a Wagner Pál–Munteán László kettessel a reményfutam volt.
Dolgos, szerény privát élet
Gyerekkora óta ferencvárosi lakos volt, a Gát utcában ugyanabban a házban lakott, mint József Attila. A IX. kerületi Fáy András Gimnáziumban érettségizett 1949-ben, nem tanult tovább. A versenyzést abbahagyva az 1960-as évek végén rövid ideig segédedzőként működött a Vörös Meteorban Hollósi Frigyes edző mellett. Dolgozni kezdett a Tüzép (Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi) Vállalatnál és egész életén át kitartott a vállalat mellett. A Mészáros utcai telep vezetőjeként vagonkirakodási munkákkal segítette a fiatal evezősöket pénzkereseti lehetőséghez. Végül a ferihegyi telep vezetőjeként ment nyugdíjba. 1968. december 8-án, a MESZ 75. évi jubileumi közgyűlésén Csanádi Árpádtól, az MTS elnökhelyettesétől a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést vehette át.
Felesége, Szabó Irén, korai (1978) halála után nem nősült újra, gyermekük nem volt. Egy héttel 69. születésnapja előtt, 2000. szeptember 14. hunyt el. Mindkettejük hamvai a kelenföldi Szent Gellért plébániatemplom urnafalában (A-50/42) nyugszanak.
Forrás
Kemény Imre, egykori csapattárs és a Szent Gellért plébániatemplom adatközlése.