Melis

Zoltán

Tizennégy éves kamaszként bátyja csábító példáját követve, 1961-ben kezdett el evezni a Csepel SC-ben, ahol 1980-ig egész versenyzői pályafutását töltötte. Nevelő edzőit, Szalontai Jánost és Martini Istvánt szeretettel és tisztelettel említi, akik 1964-ben már ifjúsági bajnoki győzelemhez segítették. 1965-ben a MÜM 9. sz. Szakmunkásképző Intézetében autószerelő szakvizsgát tett, 1966-tól a Csepel Vas- és Fémművek autószerelőjeként dolgozott egészen 1980-ig, ahol versenyzését aktívan támogatták – a kor gyakorlatának megfelelően – munkaidő-kedvezménnyel, edzőtáborok idejére munka alóli felmentéssel. A sport és a munka mellett képezte is magát, elköteleződve a sport iránt: 1974-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői, 1979-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői oklevelet szerzett, miközben 1977-ben gépipari technikumi érettségit tett. Teljes versenyzői ideje alatt mindig testvérével, Melis Antallal egy hajóban evezett, a csepeli legénység megbízható, stabil tagjai voltak. A 20 év alatt összesen 33 felnőtt magyar bajnokságot nyert Bíró János, Bartók Ernő majd Jásdi Sándor és Fáth András edzők keze alatt: kormányos nélküli kettesben (5), kormányos négyesben (9), kormányos nélküli négyesben (8) és nyolcasban (11) alkalommal. 1965 és 1979 között megszakítás nélkül válogatott kerettag volt.

Első nemzetközi szereplésére 1966-ban a bledi világbajnokságon nyolcasban került sor, a Leovics István, Kronome Ferenc, Pályi András, Csulyák István, Kokas Péter, Sztepanov Szlobodan, Melis Zoltán, Melis Antal, korm. Bayer Péter összeállítású csapat 9. helyezést ért el. 1967-ben testvérével kormányos nélküli kettesben ugyancsak kilencedikek lettek a Vichy-ben rendezett EB-n. 1968-ban született legkiemelkedőbb sikerük, ami egyben a magyar evezős sport eddigi legszebb eredménye: az azóta is „ezüstnégyesnek” nevezett kormányos nélküli négyes tagjaként, Csermely József és Sarlós György oldalán, Jásdi Sándor edző, majd az utolsó három hónapban Losonci Tibor szövetségi kapitány irányításával ezüstérmet nyertek a mexikói olimpián. A rá következő évben ugyanez a csapat a klagenfurti EB-n ismételten ezüstérmet nyert. 1970-ben a St. Catharines-ben rendezett világbajnokságon a megfeszített, új módszereket is felvonultató edzésmunka ellenére a 11. hely fiaskót, s a négyes pályafutásának végét jelentette. A Melis-testvérek 1971-ben Koppenhágában és 1973-ban Moszkvában az Eb-n a nyolcas tagjaiként 4. helyen értek célba. 1972-ben fordult elő először, hogy nem egy hajóban eveztek. Zoltán a nyolcasnak lett a vezérevezőse, a csapat az előfutamban elért nagyszerű győzelme után végül a „B” döntőbeli győzelmével összességében a 7. helyen végzett. 1973-at követően nemzetközi világversenyen döntős helyezést vagy komolyabb eredményt nem ért el, miközben itthon még több országos bajnoki éremmel gyarapította gyűjteményüket.

1974-ben házasságot kötött Molnár Évával, a Vasas SC evezősével, későbbi evezős edzővel, akinek 2014-ben bekövetkezett haláláig harmóniában éltek, két gyermeket (Zoltán 1979, Éva 1984) neveltek fel.

Azt követően, hogy 1980-ban abbahagyta a versenyzést, 1981-től klubjában először az utánpótlás korosztály, majd egy év múlva a felnőtt párevezősök edzője lett. 1983–1992 majd 1997–2008 között a Magyar Evezős Szövetség munkatársaként a felnőtt korosztály szövetségi kapitányi tisztét töltötte be. 1993–1994-ben Csepel Önkormányzata Sportirodáját vezette; 1994–1996 között pedig Egyiptomi Evezős Szövetség szövetségi kapitányaként szerzett nemzetközi érdemeket: felkészítésével az egyiptomi férfi egypárevezős 1996-ban az olimpián a rangos 8. helyezést érte el. Szakvezetői évei alatt jelentős szerepe volt a magyar válogatottnak az 1988. évi szöuli és az 1992. évi barcelonai olimpiákra való felkészítésében; a magyar evezősök ekkor elért sikerei közül kiemelkedik Sarlós Katalin világbajnoki bronzérme (1989), Pető Tibor–Haller Ákos világbajnoki (2001, 2002), Lőrinczy Péter–Szabó Kornél junior világbajnoki (2003, 2004) és Hirling Zsolt–Varga Tamás világbajnoki győzelme (2005). Nyugdíjasként még további nyolc éven át, 2008–2016 között klubjában, a Csepel SK-ban a 16 év alatti fiatalok edzéseit vezette; 69 éves korában köszönt el végleg szeretett sportjától.

Kiemelkedő sporteredményei elismeréséül 1968-ban a Sportérdemérem ezüst, 1980-ban a Sportérdemérem bronz fokozatát kapta. Több évtizedes edzői munkásságáért 2009-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 2024. július 18-án, Budapest XXI. kerülete, Csepel „születésének” (1712-ben történt újratelepítésének) ünnepnapján a Melis-fivérek a Csepel SC-ben elért sportsikereik és a klub iránt tanúsított hűségük elismeréseként a Csepel Díszpolgára megtisztelő címet vehették át.

• 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993., 101-103.o.); • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/296-297.o.); • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések Athén előtt. Ezüstnégyes Mexikóvárosból (Bp., 2003., 202-203.o.); • www.hunrowing.hu