Így lett evezős a „mama kedvence”
Szabadkai Attila szülei már születése előtt is Győrben éltek, ám édesanyja – Illésházy leszármazottként – a szülőföldjéhez való ragaszkodása miatt szerette volna Sátoraljaújhelyet látni a gyermek anyakönyvében. Hároméves korától 1971-ig minden nyarat a nagymamájánál töltött nővérével, rengeteget túrázva a friss hegyi levegőn, ami később – mint kiderült – meghatározta sportágválasztását is. Győrben az általános iskolák elvégzése után került a Mayer Lajos szakközépiskolába Út- és vasútépítő szakra. Amolyan mama kedvenceként, kövérke gyerek lévén megpróbálták rávenni a sportolásra. Választották számára az asztaliteniszt, majd az úszást. Néhány edzésen részt is vett, amikor is 1971 őszén egy újsághirdetés jelent meg: a Rába ETO evezősszakosztálya toborzott evezősöket. Úgy gondolta, hogy kipróbálja, ez jó lesz neki, hiszen ülősport! Így kezdődő evezős-pályafutása 1997-ig tartott a serdülőtől egészen a veterán korosztályig.
Sikerek az utánpótlás-korosztályban
Annak ellenére, hogy „ülősport”, sikerült az egyik legfegyelmezettebb és legkeményebb sportágba belevágnia. Szerencsére alkatra hasonló toborzott gyerekekkel került össze, lelkes és jól nevelő edzők tanították meg az alapokra és „állították be” a versenysúlyát. Sinkó Zoltán, Preiczer István kezei alatt alakult ki a többszörös magyar bajnok serdülőcsapatuk (Mentes Zoltán, Haán Viktor, Geiszt László). Ifjúsági korcsoportban Mentes Zoltán mellett újabb csapattársai Nimsz Béla, Écsi Antal, Tóth Tibor, Nagy Géza voltak. Ebben a korcsoportban is nyerték a kormányos négyest. Ifjúsági válogatottként bekerült a szófiai (Pancserevo) IBV-n induló magyar nyolcasba, ahol negyedik helyezést értek el.
Felnőttsikerek csepeli színekben
1975-ben Budapestre ment főiskolára és átigazolt a Csepel SC-be, ahol a legnagyobb sikereit érte el.
Mint győri favágót fogadtak, mert erős és állóképes voltam, de a kifinomult csepeli technikától nagyon messze álltam. Sokat kellett tűrnöm, mert senki nem nagyon akart velem evezni, de az alázat nagyobb volt bennem a sport iránt, minthogy megsértődjek azon, amiben ráadásul igazuk is volt. Sikertelen kísérletet tettem Toronyi Kálmánnal, Éliás Sándorral, Zsenyei Gyulával, mígnem Kiss Laci a szárnyai alá nem vett.
„„
Nem szabad elfelejteni, hogy az ország legerősebb férfiszakosztálya volt a Csepel, két meghatározó olimpiai ezüstérmessel, a Melis-tesvérekkel, akik az edzők munkáját – sőt még a személyét is – jelentősen befolyásolták.
1976-ban tovább javította technikáját, az alapozás hónapjaiban keményen dolgozott, az állóképességi súlyzós és tanmedencés felmérőkön rendre az elsők között szerepelt, kitűnő orvosi méréseredményekkel. 1977 tavaszán összeült Kiss Lászlóval, Czimpián Lászlóval és Schopper Györggyel, mindhárman technikailag kitűnőek voltak. Így indultak a májusi válogatón, ahol esélytelennek tűntek a Melis, Melis, Hegedűs, Pergel többszörös bajnok négyessel szemben, de mindenki megdöbbenésére az első napon 20, a másodikon 10 másodperccel megverték őket.
Ez a verseny elvileg az amszterdami vb-részvételről döntött volna, de a vége egy közös dunavarsányi edzőtáborozás lett a Melisékkel, ahol minden felmérő megnyerése ellenére nem versenyezhettünk négyesben a világbajnokságon. A vezetés a nyolcas mellett döntött, de nem jutottunk döntőbe, 10-ik helyezést értünk el. Sovány vigasz, hogy ebben az évben az ob-n nyolcasban bajnoki címet szereztem, mely mint később kiderült, az egyetlen felnőtt magyar bajnoki címem lett.
„„
Olimpiára készült, de óriásit csalódott
1978-ban főiskolája Győrbe költözött, és az utolsó évre ismét a Rába ETO tagja lett. Tatán volt az ob, ahol jónak tűnő négyesben (Tóvári Péter, Szabadkai Attila, Kormos András, Balogh László) vették fel a versenyt a fő riválissal a Melis-féle négyessel. A technikásabb csapat győzött, Melisék mögött mindkét váltott négyesben másodikak lettek. 1979-ben célja a moszkvai olimpia volt, ezért ismét Csepelre költözött. 1980-ban Schopper Györggyel evezte végig az idényt, a bajnokságon másodikak lettek a Melis-testvérek mögött kormányos nélküli kettesben. Az olimpiai felkészülés jegyében sokat változtattak mind a válogatási elveken, mind a csapat-összeállításokban. Az olimpiai nyolcasra a válogatót Dunavarsányban egy hosszú rangsoroló verseny után kormányos nélküli kettesben rendezték, 4 fordulóban.
Az elvek szerint az első négy csapat a nyolcasba ül, az ötödik lesz a tartalék és kormányos nélküli kettesben indulhat is Moszkvában. Ezen a válogatón is a második helyen végeztünk Kormos Andrással, ennek ellenére a nyolcasból engem kihagytak. Ez a pályafutásom legnagyobb csalódása volt.
„„
Fordulatok a családi életben és a munka frontján
Ezután még 1985-ig Győrben aktívan evezett, bajnoki helyezéseket ért el Velencén és a Maty-éren. Amit aktívan nem sikerült, azt veteránként elérte: 1989 és 1997 között 9 aranyérmet nyert változatos csapatokkal és egységekben, sőt ergométeren Ausztráliában. Továbbra is maradt a sport mellett, de már csak tanmedencében, ergométeren, mert ezután előtérbe került a család és az egzisztencia. 1985-ben feleségül vette Palla Zsuzsanna pedagógust, két gyermekük Olivér (1987) és Levente (1991).
1986 és 2002 között különböző cégeknél volt művezető, értékesítési vezető, kereskedőház ügyvezető igazgatója. 1997-ben újabb házasságot kötött, Pék Andreával. 2002–2008 között magánvállalkozóként építőanyag-telepet működtetett, szerződéses viszonyban Európa egyik legnagyobb kereskedő és üvegipari vállalatával. 2008-ban harmadszor is nősült, Pető Judit közgazdásszal kötött házasságában egy leányuk született, Szabina (2010). 2008–2012 között pénzügyi területen dolgozott, jelenleg magánbefektetőként tevékenykedik.
Forrás
Szabadkai Attila adatközlése, 2026. január
