Külföldön is pólózott
1903. augusztus 27-én született Budapesten. A III. Kerületi TVE csapatának tagjaként kétszeres magyar bajnok (1923, 1924) volt. 1927-ben a francia SCUF Paris, 1928-ban a belga La Nage Saint Gilles csapatában játszott. 1928-as hazatérése után az MTK játékosa lett, ahol a játékos pályafutását is kezdte. 1932-es visszavonulása után nem sokkal jogászként kezdett dolgozni. Kétszeres folyamúszó magyar bajnok is volt (egyéni: 1921; csapat: 1923).
Németh Jamesz hidegfejű profinak látta
Egykori játékostársa, Német „Jamesz” így jellemezte: „Nagy technikájú, kiváló taktikai érzékű és hidegfejű játékos volt. Ez a három tulajdonság végigkísérte egész pályafutásán. Amikor még kezdő játékos voltam, telve az ifjú sportolók idealizmusával, Keserű Feri akkor – 1922-ben – már több éve válogatott játékos volt. Egymáshoz közel laktunk és ezért többször együtt mentünk hazafelé a Csasziból végig a Dunaparton, át az Erzsébet hídon. Egy ilyen alkalommal ismertette álláspontját a sporttal kapcsolatban: „Én soha sem izgulok a mérkőzés előtt vagy alatt, mert a sportot nem tekintem másnak, csak az életpályám ugródeszkájának. Egy mérkőzés csak annyiban érdekes nekem, hogy hasznos-e számomra." Mindig eszerint viselkedett az életben és a sportban egyaránt. A lelkesedés csaknem hiányzott Keserű Ferinél. Mindig hidegen, kimérten játszott.”
Olimpiai sikerei mellett három Eb-aranyat is begyűjtött
Öccse, a szintén vele együtt olimpiai bajnok Keserű Alajos. Keserű Ferencet testvérétől való megkülönböztetésül Keserű I. néven írták a sportsajtóban. (A harmadik fivér, József, azaz Pötyi is tevékenykedett a vízilabdasportban, de játékosként nem volt testvéreihez hasonlóan tehetséges.) Már tagja volt az 1924-es párizsi 5. helyezett és az 1928-as amszterdami ezüstérmes olimpiai csapatnak is. Végül az 1932-es Los Angeles-i olimpián ért fel a csúcsra. Ezen kívül három Európa-bajnoki címet is szerzett. 1926-ban Budapesten, 1927-ben Bolognában és 1931-ben Párizsban. Voleszák Gábor írta róla a Nemzeti Sportban: „Játékos-pályafutása után sem szakadt el a sporttól. Edző, játékvezető és versenybíró volt. Jogi oklevelet szerzett, visszavonulása után jogászként, 1933 és 1935 között a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Halála előtt is rendkívül tevékenyen kivette részét úszó- és vízilabdaéletünk hétköznapi teendőiből. A KSI vízilabda-szakosztályában ténykedett, mellette tagja volt a szövetség vízilabda- és úszó-versenybíróságának. A magyar vízilabdasport egyik legnagyobb játékosegyénisége 65 esztendős korában szívinfarktusban hunyt el.”
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Úszósport, 1988. június 1.
Nemzeti Sport, 2018. július 16.
Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)