Tagja volt az első magyar olimpiai pólóválogatottnak
Homonnai Lajosról írta 1927-ben a Nemzeti Sport híres kiadványa, a 100-ak könyve: „1904. május 2-án Budapesten született. Harmadéves gépészmérnökhallgató. Az MTK tagja, ahol sportolását kezdte, de tíz éven át 1916 és 1926 között a III. ker. TVE színeiben szerepelt. Tizenkét éves korában tanult meg úszni az Erzsébet-híd pesti oldalán volt Beitscher uszodában, ahonnét ekkoriban egész úszógeneráció került ki. Úszó és vízipólójátékos és fiatalsága ellenére már 11 éves sportkarrier áll mögötte. 1922-ben öltötte fel legelőször a válogatott dresszt és ettől kezdve állandó tagja lett a vízipóló válogatott csapat csatársorának. 1925-ig egyfolytában 16-szor volt válogatott, ez évben azonban megbetegedett és csak 1926 végén kezdett közeledni régi nagy formájához. A III. ker. TVE csapatában két ízben, 1923 és 1924-ben nyert magyar bajnokságot, 1921 és 1923 közötti években HomonnaiI. a vízipóló-bajnokság második helyére jutott csapatban szerepelt, 1923-ban pedig megnyerték az osztrák vízipóló-bajnokságot is. Öccsével, Homonnai Mártonnal együtt tagja volt a párisi olimpiádon nagy sikerrel bemutatkozott magyar válogatott vízipóló csapatnak, amely az angol csapatot megállította addigi diadalútjában és megfosztotta veretlenségétől. A párisi út után megbetegedett és azóta nem tudta megközelíteni régi nagy sikereit. Legnagyobb sikere az 1923. évi Budapest–Magdeburg városközi mérkőzéshez fűződik, amikor a magyar csapat 6:1 arányban győzte le a németeket.”
Brazíliába emigrált
Két ízben nyerte meg Ausztria hátúszóbajnokságát és egyszer a magyar hadibajnokságot. 1928-ban egy szezon erejéig a MAC csapatában szerepelt. A versenyszerű sportolástól betegsége miatt viszonylag hamar visszavonult és mint tanult gépészmérnök a BSzKRt tisztviselője lett, ahol számos találmány is fűződött a nevéhez. A BSzKRt vízilabda csapatában is szerepelt, később pedig az egyesület úszó- és vízipóló szakosztályának vezetését is elvállalta. 1932-ben felmerült, hogy ő lesz a japán válogatott szövetségi kapitánya egészen az 1940-es tokiói olimpiáig, amit munkahelyi elfoglaltsága miatt végül nem tudott elfogadni. 1948-ban sikkasztás miatt vádat emeltek ellene, de az ítélet elől Brazíliába menekült.
Források
Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben
Homonnai Márton: Vizipóló
Sportvezető, 1983. február 1.