Lichteneckert

István György

Szabadkán kezdett el vívni, első mestere Matkovich Miklós, a gimnázium tornatanára és vívómestere volt. A szabadkai állami gimnáziumban érettségizett (1910), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett (1915). A budapesti Szent Rókus Kórház Orr- és Gégegyógyászati Klinika tanársegéde (1925–1929). A Magyar Atlétikai Club (MAC) tőrvívója (1910–1929).

Budapesten belépett a MAC-ba, ahol Schlotzer Gáspár vezette a tréningjeit. Első jelentős eredményét az 1912. évi Keresztessy-emlékversenyen érte el, ahol meglepetésre az előkelő 4. helyet szerezte meg. Egy évvel később, 1913-ban „klasszikusan szép és tuss-erős vívásával” veretlenül megnyerte a főiskolai tőrvívóbajnokságot a bécsi Schindler előtt. 1914-ben Schindler visszavágott, Lichtneckert a 3. helyen végzett. Az önálló Magyar Vívószövetség 1914-ben rendezte meg először a magyar vívóbajnokságokat, addig a Magyar Atlétikai Szövetség volt a kiíró. Az első és 1920-ig utolsó magyar bajnokságon az olimpiai bajnok Werkner Lajos győzött kardban, a szintén olimpiai bajnok kardvívó, dr. Tóth Péter pedig tőrben Lichtneckert István előtt. Ő vívott a legszebben, a „legtőrszerűbben”, s ahogy a szakíró megállapította „néhány év és átveheti dr. Tóth Péter örökét”. Előnye volt még, hogy csak tőrvívással foglalkozott, nem kellett megosztania erejét a kard és a tőr között. Néhány hónap múlva kitört az I. világháború, Dr. Lichtneckert Istvánt – miután megszerezte orvosdoktori oklevelét – tartalékos tisztként a frontra vezényelték. Világháborús tevékenységéről csak annyi ismert, hogy súlyos tüdőlövéssel szerelték le, hosszú évekig kórházi kezelésre szorult. 1920-ban szerepelt a neve ismét a sportlapokban: a magyar bajnokságon a 6., 1921-ben az 5. helyet szerezte meg, jóllehet nem volt esélye a végső győzelemre, a hazai vívótábor nagy örömmel fogadta, „a tőrgárda egy régi representative-val erősödött.”

Dr. Lichtneckert klubja, a MAC német mintára 1920-ban rendezte meg először az I. világháborúban hősi halált halt sportolói tiszteletére a Hősök Emlékversenyét - atlétikában. Bajnokvívói, Békessy Béla, Szántay Jenő, Zulawski Béla emlékére a MAC 1921-től már vívóversenyt is rendezett: első alkalommal tőrben a későbbi olimpiai bajnok kardvívó Tersztyánszky győzött a korábban olimpiai bajnok Schenker, a későbbi olimpiai bajnok Posta és Dr. Lichtneckert előtt. A Hősök Emlékversenye már az első években is a bajnokság mellett a legnagyobb vívóversenynek, egyúttal igen rangos közéleti eseménynek számított. A második kiírást Dr. Lichtneckert István nyerte meg. A döntőben Schenkertől vereséget szenvedett, ám Schenker is botlott és így újravívás döntött közöttük. Ebben Dr. Lichtneckert bizonyult jobbnak 4:2-re. 1923-ban folytatták a vetélkedést Schenkerrel. A Hősök Emlékversenyén a korábbi olimpiai bajnok kardvívó dr. Tóth Péter végzett az élen, a harmadik helyért holtverseny után Schenker ismét legyőzte Dr. Lichtneckertet. Magyarország 1923. évi tőrbajnokságán a két esélyes már az előmérkőzéseken összekerült egymással. A legnagyobb érdeklődéssel várt asszóban ezúttal Dr. Lichtneckert győzött 4:3-ra, így csoportjából veretlenül került a döntőbe, ahová természetesen ezzel az egy vereséggel követte őt Schenker is. A döntőben aztán 4:0-ra „demoralizálta” Schenkert, de nemcsak őt győzte le, hanem mindenkit. Rövid életének talán legnagyszerűbb napja volt 1923. máj. 13-a. Ezen a vasárnapon, a súlyos betegségéből kilábalt Dr. Lichtneckert István megszerezte első és egyetlen magyar bajnoki címét…1924-ben a már hagyományossá vált Hősök Emlékversenyét ismét Dr. Lichtneckert nyerte a kardvívó tőrözők előtt. A bajnokságban azonban Schenker visszavágott, Dr. Lichtneckert a 4. helyet szerezte meg.

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékokon minden figyelem a kardvívókra összpontosult, a tőrrel nem is foglalkoztak, pedig Dr. Lichtneckert kivételével a kardválogatott tagjai alkották a tőrcsapatot is. Dr. Lichtneckert újra csak bizonyította, hogy nem érdemtelen a bizalomra. Az olimpiai játékokon a selejtezőben Magyarország 9:7-re győzött a három balkezessel felállt Spanyolország ellen. Dr. Lichtneckert ekkor nem vívott, de utána hatszor, igen. A negyeddöntőben szintén 9:7-re győzött a magyar csapat Svájc ellen. Az előző nap gyengén teljesítő Tersztyánszky helyett beállított Dr. Lichtneckert 3 győzelemmel debütált az egy szem veresége mellett. Az utolsó párban általa (5:2) alakult ki a végeredmény! Az olaszok örülhettek, mert a magyar kardvívók mind elvesztették mind a négy asszójukat, s így alakult ki a demonstratív 0:16. A Nemzeti Sport szerint a magyarok a részrehajló zsűrit ily módon értékelve „ellazsálták” a mérkőzést, mert nem annak a találkozónak volt jelentősége, hanem az Ausztria elleninek, ahol 13:3-ra lépték le az ősi riválist és továbbjutottak. Berti és Tersztyánszky mind a négy ellenfelével végzett, a Pósta helyett beállított Dr. Lichtneckert 3 győzelemig jutott. Miután a végső győztes Franciaország 14:2-re átsuhant a magyarokon (Dr. Lichtneckert csörtét sem nyert) a döntőbe jutásért a csoport harmadik tagjával, Argentínával „élet-halál” mérkőzés következett (Dr. Lichtneckert egy győzelmet jegyzett három veresége mellett). 8:8-cal ért véget a találkozó, a tusarány azonban a magyaroknak kedvezett (58:57). Az olimpiai játékok történetében először vett részt magyar tőrcsapat, s rögtön a négyes döntőbe jutott!

A fináléban hamar kitört a botrány, miután a tévesnek vélt ítéletek miatt az olaszok kivonultak a teremből és ezzel a zsűri Franciaországot hirdette győztesnek. A franciák ellen jött a menetrendszerű 2:14 a magyarok bőrére (Dr. Lichtneckert és Pósta nyeretlen maradt). Az iménti skandalum annyiban érintette a magyarokat, hogy Olaszországot a versenyből kizárták, azaz Magyarország már érmes, ha pedig Belgiumot legyőzi, biztos, hogy ezüstérmes. Végül a magyar kvartettet Belgium 9:7-re verte (Dr. Lichtneckert és Pósta csak 1-1 mérkőzést nyert). Ha azonban az utolsó asszót Tersztyánszky megnyerte volna, 8:8-cal és jobb tusaránnyal Magyarország ezüstérmes lehetett volna… Amilyen csalódást keltett a kardcsapat ezüstérme, olyan nagy örömet váltott ki a tőrcsapat 3. helyezése. Fodor István sportíró úgy értékelte a szereplést, hogy a magyar tőrvívók világklasszis pengeforgatók, ám egyetlen súlyos hibájuk az, hogy (Dr. Lichtneckertet kivéve) valamennyien kardvívók, vagyis sohasem fejleszthetik tökéletesre tőrvívó tudásukat, mert a vívás alapjait kardvívóként sajátították el. Az olimpiai vívóversenyek magyar hőse Pósta Sándor volt, aki mindhárom éremből begyűjtött egyet-egyet: megnyerte a kard egyénit, ezüstérmet szerzett a kard- és bronzérmes a tőrcsapattal (neki ment a legkevésbé, öt adott tusára 15-öt kapott).

Dr. Lichtneckert 1925-ben már nem versenyzett. A sportlapokban a neve még néha szóba került, csak orvosi hivatásával foglalkozik, a versenyeken csak orvosként tevékenykedik. Elhatalmasodott rajta a betegség, de mégis váratlan volt, hogy 1929. november 10-én - a harctéren szerzett tüdőlövéshez párosult a tüdőgümőkór - elhunyt. Dr. Lichtneckert István a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. A Dr. Lichtneckert István által kétszer megnyert Hősök Emlékversenyén a tőrviadalt klubja, a MAC 1930-tól a Dr. Lichtneckert István-vándordíjért írta ki. A díjat az elhunyt bajnok testvére, Lichtneckert András vezérkari ezredes, a magyar királyi honvéd Hadiakadémia parancsnoka (később honvéd tábornok) adományozta. Véglegesen az az egyesület nyerhette el, amelyik egymás után négyszer vagy összesen hat alkalommal győzött. A kegyeleti szempontból igen értékes vándordíjba belehelyezték az elhunyt bajnok összes érmeit. Első alkalommal Rády József szerezte meg a győzelmet, így a vándordíj egy évre Dr. Lichtneckert klubjához a MAC-hoz került. Az 1921-től 1944-ig kiírásra került Hősök Emlékversenye tőrversenyét legtöbbször, négy alkalommal Maszlay Lajos nyerte meg (1935, 1938, 1940, 1944), háromszor győzött Gerevich Aladár (1936, 1941, 1943) és Rády József (1927, 1930, 1931). A Dr. Lichtneckert-vándordíjat pedig a Honvéd Tiszti Vívó Club csapata szerezte meg, mert vívói (Zircy Antal, Hátszegi Ottó és Maszlay Lajos) 1932-től 1935-ig – a kiírásnak megfelelően – egymás után négyszer diadalmaskodtak!

Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/lichtneckert-istvan-3649a alapján (ott forrásmegjelölésekkel), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), fie.org, arcanum.com.