Pósta

Sándor

Édesanyja, Gáspár Julianna cselédlány volt. Törvénytelen gyerekként édesanyja családneve után Gáspár Sándor néven anyakönyvezték. A kereszteléskor a lelkész a születési anyakönyvébe ezt írta: „Pósta Árpád róm. kat. hajós hivatalomban személyesen megjelenvén-e szülöttet tőle származónak elismeri.” Tehát a Posta házaspár örökbe fogadta Sándort és ettől kezdve a törvény szava szerint köteles volt a Posta nevet viselni. A ciszterci rend bajai gimnáziumában érettségizett (1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett, szájsebész-fogorvos (1911). Tanulmányait követően Kolozsvárott a szakmájában dolgozott. A világháború után az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) tanársegéde (1927–1942), osztályvezető főorvosa (1942–1944).

Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club (Kolozsvári EAC, 1905–1912), Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC, 1920–1924), a Nemzeti Vívó Club tőr- és kardvívója (1924–1925). Tőrvívásban olimpiai bronzérmes, de a magyar bajnokságokon még csak egy érmet sem csípett el soha. Kardban kétszeres magyar bajnok (1922, 1924).

1905-ben, Santelli Italo vívómester tanfolyamot tartott Baján a Nemzeti Szálló nagytermében. Posta benézett a vívóakadémiára, aminek az lett a vége, hogy nem szabadult Santelli bűvköréből és hat hét múltán iskolát mutatott be vele a mester, ahogy Dr. Posta visszaemlékezésében áll. Posta 1906 őszén egy újabb hathetes nyári Santelli kurzust követően kezdte meg kolozsvári egyetemi tanulmányait az orvosi karon. Itt dr. Gerentsér László kezei közé került, ő akkor egy évig dolgozott vele. 1910-ben a 3. helyen végzett Csehország kard- és tőrbajnokságában is. Azonban lekötötték a tanulmányai, így a vívó közélet peremére szorult. 1912-ben Kolozsváron megnősült. Felesége Gámán Edit, egy fiú és egy leány gyermekük született. 1923-ban váltak el, a két gyermeket, a bíróság az apának ítélte.

Dr. Posta Sándor az I. világháborúban a császári és királyi szabadkai 86. gyalogezred segédorvosaként indult a háborúba, ahol a Szabács körüli harcokban súlyosan megsebesült. Csípősérülését Bécsben operálták. A műtött csípőízületet gyógytornával és vívógyakorlatokkal hozták helyre. A gyógy vívást Santelli “adagolta”. A maestro csodát tett, a gyógy vívásból ismét komoly vívás lett. Dr. Posta a háború után Budapesten telepedett le, majd régebbi mestere, dr. Gerentsér biztatására újra vívni kezdett a MAFC-ban. 1922 az igazi visszatérés éve. A Hősök Emlékversenyén 3. (ugyanitt tőrben 2.), majd megnyerte Szlovenszkó bajnokságát. A magyar bajnokság tízes döntőjében 7-7 győzelemmel végzett az az évi tőrbajnok, Schenker és Dr. Posta. Az újravíváson 4:2-re Dr. Posta diadalmaskodott. Egy évvel később Garai János és Dr. Posta Sándor zárt az élen 7-7 győzelemmel. Az első helyért újravívtak: Garai a versenybeli 4:3 után újra nyert, 4:2-re. Az 1923. évi bajnokság különlegessége, hogy az első három helyen nem katonatiszt, hanem polgári foglalkozású vívó végzett: Garai kereskedő, Dr. Posta orvos, Széchy László gépészmérnök volt. Dr. Posta egy évvel később 4:1-re vágott vissza Garainak.

Visszaemlékezéseiben Dr. Posta leírta az 1924. évi olimpiai kiküldetésért folyt egyéni bajnokságot. 9 győzelem és 1 vereség után az elsőségért holtversenybe került Tersztyánszkyval. „Az elfogultság erősen gátolt, Tersztyánszkyt alig tudtam 3:3-ra beállítani. Szinte dermesztő volt a csönd, amikor az utolsó tusra szemben álltunk. Tersztyánszky belső arccsellel indult s én megcsináltam életem legszebb akcióját. A balkezes támadásba egy felső feltartó szúrást adtam. Tökéletesen sikerült, az ő pengéje kizárva maradt. Tersztyánszky a remekül sikerült tus fölött érzett őszinte vívóörömmel gratulált a győzelmemhez ...” 1924-ben a Hősök emlékversenyét holtversenyt követően Rády ellen 4:1-re nyerte. Rövid időn belül kétszer is bizonyította, hogy ő a legjobb.

1924-ben Párizsban Magyarország tizenkét év után tért vissza az olimpiai közösségbe. Dr. Postát elkísérte a versenyre második felesége, Lux Margit 22 éves színésznő is. Nagy örömet váltott ki az alapvetően kardvívókból összeállított tőrcsapat 3. helyezése, különösen, azután hogy a vezetőség hezitálása miatt eredetileg kétséges volt még az indulásuk is. A kiutazás költségeihez végül Baja város is hozzájárult. A selejtezőben Magyarország 9:7-re győzött a három balkezessel felállt Spanyolország ellen. A mérkőzés hőse Dr. Posta volt, aki az egyetlen jobbkezes spanyol, Garcia elleni utolsó asszóját 0:3-ról elsősorban feltartó szúrásokkal fordította meg 5:4-re, amivel megnyílt az út a folytatáshoz. A Svájc elleni 9:7-ből csak egy győzelemmel vette ki részét, mert derékfájdalmak gyötörték. Az olaszok kéjeleghettek, mert Dr. Posta mind a négy asszóját elvesztette ellenük, igaz a többi kardvívó is ezt tette, s így alakult ki a demonstratív 0:16. A Nemzeti Sport szerint a magyarok a részrehajló zsűri döntéseire reagálva „ellazsálták” a mérkőzést. Egyébként is az Ausztria elleni volt a fontosabb találkozójuk. Dr. Posta nélkül 13:3-ra lépték le az ősi riválist és továbbjutottak. A döntőben viszont vesztettek a franciák (2:14) és a belgák (7:9) ellen is. A nem remélt bronzéremhez kellett a francia-olasz döntő botránya: 1:4-es állásnál a zsűri működésével elégedetlen olaszok - a fasiszta himnuszt énekelve - levonultak, emiatt kizárták őket. A magyarok ily módon a harmadik helyre léptek elő.

A kard küzdelmeiben Magyarország 15:1-gyel melegített Anglia ellen (Dr. Posta négy győzelmet ért el), majd az USA ellen nem vívott. Belgium ellen10:6 lett a vége (Dr. Postát háromszor tapsolták). A döntőbe jutásért a házigazda Franciaország került sorra (9:7),Dr. Posta nélkül. A csapat nélküle 14:2-re „lépett át” a hollandokon is. Az olaszok ellen viszont már vívott. Fej-fej mellett haladtak, 2:2 után három magyar győzelem következett, ezek közt Dr. Posta Puliti ellen 4:3-ra nyert. Moriccából vált az olaszok hőse, három meccset is hozott, sajnos a Dr. Posta ellenit is (2:4). 7:7 után fontos mérkőzés várt Dr. Postára, de vesztett Bertinetti ellen (1:4). Tersztyánszky csak beállította a végeredményt, de a fordítás már lehetetlen volt. A 8:8 az olasz bajnoki címet jelentette. Magyarország tusaránnyal (46:50) elvesztette a 12 éve visszavárt aranyat.

Az egyéni döntőben az azonos nemzetiségűek kezdték el a döntőt; Garai legyőzte Dr. Posta, Dr. Posta Schenkert, Schenker pedig Garait. Az olaszok azonban egymás után adták le csörtéiket Pulitinek. Tervük szerint esélyük a duplázásra csak akkor lehetett, ha az egyik olasz három győzelemmel kezdi a finálét. A magyarok tiltakoztak a sportszerűtlenség ellen, Puliti szitkozódott. A versenybíróság a zsűri megsértése miatt kizárta az olaszt, erre honfitársai visszaléptek a döntőtől. A rendezőség a maradék nyolc vívónak másnap újravívást rendelt el. Minden kezdődött elölről. Garai ismét legyőzte dr. Postát, aki megverte Schenkert, aki legyőzte Garait. Végül Garai, Dr. Posta és a francia Roger Ducret egyaránt 5-5 győzelemmel zárta a versenyt. Következett az újravívás az első helyért. Dr. Posta 4:1-re megverte az elfáradt Garait, aki Ducret-től is kikapott. Ő ezzel a 3. helyen végzett. Dr. Posta 4:0-ra elintézte Ducret-t, így a kard egyéniben újra magyar vívó végzett az első helyen. Itthon egyértelműen Dr. Postát tekintették a nemzet megmentőjének. A botrányos karddöntők után nehezen csillapodtak le a kedélyek. Dr. Posta Sándort az olaszok többször is inzultálták Párizs utcáin, a rendőröknek kellett elzavarni a verekedésre kész társaságot.

A Magyar Vívószövetség 1925. dec. 21-én úgy döntött, hogy az olimpiai bajnokot egy kölcsönszerződési ügyben való szerepe miatt már nem tekinti amatőrnek, versenyzési és bíráskodási jogát „mindenkorra felfüggeszti”. A helyzetet árnyalja egy tudósítás, amely szerint Dr. Posta nehéz anyagi helyzetbe került, fogorvosi praxisát is feláldozta az olimpiai sikerek érdekében. A szövetség két év után visszaadta a versenyzési jogot, majd tíz hónap után végleg visszavonta azt. A katonatisztekből és arisztokratákból álló szövetségi vezetés végleg száműzte a vívótársadalomból a polgári származású és foglalkozású Dr. Postát, aki így elvesztette esélyét a címe megvédésére. Az ellenzéki lapok Dr. Posta eltávolításában politikai szándékot láttak. Az olimpiai bajnok 1925-ben a Nemzeti Demokrata Párt képviselőjeként a Belváros országgyűlési képviselőjelöltje volt. A demokratikus ellenzék kétszer – sikertelenül - indította parlamenti képviselő választáson. A Nemzeti Demokrata Párt (1925–1927), a Dolgozó Polgárok Pártja tagja (1927-től), a Belvárosi Demokrata Kör elnöke volt (1925-től). A harmincas években rövid ideig egy szélső jobboldali pártban is felbukkant.

Dr. Posta orvosként elsősorban harctéri sérülésekkel foglalkozott, jelentős eredményeket ért el súlyos sebesülések plasztikai gyógyítása terén (pl. az állcsont lövési sérüléseinek utókezelése). Érdeklődése a versenyzés pszichológiai kérdései, valamint a sport és az egészségügyi szervezési problémái felé fordult. Elsők között vizsgálta tudományos igénnyel a nők sportját, a női vívósport lehetőségeit. Visszavonulása után csakis orvosi kérdésekben foglalt állást, számos előadást tartott, népszerű orvosi dolgozatokat írt, amelyeket A sport és az orvos c. könyvébe rendezett (1932). Visszatérő témája a sportorvosi engedélyhez kötött versenyzés és a kötelező vívásoktatás a középiskolában. Sportkarikatúrákat is szívesen készített.

Kozák Péter https://www.nevpont.hu/palyakep/posta-sandor-e8145 alapján (ott forrásmegjelölésekkel), Nagy Barnabás: Posta a túl érzékeny zseni (MOA évkönyv 2021), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Vívó Híradó, arcanum.com.