Uhlyárik

Jenő Titusz

Régi lőcsei katolikus családból származott. A pozsonyi főgimnáziumban érettségizett (1911), a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult (1911–1914), az I. világháború után szerezte meg államtudományi doktori oklevelét (1920. május 8.), majd a magyar királyi József Műegyetem gépészmérnöki osztályán végbizonyítvánnyal fejezte be tanulmányait (1923–1927).

A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után hadnaggyá avatták az 1. számú honvéd ágyúsezredben (1916. május 1.), főhadnagy (1917), nyugállományban 1921-től. Az 1. számú tüzérezred 3. ütegével, majd a 40. számú honvéd nehéztüzérezreddel az orosz fronton szolgált felderítő első- és segédtisztként (1915–1918). A Tanácsköztársaság idején három hónapig a budapesti Vörös Hadosztályon belül megalakult vasas tüzérezredben teljesített szolgálatot (1919). Reaktiválása után a Ludovika Akadémián az ábrázoló mértan és a felsőbb mennyiségtan tanára, századosi rangban (1927–1941); közben őrnaggyá léptették elő (1938. máj. 1-jétől). A bajai V. légvédelmi pótüteg parancsnoka (1941–1943), a Légvédelmi Tüzér Lőiskola parancsnokhelyettese (1943–1944), az I. honvéd hadsereg VI. Légvédelmi Tüzérosztályának parancsnoka volt hadműveleti területen Ruszinkóban (1944. szeptember–1945. március). Alezredessé (1941. november 1-jétől), majd ezredessé léptették elő (1943. szeptember 1-jétől). 1945 tavaszán szovjet hadifogságba esett, miniszterelnöki közbenjárásra szabadult (1946. április 9-én), nyugállományba helyezték (1947). A II. világháború után Budapesten, mint műszaki rajzoló (1947–195?), kitelepítették. Miután a magyar vívóélgárda, az olimpiai bajnokokkal (Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti, Elek Ilona) kiállt mellette, egy év után visszaköltözhetett a fővárosba.

A Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE, 1911–1921), a MOVE Budapest Sport Egyesület (1921–1924), a Wesselényi Vívó Club kard- és tőrvívója (1924–1930). A Magyar Vívószövetség főtitkára (1934–1942). A pozsonyi gimnáziumban kezdett el vívni. Budapesten Gellér Alfréd és Leszák Károly lettek a mesterei, később Scholtzer Gáspár. 1912-ben - már joghallgatóként - érte el első sikerét: megnyerte a BBTE versenyét. Két évvel később 2. lett a főiskolai bajnokságon, majd győztes a BBTE országos versenyén a későbbi olimpiai bajnok Rády József előtt.

Uhlyárik a világháború miatt csak 1920-ban kezdett újra vívni a Budapesti (Budai) Torna Egyletben (BBTE) majd átlépett a MOVE BSE-be. Új klubja országos versenyén a későbbi olimpiai bajnok Tersztyánszky Ödön mögött a 2. helyen végzett 1922-ben, megnyerte a Wesselényi Vívó Club országos viadalát, csak egyetlen asszót veszítve az olimpiai bajnok Schenker Zoltán ellen. 1922-ben „kiváló formába lendült”, sorra nyerte az országos versenyeket, köztük a Nagy Béla örökös vándordíjat. A döntőben holtversenybe került Rádyval, s az újravívásban ő vitte el a pálmát. Grazban és Klagenfurtban nagy nemzetközi versenyeket is nyert, Münchenben a 3. helyen végzett. 1923-ban csapatbajnok a MOVE BSE-vel, majd 1924-ben már mint a Wesselényi Vívó Clubba átlépett versenyző lett 3. az osztrák bajnokságon. Az első olimpiai „próbavívóversenyen” 2. helyezett, majd nyolc győzelemmel megnyerte a második „próbavívóversenyt”. A nyugodt modorú dr. Uhlyarik élete legjobb formájában vívott. Az 1924. évi bajnokság eredménye döntően befolyásolta a párizsi csapat névsorát. Az aznap indiszponáltan vívó dr. Uhlyárik a 6. helyet szerezte meg (öt győzelem, öt vereség). A csapatba bekerült, de a négy egyéni induló közé nem.

1924-ben Magyarország tizenkét év szünet után tért vissza az olimpiai közösségbe, s a sportközvélemény szinte biztosra vette, hogy a kardban mind az egyéni, mind a csapatverseny győzelmét sikerül visszaszerezni. A válogatott 15:1-el melegített Anglia ellen, dr. Uhlyárik nélkül. Az USA elleni negyeddöntőben (14:2) őt is bevetették és mind a négy asszója után győztesen hagyta el a pástot. Belgium ellen 10:6 lett a vége, ismét dr. Uhlyárik nélkül. Az elődöntőben a franciák ellen dr. Uhlyárik is vívott (két győzelem, két vereség volt a mérlege), szoros mérkőzésen 10:6 lett a végeredmény. A négyes döntőben Csehország ellen négy katonatiszt lépett pástra, s Tersztyánszky 4, Schenker és vitéz Uhlyárik 3-3, Rády 1 győzelmet aratott. A döntőben az igazi rivális az olasz válogatott volt, amelynek még sohasem sikerült győznie Magyarország ellen! A 8:8-as végeredmény viszont olasz bajnoki címet jelentett, a nemzet nem múló fájdalmára Magyarország tusaránnyal (46:50) elvesztette a kardcsapat-hegemóniát. Végül a válogatott 14:2-re „átlépett” a hollandok felett többek közt dr. Uhlyárik 3 győzelmével, de ez már nem változtatott a tényen, hogy ezüstérmes lett a csapat.

A csak a kard egyénire kiírt 1925. évi ostendei Európa-bajnokságon a magyar versenyzők hihetetlen fölényben voltak: a nyolc versenyzőből egyedül csak az olimpiai bajnok Glykais nem került a nyolcas döntőbe, ahol az első hét helyet magyarok szerezték meg: Garay János győzött dr. Uhlyárik Jenő és Petschauer Attila előtt. dr. Uhlyárik ellenfeleit higgadt védéseivel, „rajzolt vágásaival” biztosan győzte le, különösen szép asszót vívott Petschauerrel. 1925 többszörösen is jól sikerült dr. Uhlyáriknak: a honvédség Eb-színvonalú bajnokságán is a 2. helyet érte el Rády mögött. Az országos bajnokságon bronzérmes lett, a győzelemre azonban nem volt esélye Tersztyánszky Ödön kirobbanó formája miatt. Ő mind a tőr, mind a kardbajnokságot veretlenül nyerte meg!

dr. Uhlyárik Jenő még két éven át tartozott a legjobbak közé. Megnyerte a Szegedi Vívó Egylet országos versenyét, és a Nagy Béla-emlékversenyt. Az 1927. évi országos bajnokság rég nem látott izgalmakat hozott. Papírformának tűnt, hogy Tersztyánszky győz, hisz a döntőben egy ideig csak nyert, így dr. Uhlyárik ellen is. Aztán váratlanul elvesztette utolsó két csörtéjét. dr. Uhlyárik viszont megnyerte az utolsó kettőt: legyőzte az első Európa-bajnok Garay Jánost és az olimpiai bajnok dr. Tóth Pétert. Újravívás következett Tersztyánszky Ödön és dr. Uhlyárik Jenő között! És Tersztyánszky másodszor is diadalmaskodott dr. Uhlyárik felett. Érdekesség: Glykais a döntőben legyőzte Tersztyánszkyt és kikapott dr. Uhlyáriktól, majd sérülés miatt visszalépett. Eredményei nem számítottak később a végeredménybe. Ha tovább tudta volna folytatni a döntőt, dr. Uhlyárik szerzett volna bajnok címet, életében először dr. Uhlyárik 2. helyével viszont kivívta a vichyi Eb-n való részvétel jogát, ahol szintén nyolc magyar indulhatott. 1927-ben ismét Eb-döntős, ám ott már csak a 9. helyet érte el. Miután nem sikerült bekerülnie az amszterdami olimpiai csapatba (1928), rövidesen abbahagyta a versenyzést, a sportágnak azonban nem fordított hátat: éveken át a Magyar Vívószövetség főtitkáraként tevékenykedett.

Pro Ecclesia et Pontificae Érdemkereszt (1940), Nemzetvédelmi Kereszt (1941). Főbb művei Tankönyve: Ábrázoló mértan a m. kir. Ludovika Akadémia számára. Zigány Ferenccel. (A m. kir. Honvédelmi Minisztérium kiadványa. Bp., 1934). Írásai a Magyar Katonai Szemlében: A légvédelmi gépágyúlövés megfigyelése és helyesbítése. (1943. 3.), Repülőgép-magasságmérés fülelőkészülékkel. (1944. 1.), A váltópont és a légvédelmi gépágyús lövészet. (1944. 3.).

Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/uhlyarik-jeno-9bd77 alapján Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012) Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006) eurofencing.info arcanum.com