Schenker

Zoltán

A jászóvári premontrei kanonokrend Nagyváradi Főgimnáziumában tanult (1891–1898), érettségi vizsgát nem tett, tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta (1898–1901), hadnaggyá avatták a 17. számú gyalogezredhez (1902. november 1.–1909. április 30.), a 37. gyalogezred főhadnagya (1909. május 1. –1914. október 31.), a tüzérségi törzsnél beosztott százados (1914. november 1. – 1919. október 31.). A magyar királyi Honvédelmi Minisztérium tanácsnoka (őrnagyi rangban, 1919. november 1.–1923. június 30., alezredesi rangban, 1923. szeptember 1.–1928. november 10.), ezredessé léptették elő (1928. november 11.), ezredesként nyugállományba vonult (1931. szeptember 30.). A Ludovika Akadémia sportelőadója (1920–1931). Reaktiválása után ezredesi rangban az Ifjúság Honvédelmi Nevelése és a Testnevelés Országos Szervezete (IHNETOSZ) testnevelési alosztályvezetője (1941–1945). A Klagenfurt (1905–1906), a Nagyváradi Vívó Club (1906–1907), a Szegedi Vívó Egylet (1908–1914), a MOVE BSE (1920–1923), a Wesselényi Vívó Club vívója (1924–1928); tőr- és kardvívó. A Ludovika Akadémia SE (LASE) alapítója (1920).

Schenker Zoltán a Partiumban, Püspökfürdőn született (ma: Váradszentmárton). Katonatisztként kezdett el komolyabban foglalkozni a vívással. Schenker főhadnagy (Klagenfurt, Kukutsch-iskola) győzött a prágai versenyen (kard, 1904), majd Klagenfurtban is (kard és tőr 1908 és 1910). Magyarországon az 1907. évi tőrbajnokságon került először döntőbe, a Nagyváradi VC színeiben a 6. helyet szerezte meg és jól szerepelt az első kassai vívóversenyen, mindkét fegyvernemben a 3. lett. Az áttörés éve 1910. volt, amikor az országos bajnokságon mindkét fegyvernemben a 4. helyre jutott. Megnyerte továbbá Ausztria tőr- és kardbajnokságát (1910), Csehország tőrbajnokságát és 2. lett a kardversenyen (1911), majd ezüstérmes lett Ausztria kardbajnokságán (1912).

A stockholmi olimpián 1912-ben sorrendben Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia kapitulált a kitűnő magyarok előtt. A 32 évesen újonc Schenker ezeken a mérkőzéseken nem vívott. Következhetett a döntő Ausztria ellen. A kérdés, hogy a sok kiválóság közül ki lépjen pástra. Mészáros Ervin kapitány úgy döntött, hogy dr. Fuchs és önmaga mellett Berti Lászlónak és Schenker Zoltánnak szavaz bizalmat. Schenker azonnal egy olimpiai döntőben debütált. Ausztria nem volt könnyű ellenfél – 5:5-ig. Ekkor dr. Fuchs Verderberrel találkozott, aki 1912-ben nyerte meg az osztrák bajnokságot épp Schenker előtt. Dr. Fuchs nem kímélte ellenfelét, s ez után már sorra jöttek a magyar győzelmek, 11:5-ig. Magyarország (Berti, dr. Földes, dr. Fuchs, dr. Gerde, Mészáros, Schenker, dr. Tóth, Werkner) megvédte olimpiai bajnoki címét. A döntőben is négy sikert elért dr. Fuchs mellett Schenker szerepelt a legeredményesebben, három győzelemmel. Schenker úgy lett olimpiai bajnok, hogy rendelkezne magyar bajnoki aranyéremmel is. A stockholmi olimpián az egyéni versenyben hét magyar várhatta a döntőt. Dr. Fuchst, a bajnoki cím védőjét a hetedik csörtében kellemetlen meglepetés érte: kikapott Schenkertől, 3:0-ra. A verseny a 21. csörtében dőlt el, az egy-egy vereséggel állt Békessy és dr. Fuchs között. Dr. Fuchs leiskolázta ellenfelét (3:0), megszerezve ezzel a második egyéni bajnoki címét. Mai szóval élve az élen „söprés” történt, dr. Fuchs, Békessy, Mészáros mögött Schenker Zoltán lett a 4. Ebben a döntőben csak Schenker tudta legyőzni a négyszeres olimpiai bajnok dr. Fuchs Jenőt. Emellett verte dr. Tóthot (3:1), Werknert (3:1), dr. Földest (3:2), vesztett viszont Békessy (2:3), Mészáros (1:3) és az olasz Nadi ellen (2:3). A tőrben már nem jutott be a nyolcas döntőbe.

Schenker több évi hadifogság után tért vissza a vívópástokra. 1920-ban megnyerte a Nemzeti Sport tőrvívó versenyét, 1921-ben győzni tudott Ausztria és Magyarország közös hadseregbajnokságán (tőrben és kardban), 1921-ben tőrrel a 2. helyen végzett a Hősök Emlékversenyén. Ennél is jelentősebb fegyvertény azonban, hogy 1922-ben és 1924-ben is megnyerte Magyarország tőrvívó bajnokságát, 1922-ben kardban a 2. helyen zárt.

Az 1924. évi párizsi olimpián előbb a tőrversenyek zajlottak le. A selejtezőben Schenker volt a nap hőse, aki „minden felesleges művészetet mellőzve, kizárólag a tusra ment” és mind a négyszer nyert a három balkezessel felállt spanyolok ellen (9:7). A negyeddöntőben 9:7 Svájc ellen is. Az olaszok örülhettek, mert a magyar kardvívók mind vesztettek mind a négy asszójukon, s így alakult ki a demonstratív 0:16. A Nemzeti Sport szerint a magyarok a részrehajló zsűri döntéseire így reagálva „ellazsálták” a mérkőzést. Az Ausztria elleni mérkőzésen 13:3-ra lépték le az ősi riválist. Miután a végső győztes Franciaország 14:2-re átsuhant a magyarokon, a döntőbe jutásért Argentínával „élet-halál” összecsapás következett. 8:8-cal ért véget a találkozó, a tusarány a magyaroknak kedvezett (58:57). Az olimpiai játékokon először vett részt magyar tőrcsapat, s rögtön a négyes döntőbe jutott! A fináléban az olaszok franciák elleni kizárása után a Belgiumtól elszenvedett (7:9) vereség ellenére is bronzérmet nyert a csapat. A nyolcból ez volt az egyetlen mérkőzés, ahol Schenkert nem állították be. A csapat tagjai közül csak ő indult egyéniben is, de mivel szervezési hibák miatt lekéste a verseny kezdetét, mint későnek folyamatosan kellett vívnia és így 3 vereséggel, 1 győzelemmel kiesett.

A magyar közönség arra számított, hogy a tizenkét év után az olimpiára visszatért magyarok visszaszerzik a kardvilágelsőséget. A csapat 15:1-el kezdett Anglia ellen, Schenker négy győzelemmel melegített. Az Egyesült Államok ellen (14:2) Schenker nem vívott. Belgium már nehezebb feladatnak tűnt: 10:6 lett a vége, Schenker 3 győzelmet aratott. A döntőbe jutásért a házigazda Franciaország következett, 9:7-re nyertek a magyarok, Schenker nélkül. A döntőben két egyszerűbb csapat várt rájuk. Magyarország 14:2-re „átlépett” a hollandokon és 11:5-re a csehszlovákokon. Schenker mindkétszer hozta a maga 3 győzelmét. Az olaszok ellen viszont nem került be a négyesfogatba. A 8:8-as végeredmény olasz bajnoki címet jelentett a 46:50-es tusarány miatt. Az egyéni versenyben a negyedik magyar induló helyéért sorsot húzott Berti és Schenker. A szerencse Schenkernek kedvezett. Az azonos nemzetiségűek kezdték el a döntőt; Garai legyőzte Postát, Posta Schenkert, Schenker pedig Garait. Az olaszok viszont egymás után adták le csörtéiket Pulitinek. Úgy gondolták, hogy a csapatdiadal után csak úgy tudják megverni a magyarokat az egyéniben is, ha egyikük három győzelemmel kezd. A magyarok tiltakoztak a nyilvánvaló sportszerűtlenség ellen, Puliti pedig szitkozódott. A versenybíróság a zsűri megsértése miatt kizárta a magáról megfeledkezett olaszt, honfitársai erre szolidaritást vállaltak vele, és visszaléptek a döntőtől. Végül a rendezőség a megmaradt nyolc vívónak másnap újravívást rendelt el. Garai ismét legyőzte Postát (4:3), aki megverte Schenkert (4:3), akit legyőzött Garai is (4:2). Schenker a francia Ducret-vel szemben is alul maradt (4:3), négy győzelme mellé bekerült három vereség is. Ezzel szemben Garai, Posta és Ducret egyaránt 5-5 győzelemmel fejezte be a finálét. Következett az újravívás közöttük az első helyért. Posta kérlelhetetlen volt, mindkét ellenfelét „megsemmisítette”. 1. Posta, 3. Garai és 4. Schenker.

Schenker Zoltán még 1928-ig vívott, az amszterdami olimpiára kiharcolta a tőr egyéni indulást, ott azonban nem jutott be a 12-es döntőbe, idejét ekkor már a Ludovika Akadémia sportéletének és sportklubjának, a LASE-nak szervezése kötötte le. Érdeklődése a sporttörténet, mindenekelőtt a tőr- és a kardvívás múltja felé fordult. Mivel az IHNETOSZ alosztályvezetőjeként a Szálasi-kormány idején is hivatalában maradt, sőt 1945. februárban nyílt paranccsal Németországba távozott, ahonnan csak 1948-ban tért vissza, nyugdíját megvonták. Élete utolsó évtizedében Érdligeten telepedett le, szakkönyvei szerkesztésével és fordításával foglalkozott, illetve több értékes sporttörténeti adatot közölt a vívósport kezdeteiről, személyes emlékeiről. Könyve angolul és németül is megjelent. Hivatásnak tekintette az oktatást, túl a hetvenen, sőt már a nyolcvanon is tanított — míg a betegség le nem verte a lábáról. Schenker Zoltán nevét édesanyja családneve után 1943-ban Ozorayra változtatta, írásai Ozoray Schenker Zoltán néven jelentek meg.

Tőrvívás (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1955), A modern magyar kardvívás (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1958), Säbelfechten, Bp., Corvina, 1961).

Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, hunfencing.hu, arcanum.com.