Széchy

László Dénes Ákos

Dédszülő: apai ágon Gyurmán Adolf (1813-1869) újságíró, az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc lapjának, a Közlönynek szerkesztője. Testvérei: Széchy Etelka (1887–1958), akinek férje Donáth Leó (1888–1941), az 1924. évi olimpián a magyar úszócsapat vezetője. 1925-ben kezdeményezésére alakult meg az Európai Úszó Szövetség (LEN), melynek alapító főtitkára lett.1926-ban indítványára rendezték az első úszó Európa-bajnokságot. 1928-ban a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) főtitkárává és pénztárosává is megválasztották, Széchy Róza (1900-1946), Széchy András (1893–1955), Széchy György (1895-?).

Széchy László Kolozsvárott kezdett el sportolni, mint úszó. A kolozsvári unitárius kollégium főgimnáziumában érettségizett (1909), a kolozsvári kereskedelmi akadémián (1909–1910) és a budapesti József Műegyetemen tanult (1910–1915), ahol gépészmérnöki oklevelet szerzett (1915). A budapesti tanulmányai idején a MAFC színeiben részt vett az 1911. évi országos úszóbajnokságon és tagja volt az akkor nem bajnoki számban győztes 4x100 méteres vegyes váltónak, Beleznai, Wendelin és Rimanóczy társaságában. A Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiai Sportkör (KKAS) úszója (1909–1910), a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) úszója és vívója (1910–1926), a Tisza István Vívó Club kardvívója (1926–1930). Tanulmányai végeztével Budapest Székesfőváros szolgálatába lépett (1918. júl. 17.), a Fővárosi Elektromos Művek Csáky utcai áramfejlesztő telep mérnöke (1920–1925), főmérnöke (1925–1935), az Elektromos Művek műszaki főtanácsosa (1935. máj. 1.–1938. dec. 31.), aligazgatója (1939. jan. 1.–1945. ápr.). A Magyar Vívó Szövetség alelnöke (1933–1935).

Az I. világháború utáni első nagy vívó eseményt, a Nemzeti Sport országos kardvívóversenyét a Nemzeti Lovarda vívótermében Széchy László nyerte meg (1920. március 14-én). A tudósításból kiderült, hogy győzelme igen nagy meglepetést keltett, korábban nem tartozott az ismert versenyzők közé, csupán főiskolai versenyeken ért el kisebb eredményeket. Az utolsó tuson dőlt el a verseny, amit Széchy vitt be Garay János (a sportág későbbi első Európa-bajnoka) ellen. A még „outsider” Széchyt klubja, a MAFC benevezte az 1920. évi országos bajnokságra, melyet a Műegyetem kupolatermében rendezték meg. Nos a „hazai pályán” Széchy az igen előkelő 4. helyet szerezte meg. Széchy László az 1920-as évek elején a MAFC-ban együtt vívott a majdani olimpiai bajnok Posta Sándorral és a korábbi olimpiai bajnok Glykais Gyulával, Santeli mester fiával, Santelli Györggyel, aki 1921-ben megnyerte a kardbajnokságot. Ők uralták 1921-ben az osztrák bajnokságot, a győzelmet Santelli szerezte meg Széchy és Posta előtt. Ez a siker volt Széchy első jelentősebb nemzetközi eredménye. A lendület 1922-ben is kitartott, Posta lett a magyar bajnok, a 4. helyet két év után ismét Széchy foglalta el.

Széchy fantasztikus formában kezdte az 1923. évet. A bajnoksággal közel azonos erősségű Hősök Emlékversenyén a nyolcas döntőben, csak egy vereséget szenvedett. A későbbi olimpiai bajnok Rády József is hasonlóan teljesített, ő épp Széchytől kapott ki. Az újravívásnál Rády-győzelmet hozott. A bajnokság első mérkőzésén Széchy 4:1-re verte meg Postát! Széchy végül hat győzelemmel zárt, míg Garay és Posta 7-7 győzelemig jutott. Az újravívásban Garay, aki a versenyben már verte meg Postát 4:3-ra, ismét nyerni tudott (4:2). Az 1923. évi bajnokság különlegessége az volt, hogy az első három helyen nem katonatiszt, hanem polgári foglalkozású vívó végzett: Garay kereskedő, Posta orvos, Széchy gépészmérnök. A bajnokság különlegessége volt, hogy a Magyarországon vendégeskedett holland kardvívók is elindulhattak. A bajnokság után barátságos mérkőzést vívott egymással Magyarország és Hollandia csapata. A győztes magyarok (12:4) közül egyedül Széchy győzte le valamennyi ellenfelét.

Széchy László 1924-ben Rády és a későbbi olimpiai bajnok Tersztyánszky Ödön mögött a 3. helyen végzett „a legjobb magyar kardvívó” címért kiírt Keresztessy-emlékversenyen, 2. helyezett lett a debreceni Békessy Béla-emlékversenyen, de nem szerepelt jól az olimpiai válogatókon és a bajnokságban is csak a 8. helyet szerezte meg. „Különleges vívómodora”, és az idény eleji eredményei azonban elegendőnek bizonyultak, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba.

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékok elött a magyar közönség biztosra vette, hogy az akkor már hagyományos magyar fegyvernemben, a kardban mind az egyéni, mind a csapatverseny győzelmét sikerül visszaszerezni a 12 éves szünet után. A küzdelmek a csapatversennyel kezdődtek. Széchy a britek ellen (15:1) még nem kapott szót, az USA elleni negyeddöntőben (14:2) mutatkozott be, két győzelem és két vereség volt a mérlege. Belgium ellen nem vívott, 10:6 lett a vége. A döntőbe jutásért a franciák ellen (10:6) nem ő volt a legfélelmetesebb magyar, ismét két győzelem és két vereség került a listájára. Ugyanakkor tudni kell, hogy fontos sikert ért el, amikor a 9. győzelmet behúzta. Ezzel itt be is fejeződött az olimpiája, mert a döntő három mérkőzésén már nem lépett pástra. A döntőben Csehország ellen négy katonatiszt vívott, s Tersztyánszky 4, Schenker és vitéz Uhlyárik 3-3, Rády 1 győzelmet aratott. Az igazi rivális az olasz válogatott volt, amelynek még sohasem sikerült győznie Magyarország ellen. A 8:8-as végeredmény viszont olasz bajnoki címet jelentett, a nemzet nem múló fájdalmára Magyarország tusaránnyal (46:50) elvesztette veretlenségét. Végül a válogatott 14:2-re „átlépett” a hollandok felett, de ez már nem változtatott a tényen, hogy ezüstérmesek lettek a magyarok. Széchy László nem szerepelt a karddöntőben és az egyéni versenyeken sem indították el, viszont több tudósítást is közölt a Nemzeti Sport részére a párizsi „olimpiászról”.

Széchy László a két olimpia között is a legjobb magyar kardvívók közé tartozott, 1925-ben Petschauer Attila előtt megnyerte a Nagy Béla-emlékversenyt, ahol 1928-ban is győztesként végzett. A magyar kardvívás erősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Széchy László többé már nem tudta magát beverekedni a válogatottba. Pályafutása legjobb évei az huszas évek elejére estek. A vívó Európa-bajnokságok története pedig épp 1921-ben kezdődött. Bármily különös is, de az első Európa-bajnokságok magyar győzelmek nélkül értek véget. Ennek azonban csak egy oka volt: a magyar sportolók, miként az 1920. évi antwerpeni „csonka olimpiára”, a vívó Eb-k-re sem kaptak meghívást. Így Széchy László egyetlen Eb-n sem vehetett részt. Széchy 1926-ban kilépett a MAFC-ból és a Tisza István Vívó Club színeiben még 1930-ig versenyzett. Így ha le is maradt az Eb-k-ről és egyéni bajnokságot sem nyert, új klubja egyik legerősebb vívójaként két csapatbajnoki győzelemnek azért örülhetett 1927-ben és 1930-ban. Pályafutásával egy évtizedekkel későbbi hölgyvívó állítható párhuzamba, legalábbis a tekintetben, hogy összesen egy olimpián szerepelt és más világversenyen nem. Ilyen volt Rónay Ildikó is, aki 1972-ben a női tőrcsapat tagjaként ért el olimpiai ezüstérmet, s más világversenyen nem is szerepelt.

Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/szechy-laszlo-688b1 alapján (ott forrásmegjelöléssel), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Nemzeti Sport, fie.org, arcanum.com.