Tanuló évek 1900-1913
Vívása „szépségével és mozgása plasztikusságával tűnt ki.”
Földes Dezső elemi és középiskolai tanulmányait is szülővárosában, Miskolcon végezte. A gimnáziumban atlétikával és vívással foglalkozott. Szigeti Benedek Gyula volt az első mestere. A miskolci református gimnáziumban érettségizett (1900), a budapesti Tudományegyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett (1905, oklevelét honosította: Detroit, 1913). Tanulmányai idején néhány évig abbahagyta a versenyzést. Medikusként az olasz Angelo Toricelli mesternél kezdett újra vívni. 1906-ban már dr. Földes Dezsőként érte el első sikerét: a Kassai Atlétikai Club első országos vívó versenyén a 3. helyet szerezte meg. 1907-ben újabb komoly sikerekre tett szert: megnyerte klubja, az FVC bajnokságát (a Fővárosi Vívó Club vívója: 1903–1912), a klub örökös bajnoka (1912), majd a kassai versenyen is a legjobbnak bizonyult kardban, s a tőrversenyben pedig 3. lett. Nagy Béla, a Nemzeti Sport kiváló szakírója ekkor állapította meg dr. Földesről, hogy vívása „szépségével és mozgása plasztikusságával tűnt ki. Teljesen kiképzett versenyvívó, gyors és tempóbiztos akciói válogatottak és változatosak.” Az 1907. évi országos bajnokságon dr. Földes mindkét fegyvernemben döntős, két 5. helyet zárta a versenyt.
1906-os és 1908-as Olimpiai bajnokság
Magyarország először nyerte meg a sportág történelmében a kardvívó csapatbajnokságot.
Dr. Földes Dezső még nem került be az athéni „sorszám nélküli” olimpián szerepelt magyar kardcsapatba (1906). Pontosabban a magyar kardcsapat nem is indulhatott el, hisz a császári és királyi katonatiszteknek a minisztérium nem engedélyezte a magyar színekben való részvételt. Két évvel később már a „polgári” vívók is jelentős erőt képviseltek, Magyarország akár az olimpiai bajnokságra esélyes két válogatottat is nevezhetett volna, bár Békessy Béla és Mészáros Ervin még mindig hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium továbbra sem engedélyezte, hogy részt vegyenek a játékokon. Dr. Földes biztosan került be az olimpiára utazott csapatba.
A londoni olimpián 1908-ban aztán a negyeddöntőben Magyarország épp azzal a Németországgal kezdett, aki az 1906. évi „sorszám nélküli” athéni olimpián győzni tudott, s ezzel a német vívósport első jelentős sikerét érte el. Magyarország 9:0-ra nyert és azért csak ennyire, mert a németek a 9. vereség után feladták a kilátástalan „küzdelmet”. Ez a „meccsnull” volt a magyar kardvívó-válogatott olimpiai történetének bemutatkozó mérkőzése. Az elődöntőben következett az olimpiák történetének első magyar–olasz kardvívó összecsapása. A párharc hőse dr. Tóth Péter volt, aki a 11:5-re véget ért találkozón valamennyi ellenfelét legyőzte, míg dr. Földes kétszer nyert. A döntőben igen szoros mérkőzésen Magyarország 9:7-re múlta felül Csehországot, dr. Földes nélkül. Magyarország (dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő,dr. Gerde Oszkár, dr.Tóth Péter, Werkner Lajos) a sportág történetében először megnyerte a kardvívó csapatbajnokságot, s ezzel egy óriási sorozat kezdődött… dr. Földes Dezsőn három magyar is kifogott, így az egyéni versenyben nem került a döntőbe. Párbajtőrvívásban három magyar is szerencsét próbált, de a dr. Földes, dr. Tóth, Zulawsky trióból a 40 közé kerülésért egyikük sem jutott tovább.
Két olimpia között
A két olimpia között dr. Földes Dezső az egyik legeredményesebb magyar vívó volt. Az 1909. évi országos bajnokságon tőrben a 3., kardban az 5. helyen végzett, egy évvel később megnyerte a magyar tőrvívóbajnokságot és kardban a 2. lett. Érdekesség, hogy dr. Földes olimpiai bajnok, de kardban nincs magyar bajnoki címe. Dr. Földes aztán mind 1910-ben, mind 1911-ben megnyerte Csehország tőr- és kardbajnokságát, 1910-ben, 1911-ben és 1912-ben pedig háromszor győzött az FVC bajnokságán is. Egy másik érdekes esemény is történt 1910-ben. Mészáros Ervin a MAC és dr. Földes Dezső az FVC tagja megállapodtak abban, hogy félóráig vívnak egymással választott zsűri előtt. A viadal pontosan harminc percen át tartott egyszeri helycserével, pihenés nélkül. Mészáros győzött 28 adott tussal 25 ellenében…
Stockholmi olimpia (1912)
Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét
A stockholmi olimpián 1912-ben még a selejtezőben a magyar válogatott 13:3-ra győzött Németország ellen, többek közt dr. Földes három győzelmével. Majd 11:5-re verték el Olaszországot, dr. Földes nélkül. A Hollandia elleni 13:3-ra véget ért mérkőzésen dr. Tóth Péter (4 győzelem), dr. Földes Dezső, dr. Gerde Oszkár és Werkner Lajos (3-3 győzelem) szerepelt. Az osztrákok elleni döntőben (11:5). Dr. Földes ismét szerep nélkül maradt. Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét (Berti László, dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos), dr. Földes Dezső is második aranyérmének örülhetett. Az egyéni versenyben, az olimpiák addigi történetében példátlan eset történt: a nyolcas döntőbe a tizenkét magyar kardvívó közül hét került be (dr. Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, dr. Tóth P., Werkner, dr. Földes)! A döntőben dr. Földes Dezső a 8. helyen végzett, ennél jobbra számított: csak dr. Tóth Pétert tudta legyőzni (3:2), igaz csapattársa végül a hatodik helyen zárta a viadalt! Dr. Földes ezúttal a tőrben is elindult, de két selejtező kör után a legjobb nyolcba nem sikerült bejutnia.
Emlékezet
Földes Dezső doktorrá avatása után Kassán praktizált (1906–1908), majd a budapesti Gyáli úti Kórház segédorvosa (1908–1911), alorvosa (1911–1912). Az 1912. évi stockholmi olimpia után abbahagyta a versenyzést. Döntésében közrejátszott az, hogy édesapja halála után a fiatal orvos még Stockholmban, az olimpiai versenyek idején meghívást kapott az Egyesült Államokból. Michigan államban telepedett le, a Grand Rapids-i szanatóriumot vezette (1913–1914). Átköltözött Clevelandbe, a Clevelandi Városi Kórház sebész főorvosa (1914–1950). Clevelandben idővel két rendelőt állított fel (egy ingyeneset a magyar negyedben, ahol nemcsak egészségügyi, de anyagi segítséget is nyújtott az ott letelepedő magyaroknak). A helyi magyar közösség megbecsült és tiszteletreméltó személyiségeként hunyt el Clevelandben.
Felhasznált irodalom
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
Nemzeti Sport, Népsport,
index.hu, Alapvonal,
olimpia.hu,
eurofencing.info,
fie.org,
arcanum.com.