Werkner

Lajos

A Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC, 1904–1906), a Nemzeti Vívó Club (1907–1914) tagja; kard- és tőrvívó. A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) alapító tagja (1914), az I. világháború után az egyik újra szervezője, tanácstagja (1920–1928) és alelnöke (1924–1928). Garai Jánossal, Gombos Sándorral a Tisza István Vívó Club alapító tagja és ügyvezető alelnöke (1924–1928). A Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) tagja. A Hydroxigén gázelválasztó, hydrogén, oxygén és egyéb gázokat gyártó Rt. vezérigazgatója (1932–1938), ügyvezető igazgatója (1938–1943). Az Oxygéngyár Rt. igazgatósági tagja.

Werkner Lajos egyetemi évei alatt Gerde Oszkár gimnáziumi osztálytársával Fodor Károly Testnevelő és Vívó Intézetében kezdett el vívni. Egyetemi évei alatt a Sirály Evezős Egyletben is versenyzett. 1904-től már a MAFC színeiben szerepelt, sőt elvállalta a vívóosztály elnökségét is. A Műegyetem József nádor-emlékversenyén elért első helyezése első országos sikere, először ő vehette át a József nádor-emlékserleget. Werkner az olimpiász utolsó két évében bekerült a kardbajnokság döntőjébe, sőt 1908-ban bronzérmes lett, londoni olimpiai szereplése megkérdőjelezhetetlenné vált. Időközben – gépészmérnöki tanulmányainak befejezése után – átlépett a Nemzeti Vívó Clubba, bár a MAFC-ban viselt posztjait nem adta fel. Még az olimpiai előtt Nagy Béla javaslatára bekerült a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) vívóosztályának tagjai közé is.

A londoni olimpián 1908-ban az első mérkőzésén Magyarország 9:0-ra verte a németeket, és azért csak ennyire, mert „az ellen” a 9. vereség után feladta. Ez a „meccsnull” volt a magyar válogatott történetének olimpiai bemutatkozása. Werkner két győzelemmel járult hozzá a sikerhez. Az elődöntőben következett az olimpiák históriájának első magyar–olasz kardvívó viadala. A 11:5-el véget ért történelmi mérkőzésen Werkner nem szerepelt. A döntőben igen szoros mérkőzésen Magyarország (dr. Fuchs, dr. Gerde, dr. Tóth, Werkner) 9:7-re múlta felül Csehországot. Dr. Fuchs és Werkner 3-3, dr. Gerde 2, dr. Tóth 1 győzelmet szerzett, míg a másik oldalon Vilém Goppold von Lobsdorf a négy magyar közül hárommal is elbánt, csak Werkner volt képes megállítani. Magyarország (dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos) a sportág történetében először megnyerte a kardvívó csapatbajnokságot. Egy évtizedeken át tartott sorozat kezdődött el. A londoni olimpián az egyéniben a nyolcas döntőbe öt magyar (dr. Fuchs Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos; Szántay Jenő, Zulavszky Béla) került. Szántay és Zulavszky is döntős, pedig előzőleg a csapatversenyekre még csak nem is nevezték őket (amúgy Szántay volt az az évi magyar bajnok…) Werkner a 6. helyet szerezte meg, mivel valamennyi magyartól kikapott, viszont Goppoldot kivéve az összes külföldit megverte…

A két olimpia között Werkner Lajos új oldaláról mutatkozott be. Nagy Béla kérésére írásokat közölt a Nemzeti Sportban a vívóélet eseményeiről, beszámolt a versenyekről. Tudósítóként rögtön egy ostendei „saját érdekeltségű” csapatversenyről tudósított. A belga rendezők hármas csapatversenyre és egy nagy egyéni bajnokságra hívták meg Európa legjobbjait. A csapatban a Krencsey Géza (műegyetemi évfolyamtárs), Mészáros Ervin, Werkner Lajos összetételű trió a 2. helyet szerezte meg, az egyéni versenyben viszont Werkner Lajos végzett az élen. A magyar vívóversenyek sora 1911-ben egy új eseménnyel gazdagodott. Tizenöt vívóegyesület egy örökös vándordíjat alapított a népszerű szakíró, a Nemzeti Sport alapítója, az 1906. évi rendkívüli olimpián szerepelt Nagy Béla tiszteletére. Ő azon kevés magyar sportvezető közé tartozott, akiről már életében emlékversenyt neveztek el. Ráadásul olyan versenyt, amely értékében vetekedett a magyar bajnoksággal. Egy-egy klubot csak egy „representative” képviselhetett. Bajnokok bajnoka verseny volt a javából. Ezt a kivételes értékű eseményt első alkalommal Werkner Lajos nyerte meg, kiváló technikájával villámgyorsan végzett ellenfeleivel, a legnagyobb küzdelemre dr. Földes Dezső késztette, győzelme csak egy tuson múlott, s mint utóbb kiderült ez az egy tus döntött a végső helyezésről is. Werkner az 1912. évi magyar bajnokságon is kitűnt, mivel az első helyet ő érdemelte ki.

A stockholmi olimpián 1912-ben, a kardcsapatok versenyében Werkner csak az elődöntőben kapott lehetőséget. A Hollandia elleni 13:3-ra véget ért mérkőzésen dr. Tóth Péter (4 győzelem), dr. Földes Dezső, dr. Gerde Oszkár és Werkner Lajos (3-3 győzelem) szerepelt. A döntőben az osztrákokat lelépve (11:5) Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét (Berti László, dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos), s ezzel, négy társával egyetemben Werkner Lajos is már második aranyérmének örvendhetett, már ami a csapatot illeti. A csapatviadalt követő egyéni versenyben, az olimpiák addigi történetében példátlan eset történt: a nyolcas döntőbe a tizenkét magyar kardvívó közül hét került be (dr. Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, dr. Tóth P., Werkner, dr. Földes)! A döntőben Werkner Lajos a 7. helyen végzett, ami csalódás volt a számára: csak dr. Földes Dezsőt tudta legyőzni (3:0).

Werkner Lajos kétségtelenül az 1910-es évek egyik legjobb magyar kardvívója volt: Stockholm után 1913-ban és 1914-ben is megnyerte a magyar bajnokságot, amivel mesterhármast ért el, hogy 1912-ben sem volt nála jobb. Még aktív vívóként 1914-ben részt vett az önállóvá váló Magyar Vívószövetség (MVSZ) alakuló ülésén. Az I. világháború után kivette részét a magyarországi vívósport újraindításából, a versenyrendszer kidolgozásából, az új bajnokságok kiírásából. Az 1920-as évek végétől már kevesebb feladatot vállalt az MVSz-en belül, 1928-ban minden klub és szövetségi tisztségéről is lemondott.

Werkner Lajos a Rákoskeresztúri Izraelita Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005).

Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/werkner-lajos-6a7c7 alapján (ott forrásmegjelöléssel), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, fie.org, arcanum.com.