Nagy

Géza

A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen végezte 1902-1910 közt, 1937 után a Böszörményi Nagy vezetéknevet viselte. Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy az Önképzőkör pályázatán pénzdíjat nyert a megye középkori műemlékeiről írt tanulmányával, elismertségére pedig az, hogy VIII. osztályosan pedig ő mondhatta az október 6-án az ünnepi beszédet. Nagy Géza még otthon, Sátoraljaújhelyen tanult meg sakkozni, de csak Pesten, egyetemistaként szeretett bele a játékba. A József körúti MIÉNK Kávéházba járt rendszeresen sakkozni, a helyi sztártól, Forgács Leótól tanulta az alapokat. Amikor Budapesten, az orvostudományi egyetemen folytatta a tanulmányait, már versenyeken indult. 1913-ban, élete első hivatalos, órával és játszmaírási kötelezettséggel nehezített mérkőzését az akkor már komoly névnek számító szlovén Milan Vidmarral játszotta: és győzött! Rögtön kikiáltották Maróczy utódjának, és amikor 1914 tavaszán megnyerte a Budapest-bajnokságot, a jövő nagy bajnokának első sikereként értékelték.

A világháború kitörésekor orvostanhallgatóként vonult be katonának, és gyógyító munkája mellett egyetemi vizsgákat is tett le. 1915-ben tanulmányi szabadságot kapott, hogy orvosi diplomáját megszerezhesse. Életmentő munkája elismeréseként 4 hadi kitüntetést és 2 Vörös Kereszt kitüntetést kapott. 1914-ben a Magyar Sakkvilág felsorolta a hadbavonultakat, köztük őt, megjegyezve, hogy megsebesült. A háború után rövid ideig Budapesten, azután Debrecenben, az egyetemi klinikán dolgozott. 1924-ben Debrecenben tanársegéd 1927: Debrecen, Belklinika, I. tanársegéd másodmagával, 1928-31: magántanár. Elismert gyógyító- és kutatómunkát végzett – utóbbit főleg a hematológia területén. Jelentős a kórházszervezésben végzett munkája is. 1924. augusztusában mindenki megrökönyödésére a győri nemzetközi tornán az esélyesek, Maróczy, a lengyel Przepiorka és a jugoszláv Vukovics előtt győzni tudott. Erre a tornagyőzelemre olykor magyar bajnoki címként tekintettek. 1925-ben a világ 21. legjobb játékosának mondhatjuk az utólagos ranglista alapján. Bekerült az 1927-es olimpiai csapatba, és a győzelemből alaposan kivette a részét (9,5 pont 14 mérkőzésből).

Mivel az 1927-es évet megelőzően kiképezte magát elméletben is, úgy ítélte meg, hogy eljött az ideje, hogy letaszítsa a trónról a nagy öreget. 1927 végén kihívta Maróczyt egy páros mérkőzésre, hogy bebizonyítsa magának és mindenkinek, hogy ő lett a legerősebb sakkozó Magyarországon. Maróczy Géza azonban 6,5:1,5 arányban (5 győzelem, három döntetlen) győzte le. A vereség annyira fájt Nagy Gézának, hogy elhatározta, felhagy a versenysakkozással. Még az 1928-as hágai sakkolimpiára elment, hiszen a kiírás szerint csak amatőrök indulhattak, így Maróczy helyett ő lehetett a csapat éltáblása. És ha már elment, megint győzelemhez segítette a csapatot, így lettek a magyarok Hágában 1928-ban a második hivatalos olimpián szintén aranyérmesek. Ekkor ő játszott a csapat élén, 16 alkalommal, még magasabb teljesítménnyel. Egy magyar-osztrák mérkőzésen is szerepelt, így 31 válogatottsága volt. Azonban ahogy hazaért az olimpiáról, befejezte. Az 1930-as években a Berettyóújfalui Megyei Kórház igazgató főorvosa lett, majd a 30-as években a Kaposvári Megyei Kórház igazgató főorvosa lett. 1940-ben megkapta az „egyetemi címzetes rendkívüli tanár” címet.

• Budapest, Sakk-Otthon főversenye 1912: 2. • Debrecen, főtorna elődöntő 1913: 2. • Debrecen, főtorna döntő 1913: 4-5. • Budapest, Alkotmány vers., Bp. amatőr bajnoksága 1914: 1. • Budapest, amatőr bajnoksága 1919 elődöntő: 4. • Debrecen, városbajnokság 1922: 1. • Budapest, amatőrbajnokság 1922: 3 (?) • Debrecen, ötös verseny 1923: 2-4. • Debrecen, házi verseny 1923: 1-2. • Debrecen, Kereskedelmi csarnok versenye 1923: 1. • Debrecen, bajnoki verseny, meghívottakkal 1924: 5-7. • Győr, nemzetközi mesterverseny 1924: 1. • Debrecen, házi verseny 1925: 1. • Debrecen, nemzetközi mesterverseny 1925: 11-12. • Debrecen, városbajnokság 1926: 1. • Budapest, nemzetközi mesterverseny 1926: 6. • Debrecen, városbajnokság 1927: 1. 1928-ban párosmérkőzést játszott Maróczy nagymesterrel, amit nagy arányban elveszített. Ez arra ösztönözte, hogy a versenyeken ne induljon többé, csak a csapatversenyek néhány játszmáját vállalta, és levelező sakkozóként és sakkíróként szolgálta a magyar sakkozást.

Vidéki élete és orvosi pályája miatt több lehetőséget adott számára a levelezési sakkozás. A harmincas években a Magyar Sakkvilágba és napilapokba írt tanulmányokat, nemzetközi tornákról tudósított, páros mérkőzéseket kommentált. A kevésbé idegőrlő levelezési sakkban találta meg a helyét, az 1935 és 1937 között húzódó távsakk olimpiai döntőn a magyar csapat második táblásaként (vagyis levelezőjeként) győzelmével hozzájárult az aranyérem eléréséhez. Ebben a legfontosabb eredményei: • 1934-35: Magyarország – Franciaország csapatmérkőzés 2 játszma, • 1935-37: Európai országok csapatbajnokságának (távolimpia) elődöntője: 5 játszma. Csoportelsőség. Aranyérem. • 1937-39: Európai országok csapatbajnokságának döntője 5 játszma. Aranyérem. • Összesen 12 válogatottság

Az IFSB (a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség) Bajnokságai, jellegét tekintve egyéni Európa-bajnokságok: • 1936-37: 7-8., • 1937-38: 4-6. • Magyar bajnokságon 1947-49: 2-3.

Orvosi gyógyító és kutató munkája és közleményei, amelyeket magas szinten művelt, idejét és energiáit nagy részben lekötötték. Ezek mellett sakkversenyzése is időt igényelt. Amikor azonban módja adódott rá, akkor tudományos szintű, de ugyanakkor rendkívül színes, élvezetes olvasmányként megírt tanulmányokat, játszmaelemzéseket adott közre. Az 1937. évi Aljechin-Euwe világbajnoki párosmérkőzés játszmáinak a kommentálása, ahol a játszmák sakkbeli elemzése és értékelése mellett a két versenyző szellemi-emberi-lélektani vizsgálatát is bemutatja a több hetes küzdelem során, kiemelkedik a nagy esemény világszerte sokfelé megjelent feldolgozásai közül. A Magyar Sakkvilágban máskor is publikált, leggyakrabban az 1930-as években, mások és saját maga játszmáit is feldolgozta. Emellett a Budapesti Hírlapban, hol heti rendszerességgel, hol ritkábban, 1935. február 24. – 1936. július 12. között játszmákat dolgozott fel, híreket közölt, az aktuális kérdésekről kifejtette gondolatait. A háború után Somogy megye és Kaposvár sakkozásának megszervezését is magára vállalta a kórház igazgatásán túl. Sőt, újra visszatért a versenyzéshez is: csapatbajnokikon újra asztalhoz ült Kaposvár színeiben. 1953-ban halt meg agyvérzésben.

• W. A. Foldeak: Kornel Havasi and Dr. Geza Nagy (1996) • Magyar sakktörténet 4. kötetében fejezetek (1996): Földeák Árpád: Dr. Nagy Géza, Földeák Árpád: Magyarország a sakkolimpiákon • Grodzenszkij-Romanov: Levelezési sakkozás (1985), a Függelékben: Bottlik Iván – A magyar levelezési sakkozás története. • https://obudaianziksz.hu/kemeny-vagyim-ott-volt-a-postas-a-rendor/