Melis

Zoltán

Tizennégy éves kamaszként bátyja csábító példáját követve, 1961-ben kezdett el evezni a Csepel SC-ben, ahol 1980-ig egész versenyzői pályafutását töltötte. Nevelőedzőit, Szalontai Jánost és Martini Istvánt szeretettel és tisztelettel említi, akik 1964-ben már ifjúsági bajnoki győzelemhez segítették. 1965-ben a MÜM 9. sz. Szakmunkásképző Intézetében autószerelő szakvizsgát tett, 1966-tól a Csepel Vas- és Fémművek autószerelőjeként dolgozott egészen 1980-ig, ahol versenyzését aktívan támogatták – a kor gyakorlatának megfelelően – munkaidő-kedvezménnyel, edzőtáborok idejére munka alóli felmentéssel. A sport és a munka mellett képezte is magát, elköteleződve a sport iránt: 1974-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői, 1979-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői oklevelet szerzett, miközben 1977-ben gépipari technikumi érettségit tett. Teljes versenyzői ideje alatt mindig testvérével, Melis Antallal egy hajóban evezett, a csepeli legénység megbízható, stabil tagjai voltak. A 20 év alatt összesen 33 felnőtt magyar bajnokságot nyert Bíró János, Bartók Ernő majd Jásdi Sándor és Fáth András edzők keze alatt: kormányos nélküli kettesben (5), kormányos négyesben (9), kormányos nélküli négyesben (8) és nyolcasban (11). 1965 és 1979 között megszakítás nélkül válogatott kerettag volt.

Első nemzetközi szereplésére 1966-ban a bledi világbajnokságon nyolcasban került sor, a Leovics István, Kronome Ferenc, Pályi András, Csulyák István, Kokas Péter, Sztepanov Szlobodan, Melis Zoltán, Melis Antal, korm. Bayer Péter összeállítású csapat 9. helyezést ért el. 1967-ben testvérével kormányos nélküli kettesben ugyancsak kilencedikek lettek a Vichy-ben rendezett Eb-n. 1968-ban született legkiemelkedőbb sikerük, ami egyben a magyar evezős sport eddigi legszebb eredménye: az azóta is „ezüstnégyesnek” nevezett kormányos nélküli négyes tagjaként, Csermely József és Sarlós György oldalán, Jásdi Sándor edző, majd az utolsó három hónapban Losonci Tibor szövetségi kapitány irányításával ezüstérmet nyertek a mexikói olimpián. A rá következő évben ugyanez a csapat a klagenfurti Eb-n ismételten ezüstérmet nyert. 1970-ben a St. Catharines-ben rendezett világbajnokságon a megfeszített, új módszereket is felvonultató edzésmunka ellenére a 11. hely fiaskót, s a négyes pályafutásának végét jelentette. A Melis testvérek 1971-ben Koppenhágában és 1973-ban Moszkvában az Eb-n a nyolcas tagjaiként 4. helyen értek célba. 1972-ben fordult elő először, hogy nem egy hajóban eveztek. Zoltán a nyolcasnak lett a vezérevezőse, a csapat az előfutamban elért nagyszerű győzelme után végül a „B” döntőbeli győzelmével összességében a 7. helyen végzett. 1973-at követően nemzetközi világversenyen döntős helyezést vagy komolyabb eredményt nem ért el, miközben itthon még több országos bajnoki éremmel gyarapította gyűjteményüket.

1974-ben házasságot kötött Molnár Évával, a Vasas SC evezősével, későbbi evezősedzővel, akinek 2014-ben bekövetkezett haláláig harmóniában éltek, két gyermeket (Zoltán 1979, Éva 1984) neveltek fel.

Azt követően, hogy 1980-ban abbahagyta a versenyzést, 1981-től klubjában először az utánpótlás-korosztály, majd egy év múlva a felnőtt párevezősök edzője lett. 1983–1992 majd 1997–2008 között a Magyar Evezős Szövetség munkatársaként a felnőtt korosztály szövetségi kapitányi tisztét töltötte be. 1993–1994-ben Csepel Önkormányzata Sportirodáját vezette; 1994–1996 között pedig Egyiptomi Evezős Szövetség szövetségi kapitányaként szerzett nemzetközi érdemeket: felkészítésével az egyiptomi férfi egypárevezős 1996-ban az olimpián a rangos 8. helyezést érte el. Szakvezetői évei alatt jelentős szerepe volt a magyar válogatottnak az 1988. évi szöuli és az 1992. évi barcelonai olimpiákra való felkészítésében; a magyar evezősök ekkor elért sikerei közül kiemelkedik Sarlós Katalin világbajnoki bronzérme (1989), Pető Tibor–Haller Ákos világbajnoki (2001, 2002), Lőrinczy Péter–Szabó Kornél junior-világbajnoki (2003, 2004) és Hirling Zsolt–Varga Tamás világbajnoki győzelme (2005).
Nyugdíjasként még további nyolc éven át, 2008–2016 között klubjában, a Csepel SK-ban a 16 év alatti fiatalok edzéseit vezette; 69 éves korában köszönt el végleg szeretett sportjától.

Kiemelkedő sporteredményei elismeréséül 1968-ban a Sportérdemérem ezüst, 1980-ban a Sportérdemérem bronz fokozatát kapta. Több évtizedes edzői munkásságáért 2009-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
2024. július 18-án, Budapest XXI. kerülete, Csepel „születésének” (1712-ben történt újratelepítésének) ünnepnapján a Melis fivérek a Csepel SC-ben elért sportsikereik és a klub iránt tanúsított hűségük elismeréseként a Csepel Díszpolgára megtisztelő címet vehették át.

Húsz éven át küzdött a vissza-visszatérő betegséggel, többször visszaverve annak támadását, a végső küzdelemben azonban mégiscsak alulmaradt, 2026. augusztus 5-én elhunyt. Augusztus 28-án Gyulai Zsoltnak, a MOB elnökének, Dávid Imrének, a MESZ örökös tiszteletbeli elnökének és Pályi Andrásnak, Zoli egykori csapattársának visszaemlékezése mellett több száz evezős vett tőle búcsút a Csepeli Evezős Klub méltóképpen feldíszített vízi telepén.