Ungvári

Miklós

Kilenc esztendős korában vitték el szülei a ceglédi cselgáncsozókhoz, s amint belépett a terembe, elvarázsolta a közeg, a tatamin fehér dzsudogiban küzdő fiatalok látványa. Egyre nagyobb sikerekkel lépegetett a korosztályos lépcsőfokokon, az ifjúságiak között Magyarországon már nem is volt ellenfele, 1995-től sorozatban háromszor is ő lett a nemzeti bajnok. Csakhogy a junior korcsoportba lépés már nem ment ilyen egyszerűen, tíz kilogrammal magasabb súlycsoportban kellett bizonyítania, s a nemzetközi színtéren „csak” egy junior Európa-bajnoki ötödik helyezést sikerült elérnie. Ehhez képest ő okozta a 2002-as felnőtt Európa-bajnokság legnagyobb meglepetését: huszonegy évesen, szinte a semmiből lett Európa-bajnok, a maribori viadalon látványos győzelmeket aratva – ekkor a Kecskeméti Judo Club színeiben szerepelt, nevelőedzője, Bíró Tamás mesteredző és Nagysolymosi Sándor szakmai irányításával.

Ez után két évtizeden át bizonyította: a győzelem nem a véletlen műve volt, alázatos hozzáállása, edzésmunkája, a versenyeken nyújtott teljesítménye igazi példaképpé tette, s nem csupán a saját sportágában. 2003-ban Hungária Kupa győzelemmel nyitott, de a világversenyeken nem jött ki neki a lépés, az Eb-n hetedik lett, az oszakai világbajnokságon pedig csak két meccs jutott neki, akárcsak egy évvel később az athéni olimpián. 2004 mégis egy gyógyírt jelentő sikerrel ért véget számára, egyéniben arany-, csapatban ezüstérmes lett a moszkvai egyetemi és főiskolai világbajnokságon. 2005-ben újra Európa-bajnoki döntőt vívhatott, ezüstérmes lett Rotterdamban, a kairói világbajnokságon pedig megszerezte első vb-medálját, a dobogó harmadik fokára állhatott. 2006-ban a német TSV Abensberg színeiben Bajnokcsapatok Európa-kupája győzelmet ünnepelhetett Budapesten, és megnyerte a moszkvai Szuper Világkupát, amely akkoriban a négy legerősebb nemzetközi verseny közé tartozott. A cselgáncsban 2010 előtt csak kétévente rendeztek világbajnokságot, így 2007-ig kellett várni az újabb bizonyítási lehetőségre. A mieink remek eredményekkel térhettek haza az olimpiai főpróbáról: Rio de Janeiróban négy bronzérmet nyert a magyar csapat, Ungvári Miklós másodszor állhatott fel a vb-dobogó harmadik fokára. 2008-ban Európa-bajnoki ezüstéremmel hangolt a pekingi olimpiára, amelyre ragyogó formában érkezett. Az első két akadályt magabiztosan vette, de a nyolcaddöntőben, az orosz Gadanov ellen egy kézben tartott mérkőzésen szabálytalan fogás miatt megkapta a harmadik intését, és nem folytathatta a küzdelmeket.

A fájdalmas búcsú még nagyobb lendületet adott Ungvári Miklós karrierjének. 2009-ben Tbilisziben másodszor is Európa-bajnok lett, a rotterdami világbajnokságon pedig sorozatban harmadszor szerzett bronzérmet. A hab a tortán a magyar férfi válogatott Európa-bajnoki címe lett, amelyet Miskolcon nyert el csapatunk, a ceglédi dzsúdós vezérletével. 2010-ben Bécsben parádézott a magyar válogatott a kontinensbajnokságon, Magyarország két arannyal, három ezüsttel és két bronzzal az éremtáblázat első helyén végzett, Ungvári Miklós egy ezüsttel járult hozzá a nagy sikerhez. A tokiói világbajnokságon nem sikerült folytatni a medálok gyűjtögetését, a hetedik helyezést csalódásként élte át. 2011-ben aztán újabb Európa-bajnoki cím következett, ezúttal Isztambult hódította meg Ungvári Miklós, megszerezve pályafutásának harmadik kontinensbajnoki győzelmét. 2012-ben újabb mérföldkő következett – immár a Tatabánya SC-Ippon Judo színeiben –, hat mérkőzésen öt győzelmet aratva ezüstérmet szerzett a londoni olimpián a 66 kilogrammosok között. A fináléban szoros meccsen a mindössze húsz esztendős grúz Lasa Savdatuasvilivel szemben maradt alul, legyőzője pályafutása során újabb olimpiai érmekkel, világ- és Európa-bajnoki győzelemmel mutatta meg, nem volt véletlen a korai diadal. Az ekkor már harminckét esztendős dzsúdósnak eszében sem volt befejezni pályafutását, de mindenképpen mérföldkőhöz érkezett. Visszatért nevelőegyesületéhez, a Ceglédi VSE csapatába, s 2013-ban World Judo Tour-érmekkel jelezte, hogy immár az új súlycsoportjában, a 73 kilósok között is a világ élmezőnyébe tartozik. 2014-ben bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon (ez volt karrierjének a hetedik egyéni, kontinensbajnoki érme), 2014-ben a tokiói Grand Slam-tornán is dobogóra állhatott, 2015-ben pedig megnyerte a Papp László Sportarénában megrendezett Grand Prix-viadalt. A 2016-os riói ötkarikás játékokon ismét ragyogóan szerepelt, egészen a bronzmérkőzésig menetelt, s végül az ötödik helyen végzett pályafutásának negyedik olimpiáján. És még mindig nem volt vége! 2018-ban ismét megnyerte a budapesti Grand Prix-t, harmincnyolc esztendősen ő lett a sorozat valaha volt legidősebb győztese. Népszerűségét a TV2 műsorán szereplő új sport-valóságshow tovább emelte, 2019 elején az Exatlon Hungary első évadában a nyolcaddöntő kapujáig jutott, rengeteg új rajongót gyűjtve önmagának és szeretett sportágának.

Még nekifutott a tokiói olimpia kvalifikációs sorozatának is, de a koronavírus-járvány kirobbanása nagyon rosszkor jött számára. 2020 márciusától egy éven át nem léphetett versenyen tatamira, de az utolsó pillanatig esélye volt megszerezni a kvótát: a sorozat záró eseményén, a budapesti világbajnokságon a későbbi világbajnok, Lasa Savdatuasvili húzta – ismét – keresztül a számításait. A szikrázó küzdelem végén a grúz dzsúdós magasba emelte Ungvári Miklós kezét, akit a világbajnokságon el is búcsúztattak: a teljes magyar válogatott sorakozott fel mögé, és Marius Vizertől, a Nemzetközi Judo Szövetség elnökétől és dr. Tóth Lászlótól, a Magyar Judo Szövetség elnökétől vehette át a pályafutását elismerő különdíjat.

Olimpiai 2. (2012, London, 66 kg); olimpiai 5. (2016, Rio de Janeiro, 73 kg), 3x vb-3. (2005, Kairó, 66 kg; 2007, Rio de Janeiro, 66 kg; 2009, Rotterdam, 66 kg), 3x vb-7. (2010, Tokió, 66 kg; 2015, Asztana, 73 kg; 2021, Budapest, 73 kg), 3x Európa-bajnok (2002, Maribor, 66 kg; 2009, Tbiliszi, 66 kg; 2011, Isztambul, 66 kg), 3x Eb 2. (2005, Rotterdam, 66 kg; 2008, Lisszabon, 66 kg; 2010, Bécs, 66 kg), Eb 3. (2014, Montpellier, 73 kg), csapat Európa-bajnok (2009, Miskolc), csapat Eb 2. (2005, Debrecen); BEK-győztes (TSV Abensberg, német, 2006); egyetemi és főiskolai világbajnok (2004, Moszkva, 66 kg); egyetemi és főiskolai vb 2. (2006, Szuvon, 66 kg); junior Eb 5. (1999, Róma, 60 kg), 7x magyar bajnok (2001, 66 kg; 2002, 66 kg; 2003, 66 kg; 2006, 73 kg; 2007, 66 kg; 2010, 73 kg; 2013, 73 kg)

Ungvári Miklósnak visszavonulása után nem volt ideje a folytatáson gondolkodni, dr. Kovács Antal, az MJSZ szakmai alelnöke már 2019 végén felkérte, hogy legyen a férfi válogatott szövetségi kapitánya. Az MJSZ hozzájárulásával 2022 elején részt vett az Exatlon All Stars versenyében, amelyen ezúttal hat hét után kellett búcsúznia. Hazatérése után felvette a munkát a válogatott élén, megbízatása 2024 végén, a párizsi olimpia után ért véget.

Már sportolói pályafutásának elején elkötelezte magát a továbbtanulás mellett, s 2008-ban szerezte meg judo szakedzői diplomáját a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF).

Cegléden igazi nagy családba született: négy nővére után ő volt az első fiú, és még öt fiúgyermek követte. Testvérei közül többen is rendszeresen sportolnak, két öccsét, Zoltánt és Attilát a dzsúdóval is megfertőzte, előbbi országos bajnoki érmekkel, utóbbi három Európa-bajnoki bronzéremmel hívta fel magára a figyelmet, András öccse viszont korosztályos bajnoki címig jutott birkózásban.

Ungvári Miklós 2012-ben, londoni olimpiai ezüstérme után átvehette a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést. Példamutató pályafutását a Nemzetközi Judo Szövetség 2019-ben IJF Fair Play-díjjal jutalmazta, ő volt az első férfi versenyző, aki ezt a díjat kiérdemelte. Hat alkalommal választották az Év férfi dzsúdósának Magyarországon (2002, 2008, 2009, 2010, 2012, 2016). Hatodik danfokozatú dzsúdó nagymester. Az új kelet-magyarországi regionális judoközpont 2019 decemberében az Ungvári Miklós Ceglédi Judo Központ nevet kapta. Sportágában egy speciális földharctechnikát is elneveztek a kitűnő magyar versenyzőről, ezt Ungvári-átfordítás néven emlegetik.