Szilágyi

László

Az ifjú Szilágyi László hivatalosan 1991-ben versenyezhetett először választott sportágában, és attól kezdve bő egy évtizeden át meghatározó szereplője volt a magyar dzsúdósportnak. Szinte minden évben megnyerte korcsoportja országos bajnokságát, az évtized második felében már kirobbanthatatlan helye volt a magyar válogatottban. Méghozzá a nehézsúlyúak között, abban a súlycsoportban, amelyben nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik a magyar cselgáncs, Varga Imrétől kezdve Ozsvár Andráson, Csősz Imrén át Csizmadia Zoltánig olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmeseket adott válogatottunk. Szilágyi László öles léptekkel indult nagy elődei nyomába: a KSI SE dzsúdósa tizenhat esztendősen aratta első kiemelkedő sikerét: megnyerte a Lisszabonban megrendezett Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált.

Két mesteredző, a magyar cselgáncs első olimpiai pontszerzője, dr. Hetényi Antal Gábor, illetve a 2000-es években több tanítványával is remeklő Pánczél Gábor irányította a feltörekvő fiatal munkáját, Szilágyi László pedig sorra hozta a korosztályos sikereket. Tizenhét évesen ötödik helyezést ért el a juniorok világbajnokságán és kontinensbajnokságán egyaránt, 1999-ben pedig már a Himnuszt is eljátszották győzelmének tiszteletére a korosztályos Európa-bajnokságon, a döntőben a későbbi olimpiai érmes német Andreas Tölzert győzte le. 2000-ben már a juniorok világbajnokságának dobogójára is felállhatott, bronzérmet nyert a Tunéziában megrendezett vb-n, s ugyancsak bronzérmes lett a ciprusi junior-Európa-bajnokságon.

Ilyen előjelek után nagy reményekkel lépett a felnőttmezőnybe, és már az első évében szép sikerek kísérték az útját. Megnyerte pályafutásának első – és sajnos egyben utolsó – magyar bajnoki aranyérmét, a döntőben legnagyobb hazai riválisát, az abszolút Európa-bajnokság bronzérmesét, Csizmadia Zoltánt felülmúlva; bronzérmet nyert a pekingi Universiadén, és részese lehetett férfiválogatottunk nagy menetelésének: a Nagy Ernő szövetségi kapitány vezette együttes óriási bravúrral, Ukrajna és Törökország válogatottját legyőzve jutott be a csapat-Európa-bajnokság négyes döntőjébe, s végül a negyedik helyen zárt. Nagyon ígéretesen indult a 2002-es esztendő is, Szilágyi László ezüstérmet nyert a varsói Világkupa-viadalon, s részt vehetett karrierjének első felnőtt-Európa-bajnokságán Mariborban. A szlovéniai tornát is szép eredménnyel zárta, a premier Európa-bajnoki ötödik helyezést hozott neki. A folytatásra azonban nem kerülhetett sor. „Lacival a napokban hosszan beszélgettünk, sajnos nagy gondokkal küzd, három gerinccsigolyája is elmozdult, és ezen csak egy komoly műtét tudna változtatni, könnyen lehet, hogy le kell mondanunk róla. Nagyon sajnálom, hiszen rengeteg munka van benne, és egy nagyon tehetséges dzsúdósról van szó, de az élet osztja a lapokat, és első az egészség” – nyilatkozta a Nemzeti Sport munkatársának a kapitány, Nagy Ernő. Gerincsérülése miatt speciális kezelésre szorult, a visszatérést pedig túlságosan kockázatosnak ítélte meg, így a harmadik danos dzsúdómester nagyon fiatalon, huszonegy évesen búcsút vett a sportágtól.

• Európa-bajnoki 5. helyezett (2002, Maribor, +100 kg) • Csapatban Európa-bajnoki 4. helyezett (2001, Funchal, +100 kg) • Universiade-bronzérmes (2001, Peking, +100 kg) • Junior-világbajnoki bronzérmes (2000, Nabeul, +100 kg) • Junior-világbajnoki 5. helyezett (1998, Cali, +100 kg) • Junior-Európa-bajnok (1999, Róma, +100 kg) • Junior-Európa-bajnoki bronzérmes (2000, Nicosia, +100 kg) • Junior-Európa-bajnoki 5. helyezett (1998, Bukarest, +100 kg) • EYOF aranyérmes (1997, Lisszabon, +86 kg) • Magyar bajnok (2001, +100 kg)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum