Kosztolánczy

György

Édesapja, id. Kosztolánczy György válogatott úszó, majd kitűnő vízipólós, később olimpián is közreműködő vízilabda versenybíró volt, kisebbik fia mégis egy egészen más sportágba szeretett bele: hétévesen a Honvéd Tüzér utcai cselgáncstermében kezdett megismerkedni az alapokkal. Kosztolánczy György dzsúdós pályafutása során Havasi Péter, Horányi Zsolt, Csuka Zoltán, Toncs Péter, Illyés Miklós és Hetényi Antal edzők kezei alatt fejlődött, és jutott el a világversenyek dobogójáig. Tíz évnyi gyakorlás után érte el első jelentős sikerét az utánpótlásban: 1994-ben aranyérmet nyert az ifjúsági országos bajnokságon. Három évvel később már egy korosztállyal feljebb, a juniorok között is ő volt Magyarország legjobbja, és a válogatott tagjaként a szlovén fővárosban a nemzetközi porondon is letette a névjegyét, egy Európa-bajnoki bronzéremmel. Abban az esztendőben, 1997-ben őt választották az Év cselgáncsozójának Magyarországon.

A felnőttek közé lépve nagyon komoly akadállyal találta magát szembe: súlycsoportjában, a 100 kilogrammosok között a sportág első és mindmáig egyetlen magyar olimpiai bajnoka, Kovács Antal volt a riválisa. Kosztolánczy György remek eredményeket ért el a nemzetközi tornákon, érmeket gyűjtött a világkupa-viadalokon, ezüst- és bronzérmet is nyert a katonai világbajnokságokon, de a válogatottban nem lehetett övé a 100 kilós indulási jog. A 2002-es maribori Európa-bajnokságon az open-kategóriában az ötödik helyig jutott. 2003-ban – immár a Miskolci VSC dzsúdósaként – érte el pályafutásának legemlékezetesebb sikerét: megnyerte a dél-koreai Csedzsuban megrendezett Universiadét, a magyar dzsúdósok közül esőként. „Ez volt az első felnőtt világversenyem, ahol érmet szereztem, ráadásul egy aranyat. Úgy éltem meg, mint egy kisebb elégtételt, hogy be tudtam bizonyítani, igenis számolni kell velem” – nyilatkozta a nagy siker után a sportnapilapnak.

Kosztolánczy György 2004-ben az Európa-bajnoki dobogóra is felállhatott, a Budapesten megrendezett súlycsoportok nélküli kontinensbajnokságon bronzérmet nyert, akárcsak Kovács Antal – a riválisok egymás mellett állhattak a dobogó harmadik fokán. Ám ahogy a nagy ellenfél visszavonult a nemzetközi mezőnytől, berobbant helyére egy másik korszakos egyéniség, a világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok Hadfi Dániel, így a 100 kilóban a folytatásban sem lett szabad az út. Még néhány éven át szerepelt a hazai tornákon, utoljára, 2009-ben is bajnoki döntőt vívhatott, de a sport mellett ekkor már jó ideje a jövőjével foglalkozott: a Budapesti Műszaki Főiskolán műszaki menedzser, majd a Szegedi Tudományegyetemen közgazdász diplomát szerzett. Napjainkban az ingatlanpiacon meghatározó Otthon Centrum Holding vezérigazgatóként dolgozik, de szeretett sportágától sem szakadt el: a Budapesti Honvéd cselgáncs szakosztályának elnökeként segíti a következő generációkat a sikerek felé vezető úton.

• Európa-bajnoki 3. (2004, Budapest, open) • Európa-bajnoki 5. (2002, Maribor, open) • Universiade 1. (2003, Csedzsu, 100 kg) • Katonai világbajnokság 2. (2001, Ostia, 100 kg) • Katonai világbajnokság 3. (2000, Den Helder, 100 kg) • Junior Európa-bajnoki 3. (1997, Ljubljana, 95 kg) • magyar bajnok (2000, 100 kg; 2001, 100 kg; 2002, 100 kg; 2004, +100 kg; 2005, 100 kg)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum