Csoknyai

László

Az Atomerőmű SE-ben öt évesen kötött örök barátságot a dzsúdóval, a korosztályokat végigjárva került a sportág legsikeresebb edzőjének, Hangyási László mesteredző keze alá. Ahogy mondani szokták, kemény anyagból gyúrták, nem is volt könnyű megformálni, de mestere szakértelmével, saját kitartásával, elkötelezettségével a nagyok közé emelkedett, kétszer is elérte azt, amiről minden sportoló álmodik: az olimpiai játékokon képviselhette a magyar színeket.

A felnőtt mezőnyben huszonegy évesen tette le a névjegyét, amikor megnyerte a magyar bajnokságot az egyik „legsűrűbb” súlycsoportban, a 81 kilósok közt. Erős és sikeres riválisokkal kellett megküzdenie a válogatott kerettagságért, de egy évvel később már ő volt a nemzeti csapat 81 kilósa, amikor férfi együttesünk megnyerte az Európa-bajnokságot. 2010-ben kétszer is dobogóra állhatott a világkupa-sorozatban, a sportág őshazájában, Japánban részt vehetett pályafutásának első világbajnokságán is. Tokióban győzelemmel kezdett, de a második körben a japán Takamacu várt rá, aki azon a napon dobogóra állhatott a hazai publikum előtt. A sorsolással ritkán volt szerencséje, első olimpiáján, 2012-ben sem: a londoni játékokon is győzelemmel kezdett, de a második fordulóban a későbbi aranyérmes dél-koreai Kim következett, aki csak intésekkel bizonyult jobbnak a paksi versenyzőnél.

A következő olimpiai ciklust egy komoly vetélkedés jellemezte a 81 kilogrammban: a remek formát futó, Grand Prix-viadalokat nyerő, Európa-bajnoki bronzérmet szerző Krizsán Szabolcs a válogatottságért teljes erőbedobásra kényszerítette Csoknyai Lászlót, aki felvette a kesztyűt. A 2013-as kazanyi Universiadén egyéniben és csapatban is bronzéremmel lett gazdagabb, tucatnyi olimpiai kvalifikációs viadalon nyert érmet, és végül övé lett az indulási jog a 2016-os riói olimpián. Brazíliában ismét a sors(olás) döntött: az első körben a japánok világbajnoka, Nagasze Takanori törte össze az álmait. Ebben az évben egy nagy megtiszteltetés is érte: Fair Play-díjat kapott cselekedetéért. A világsajtót is bejárták a felvételek, amint a kolozsvári olimpiai kvalifikációs tornán ölben vitte le sérült ellenfelét a tatamiról, majd visszaszaladt és meghajolt riválisa és a bíró felé, ahogyan az a dzsúdóban szokás. Aki ismeri őt, tudja, ez a sportszerű hozzáállás végigkísérte karrierjét, olyan harcos volt, akit tiszteltek, becsültek ellenfelei.

A harmincas éveibe lépő Csoknyai László a riói olimpia után a levezetés mellett döntött, de várt még rá egy nagy feladat, hiszen 2017-ben Budapesten rendezték a világbajnokságot. A hazai közönség olyannyira feltüzelte Csokit, hogy pályafutásának legnagyobb sikerét érte el a Papp László Sportarénában: ötödik helyezést szerzett. Abban az évben őt választották meg az év férfi cselgáncsozójának itthon. Egy évvel később az első egyéni Európa-bajnoki helyezését is sikerült elérnie, hetedik lett Tel-Avivban, de az újabb olimpiai kvalifikációs időszakot, a Tokióba vezető utat már nem kezdte el, 2019-ben egy magyar bajnoki bronzzal visszavonult. A sportágtól nem szakadt el, az Atomerőmű SE csapatánál lett edző, ott, ahol egykoron ő maga is elkezdte.

• Olimpiai 9. helyezés (2012, London, 81 kg) • Olimpiai 17. helyezés (2016, Rio de Janeiro, 81 kg) • Világbajnoki 5. helyezés (2017, Budapest, 81 kg) • Csapat Európa-bajnok (2009, Miskolc) • Csapat Európa-bajnoki 3. helyezés (2017, Varsó) • Universiade 3. helyezés (2013, Kazany, 81 kg) • Négyszeres magyar bajnok (2008, 81 kg; 2011, 81 kg; 2012, 81 kg; 2017, 81 kg)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada