Bor

Barna

Édesapja vitte el a dzsúdósokhoz, a tíz esztendős kissrác pedig Kovács Ernő kezei alatt megkezdte hosszú útját a sportágban, amelynek során eljutott csaknem a legnagyobb magasságokig. Négy évet töltött a kistarcsai klub kötelékében, de a továbblépéshez szükség volt a váltásra, újabb négy évet a Margitszigeti Atlétikai Centrumban töltött, Fülöp Sándor és dr. Deierl Krisztián edzők irányítása mellett. A hazai korosztályos versenyeken már-már verhetetlen tinédzser 2002-ben robbant be a nemzetközi mezőnybe, amikor megnyerte a győri ifjúsági Európa-bajnokságot a nehézsúlyban. Két év múlva már a junior korcsoportban volt Európa legjobbja, de az útját végig szemmel tartó apuka újabb lépésre szánta el magát: elvitte Barnát a legsikeresebb magyar edzőhöz, Hangyási Lászlóhoz Paksra.

Bor Barna hazatalált, a még aktív olimpiai és világbajnok Kovács Antallal edzhetett együtt nap mint nap, és vállalta az addig csak hallomásból ismert terhelést. A kemény munkának sorban jöttek az eredményei. A junior Eb-arany után 2004-ben ezüstérmes lett a budapesti korosztályos világbajnokságon, az év végén pedig őt választották az év férfi cselgáncsozójának Magyarországon. Egy évvel később már tagja volt a csapat Eb-n ezüstérmes felnőtt válogatottnak, 2006-ben megnyerte a szuvoni Universiadét és az U23-as Európa-bajnokságot – utóbbi tornán a következő két évben meg is védte a címét. Magától értetődő volt, hogy huszonkét évesen ott lehetett pályafutása első olimpiáján. 2008-ban, Pekingben az egyiptomiak termetes harcosa, a kilencszeres Afrika-bajnok Iszlam el-Sehabi már az első körben véget vetett az álmodozásnak, de a korai búcsú csak még nagyobb tüzet csiholt benne.

Bor Barna a következő olimpiai ciklusban vált igazán felnőtté, 2009-ben Európa-bajnok lett a magyar csapat tagjaként, egy évvel később a dobogó második fokára állhatott a bécsi Európa-bajnokságon, 2011-ben pedig az Eb mellett a nyílt, súlycsoportok nélküli világbajnokságon is ezüstérmes. Az oroszországi Tyumenyben rendezett vb-n Bor Barna három klasszist is legyőzött, előbb a japánok világbajnokát, Kamikava Daikit (aki arról volt híres, hogy átadta a múltnak a legendás francia óriás, Teddy Riner veretlenségét), majd a háromszoros világbajnok orosz Alekszandr Mihajlint, majd a torna legnagyobb meglepetését is ő váltotta ki, amikor gyönyörű, ippont érő dobással elintézte a nagy favoritot, az olimpiai és világbajnok japán Szuzuki Kejdzsit. Csak a finálé nem sikerült, az üzbég Abdullo Tangrijev higgadtabb maradt az aranyérem kapujában.

Nagy lendülettel futott neki a 2012-es olimpia évének, ismét ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon (a cseljabinszki döntőben Mihajlin vágott vissza neki a világbajnokságért). A londoni játékokon remekül kezdett, két magabiztos győzelemmel jutott el a negyeddöntőig, ott a németek Európa-bajnoka Andreas Tölzer volt a jobb. Milyen az élet, a vigaszágon éppen jó ismerőse, a brazilok óriása, Rafael Silva várt rá. A hatalmas méretű, szótlan és szerény brazil fiút korábban azért költöztették Paksra, hogy segítse Bor Barna felkészülését, de Rafael közben szorgalmasan tanult, és ezt a leckét ő mondta fel hibátlanul. A paksi fiatalember hetedik lett, a brazil pedig azon a napon felállhatott az olimpiai dobogó harmadik fokára.

Szép sikereket hozott a következő ciklus is, mert az nem volt kérdés, hogy a paksi sportoló a harmadik olimpiájára is el akar jutni. Nyert Grand Slam- és Grand Prix-viadalt, Európa-bajnoki bronzérmet, gond nélkül harcolta ki az ötkarikás kvalifikációt, így meglátogathatta otthonában régi barátját, Rafael Silvát. A brazil dzsúdósnak emlékezetes lett a hazai pályán rendezett olimpia, hiszen ezúttal is bronzérmet szerzett, Bor Barnának azonban jóval kevesebb öröme lett, a legjobb nyolc közé jutásért ugyanis egy váratlan, és talán kissé igazságtalan intés miatt vereséget szenvedett a kubai Alex Garcia ellen, így be kellett érnie a kilencedik helyezéssel. A paksi cselgáncsozó egy nagyon mozgalmas karrier végére tett pontot – legalábbis a riói játékokat követő nyilatkozataiban.

Mert 2017 februárjában már újra ott volt a tatamin, és rögtön bronzérmet nyert a düsseldorfi Grand Prix-n. Nyílt titok volt, hogy miért változtatta meg a visszavonulási szándékát: 2017 szeptemberében – a sportág történetében először – Budapesten rendezték meg a felnőtt világbajnokságot, és versenyezni akart a sporttörténeti eseményen. Fel is szívta magát rendesen, emlékezetes produkcióval örvendeztette meg a Papp László Sportaréna közönségét, nyert a Puerto Ricó-i Ferrer, a román Croitoru, majd a vb-bronzérmes grúz Okruasvili ellen is, bejutott az elődöntőbe. A brazilok kétszeres kontinensbajnoka, David Moura azonban az útját állta. Bor Barnára még egy mérkőzés várt, pályafutásának utolsó nagy csatája, a világbajnoki bronzéremért. Rafael Silva ellen... A két jó barát nagy figyelemmel, türelemmel, de óriási erővel feszült egymásnak, és végül Rafael nyert. De van olyan, amikor egy vereség sem fáj annyira... Bor Barna a 2012-ben elnyert Junior Príma Díj után 2017-ben megkapta a Tolna megyei Príma Díjat, az Atomerőmű SE pedig örökös bajnokává választotta. A negyedik danos dzsúdómester még abban az évben edzősködni kezdett, egyesületében a gyerekeknek adja át tudását, tapasztalatait.

Bor Barna 2024-ben kapott felkérést arra, hogy szövetségi edzőként figyelemmel kísérje és koordinálja az U23-as válogatott szereplését, s nem sokkal később a felnőtt válogatott is a kezei alá került: hivatalosan 2025 januárjától irányítja a sportág legjobbjait. Kapitányként az első világversenye régen várt nagy sikert hozott: Özbas Szofi Európa-bajnok lett Podgoricában. A 2025-ös hazai rendezésű világbajnokságon is remekül teljesítettek a mieink: Gyertyás Róza bronzérmet nyert a Papp László Budapest Sportarénában, Andrási Márton az ötödik, Pupp Réka, Feczkó Csanád és Gercsák Szabina pedig a hetedik helyen végzett.

• Olimpiai 7. helyezés (2012, London, +100 kg) • Olimpiai 9. helyezés (2016, Rio de Janeiro) • Olimpiai 17. helyezés (2008, Peking, +100 kg) • Világbajnoki 2. helyezés (2011, Tyumeny, open) • Kértszeres világbajnoki 5. helyezés (2008, Levallois, open; 2017, Budapest, +100 kg) • Kértszeres világbajnoki 7. helyezés (2011, Párizs, +100 kg; 2015, Asztana, +100 kg) • Háromszoros Európa-bajnoki 2. helyezés (2010, Bécs, +100 kg; 2011, Isztambul, +100 kg; 2012, Cseljabinszk, +100 kg), Eb-3. (2013, Budapest, +100 kg) • Csapat Európa-bajnok (2009, Miskolc) • Csapat Európa-bajnoki 2. helyezés (2005, Debrecen) • Csapat Európa-bajnoki 3. helyezés (2017, Varsó) • Universiade 1. helyezés (2006, Szuvon, +100 kg) • Universiade 2. helyezés (2013, Kazany, +100 kg) • Universiade 3. helyezés (2009, Belgrád, +100 kg) • Junior világbajnoki 2. helyezés (2004, Budapest, +100 kg) • Háromszoros U23-as Európa-bajnok (2006, Moszkva, +100 kg; 2007, Salzburg, +100 kg; 2008, Zágráb, +100 kg) • U23-as Európa-bajnoki 3. helyezés (2004, Ljubljana, +100 kg) • Junior Európa-bajnok (2004, Szófia, +100 kg) • Junior Európa-bajnoki 2. helyezés (2003, Szarajevó, +100 kg) • Ifjúsági Európa-bajnok (2002, Győr, +90 kg) • Nyolcszoros magyar bajnok (2008, +100 kg; 2009, +100 kg; 2012, +100 kg; 2014, +100 kg; 2015, +100 kg; 2016, +100 kg; 2018, +100 kg; 2019, +100 kg)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum