Madarász

Tamás

Egészen különleges, már-már meseszerű történet az övé: hazai szinten egy sűrű súlycsoportban a legjobb dzsúdósok közé tartozott, junior-világbajnoki ötödik helyezéssel tette le a névjegyét, nyert magyar bajnokságot, tagja volt a csapat Európa-bajnokságon érmet szerző magyar válogatottnak, sőt, 2009-ben Varsóban világkupa-győzelmet is aratott. Az áhított olimpiai indulás jogát nem sikerült kiharcolnia sem 2008-ban, sem 2012-ben. Tulajdonképpen hónapok óta felhagyott már a versenyszerű cselgánccsal, amikor kiderült: mégis utazhat a londoni olimpiára. „Az európai szövetség egy bonyolult számítási rendszer alapján huszonöt szabadkártyát oszthat szét az olimpiáról lemaradt versenyzők között, és a kilencven kilogrammban amúgy csak a százhetedik helyen rangsorolt Madarász Tamás éppen beért az utolsó, huszonötödik kvótás helyre. Bennünket is váratlanul ért ez az örvendetes fejlemény” – nyilatkozta akkor az MTI-nek Nagy András, a Magyar Judo Szövetség sportigazgatója.

Alig néhány hét maradt az ötkarikás játékokig, a debreceni fiatalember pedig a munkahelyén rendkívüli szabadságot kért, felfüggesztette civil tevékenységeit (a tanulmányai mellett DJ-ként szórakoztatta a fiatalokat), edzőivel – Raus Tamással és Nagy Istvánnal – gyorsan megtervezték a felkészülését, és már a bejelentés napján meg is kezdték a munkát. „Az utolsó kvalifikációs viadalom a tavaly áprilisi Európa-bajnokság volt Isztambulban, legutóbb pedig több mint fél éve, novemberben, az országos bajnokságon versenyeztem. Ezzel együtt folyamatosan edzek, kilencvenhárom kiló vagyok, szóval a kondimmal nincs gond” – tekintett bátran a kihívás elé. A behatárolt időkeret ellenére a lehető legjobban felkészült, ezt Londonban mindjárt az első meccsén meg is mutatta a világbajnoki bronzérmes üzbég Csorijev ellen. Sokkal aktívabb és kezdeményezőbb volt a magyar versenyző, ám hiába volt két támadása is pontot érő, egyiket sem látta annak a vezetőbíró. A hajrában Csorijev intése már jelezte, hogy fölényben van a mi fiunk, ám rutinos ellenfele az utolsó perc elején azonnal kihasználta megingását, és ezzel el is búcsúztatta a váratlanul kapott olimpiai szerepléstől.

A debreceniek olimpikonja kissé csalódottan tért haza Londonból, de végül úgy döntött, folytatja sportolói karrierjét, ám egy év után – túl egy műtéten és egy sérülésen – egy újabb hullámvölgy közepén újra elgondolkozott a jövőn. „A világ egyik legerősebb edzőtáborában voltam, ahol azt vettem észre, hogy azok a fiatalok, akik régen egyáltalán nem okoztak nehézséget, sorra nagy kihívást jelentő helyzetek elé állítanak, vagy jelentenek már szinte megoldhatatlan problémát. Törvényszerű volt, hogy magamba zárkózzak és belássam, hogy a civil életem felé kell fordulnom” – nyilatkozta végső visszavonulásakor. Az első danos mester a dzsúdótól nem szakadt el teljesen (edzősködött például a hajdúszoboszlói klubban), de a tanulást magasabb fordulatszámra emelte, és egy sor diplomát szerzett. A Nyíregyházi Főiskolán testnevelő tanári, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar és a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán sportmenedzseri, a Debreceni Egyetem Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájában gazdálkodás- és szervezéstudományi PhD diplomát is szerzett, 2023-ban – immár Dr. Madarász Tamás néven – cégvezetőként tevékenykedik.

• Olimpikon (2012, London, 90 kg) • Világkupa-1. (2009, Varsó, 90 kg) • Csapat Európa-bajnok (2009, Miskolc) • Junior vb-5. (2006, Santo Domingo, 90 kg) • Magyar bajnok (2008, 90 kg)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com