Tizenkét év, kilenc országos bajnoki cím
A Duna, a víz és a túrázás szeretetét édesapjától örökölte. Családjukkal gyakran mentek evezni felfelé a Dunán, túrázni és síelni a Budai-hegyekbe. 1957-ben kezdett evezni a Vörös Meteor Sportklubban. Edzője Kammermayer Oszkár volt, akit egész élete legjobb edzőjének tartott, eredményeit véleménye szerint neki köszönhette. „Oszi” azokban az években egy sculler csapatot nevelt ki, akik versenyeket, korosztályos bajnokságokat nyertek, így már 1959-ben ő is megnyerte első juniorbajnokságát. 1960-ban behívták katonának, 1963 őszén szerelt le. 1964-ben egypárevezésben megnyerte a magyar bajnokságot, azonban a tokiói olimpiára nem vitték ki, mert nem volt elég idő a felkészülésére. 1964-ben őt választották az Év magyar férfi evezősének, és ettől az évtől lett a válogatott keret tagja. 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben ismét megnyerte a bajnokságot egypárevezősben; 1965-ben kétpárevezősben Zarándi Istvánnal, és négypárevezősben Fabinyi Józseffel, Zarándi Pállal és Zarándi Istvánnal is bajnok lett. 1967-től legjobb barátjával, Fabinyi Józseffel indult és nyert bajnokságokat. 1969-ben mindketten átigazoltak a Budapest Honvéd Sportklubba, és akkor is bajnokok lettek mind kétpárevezősben, mind kormányos nélküli kettesben.
Öt világversenyen állt rajthoz
1965-ben indult először a legrangosabb nemzetközi versenyen: Duisburgban az Európa-bajnokságon egypárevezősben 9. helyen végzett; 1966-ban Bledben a sportág második világbajnokságának előfutamában új-zélandi, dán, holland, csehszlovák és jugoszláv ellenfelekkel szemben nem tudta kiharcolni a továbbjutást; 1967-ben a Vichy-ben rendezett Európa-bajnokságon Fabinyi Józseffel a reményfutamig jutottak a kétpárevezősök mezőnyében. 1968-ban súlyos lábtörést szenvedett síelés közben Zakopanéban, ezért a mexikói olimpián nem tudott részt venni. 1969-től kezdve áttértek a váltott evezésre, amivel ismét egyesületváltás járt együtt. A Ferencvárosi Torna Club színeiben tagja volt a klagenfurti Európa-bajnokságon 6. helyet elért nyolcasnak. 1970-ben a St. Cathrine-ben rendezett világbajnokságon kormányos nélküli kettesben versenyzett Fabinyi Józseffel, a szovjet, az NSZK és a norvég hajó mögött negyediknek érkeztek célba futamukban, így nem jutottak tovább. 1972-ben még megnyerték a négypárevezősök bajnokságát, de Malina Lajos edzőjükkel történt sorozatos összeütközések miatt edzője eltiltotta őt a versenyzéstől, így abbahagyta az evezést. Később többször visszahívták ugyan, de már nem tért vissza.
Gépipari technikumtól a saját cégig
A középiskolát 1955-ben a Bánki Dezső Gépipari Technikumban kezdte meg, de 1957-ben eltávolították az intézményből az 1956-os forradalomban való részvétele miatt. Középiskolai tanulmányait végül a József Attila Gépipari Technikumban fejezte be. Az evezés mellett 1965-től a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt. Diplomáját 1972-ben szerezte meg az Építőmérnöki Karon Szerkezetépítő mérnökként. Miután abbahagyta az evezést, a Közlekedési és Metróépítő Vállalatnál helyezkedett el. A munkát ugyanolyan lelkesedéssel végezte, mint az evezést: nevéhez számos újítás, szabadalom kötődik. Munkáját kitüntetésekkel jutalmazták; kezdetben munkahelyi mérnök, építésvezető, majd fő-építésvezető volt. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1979–1981 között Geotechnikai Szakmérnöki oklevelet is szerzett. 1981-ben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál (FTV) helyezkedett el mint tervező, majd irányító tervező mérnök. 1983-ban, rögtön amikor magánvállalkozásokat lehetett indítani, megalapította a Rekonstrukció Vákuum Gazdasági Munkaközösséget, amely épületkár-vizsgálatokkal, szakértéssel és kivitelezéssel foglalkozott. 1985-től főállásban dolgozott saját cégénél, majd 1990-ben megalapította a BOHN Mélyépítő, Szakértő, Tervező, Kivitelező Kft.-t, amely a mai napig meghatározó szereplője a magyar speciális mélyépítési piacnak. Halála után felesége és gyermekei vitték, illetve viszik tovább ma is a céget.
Unokáiban él tovább a sport szeretete
Feleségével, dr. Küttel Mária mikrobiológus szakgyógyszerésszel is a Dunán ismerkedett meg, és 1966-ban házasodtak össze. Három gyermekük született: Ildikó (1973, közgazdász), Krisztina (1974, építészmérnök) és Eszter (1977, jogász). Hat unokája van: Zsombor (2004), Lili (2006), Botond (2007), Maxim (2012), Huba (2014), Emma (2015), közülük négyen versenyszerűen sportolnak. Előbb mindannyian síelésben kezdték, jelenleg Emma szinkronúszik, Huba több korosztályban kiemelkedő vízilabdázó, Maxim falmászásban, míg Zsombor kétszeres Magyar Bajnok padelben, két alkalommal az Év Magyar Padeljátékosa címet nyerte el. Kimondva-kimondatlanul nagyapjuk sportpályáját folytatják, aki az evezést ugyan abbahagyta, de a sport szeretete egész életét végigkísérte: túrázott, hegyet mászott, biciklizett, sárkányrepülőzött, szörfözött, síelt, futott. Tragikus hirtelenségű halála napján, 56 éves korában, reggel még futott és súlyzózott. Késő délután egy, a cége kivitelezésében készült budai mélygarázs munkagödrének szélén összeesett, és meghalt.
Forrás
Lánya, Bohn Eszter adatközlése, 2025. február