Dr. Nádházy

László

Nádházy László szülővárosában, a Békés megyei Gyulán járt középiskolába, az Erkel Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1963-ban Budapesten megkezdte egyetemi tanulmányait, és ekkor kezdett el evezni is. A Ferencváros evezős szakosztályában Takáts János kiváló edző kezei alatt már abban az évben ifjúsági országos bajnokságot nyert a nyolcas tagjaként. A rá következő évben válogatott lett, augusztusban az amszterdami Európa-bajnokságon rajthoz állt a kormányos négyes tagjaként. Az egység kissé álmosan kezdett, aminek következtében 500 méternél a vezető szovjet hajótól 4 másodpercnyire voltak lemaradva. Fokozatosan nyomultak azonban, és féltávnál a szovjet és a lengyel négyes mögött harmadikak voltak, ez maradt a sorrend célba érkezéskor is. Mivel csak a futamgyőztesek kerültek egyenesen döntőbe, a csapat a reményfutamban folytatta, ahonnan viszont nem jutottak tovább, és a kisdöntőben nem is álltak rajthoz.

1965-ben a nyolc ország válogatottjait felvonultató hagyományos nemzetközi evezősversenyen Berlin-Grünauban kormányos nélküli kettesben Romvári Lászlóval a remek második helyet érték el; a verseny második napján a nyolcassal (Csermely József, Pályi András, Nádházi László, Romvári László, Munteán László, Wagner Pál, Ékes Gábor, Dávid Imre, Nagy Ferenc kormányos) a negyedik helyen végeztek. Az augusztus 27–29. között Duisburgban megrendezett Európa-bajnokságon ismét a fenti összeállítású magyar nyolcast erősítette, mely az előfutamban negyedik, a kisdöntőben másodikként érkezett célba, így összesítésben nyolcadik lett.
1966. májusban Belgrádban, júniusban Berlinben és Bécsben FTC-legénységű, illetve válogatott nyolcasokban nemzetközi versenyeken arany- és ezüstérmeket gyűjtött. A szezonvégi bledi világbajnokságon kormányos négyesben (Wagner Pál, Romvári László, Nádházi László, Dávid Imre, korm. Nagy Ferenc) állt rajthoz, végső eredményük a 11. hely. Kudarcukat részben magyarázza, hogy Halász László edző vezetésével Tatán, az Öreg-tavon készültek, ahol nem fért ki a 2000 m-es versenytávolság, ezért a vb-n nem bírták a pálya végét. László csalódottságában „letette a lapátot”, abbahagyta a versenyzést.

Az élsporttal párhuzamosan az Állatorvostudományi Egyetemen tanult, azt követően szakmájának élt. 1971-ben kapta meg diplomáját, vidéken praktizált. A Debreceni Állattenyésztési Vállalatnál dolgozott, szaporodásbiológiával foglalkozott kb. 1990-ig.
1982-ben az Állatorvosok Lapjában Dankó Gyula és Szilágyi Mihály szerzőtársakkal A szarvasmarhák anaplazmózisának hazai megállapítása címmel közölt cikket. 1989-ben a tudósok szakvéleményének meghallgatása és figyelembevétele mellett érvelt a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében folytatott sajtóvitában a Hajdú-Bihari Napló hasábjain. 1990 márciusában Hódmezővásárhelyen állatgyógyászati rendezvényen a debreceni Biogal Gyógyszergyár új termékeit mutatta be. A rendszerváltás után került Ártándra, ahol 2004-ig volt az Állatorvosi és Élelmiszer-biztonsági Ellenőrző Állomás hatósági állatorvosa, azt követően Derecske járás hatósági állatorvosaként működött: vágóhidakon, húsüzemekben, húsboltoknál, piacokon ellenőrizte az élelmiszeripari folyamatokat. Felesége is állatorvos volt, egyetlen gyermeküket, Árpádot, aki a Debreceni Állami Gazdaság kiemelkedő tehetségű és eredményes sportlovasa, ifjúsági válogatott, felnőtt magyar bajnok díjugrató volt, 26 évesen, 2000. február 6-án, autóbalesetben veszítették el. Nádházy László 2013. május 4-én hajdúbagosi otthonában hunyt el, hamvai a debreceni köztemetőben nyugszanak.