Munteán

László

A vízzel először kajakosként barátkozott meg, a Tungsram SK keretein belül, ám bátyja példája is vonzotta, aki evezett, ezért egy ideig mindkét sportot űzte. 1949–1951 között a Bp. Dózsában kajakozott, 1951-től ugyanott evezett, nevelőedzője Varró Imre volt. 1953-ban Wagner Pál barátjával és sporttársával együtt az országos bajnok ifjúsági nyolcas tagjai lettek, de egy Budapesten látott nemzetközi versenyen felkeltette érdeklődésüket a kormányos kettes versenyszám. Eleinte titokban, majd edzői jóváhagyással kezdtek ilyen hajóban vízre szállni, edzeni, így lettek 1955-ben felnőtt országos bajnokai e versenyszámnak. 1957-ben, miután a Bp. Dózsa megszűnt, mindketten a Bp. Vörös Meteor SK-ban folytatták a munkát, ahol edzéseiket Hollósi Frigyes mesteredző irányította, e klubnak szereztek dicsőséget egészen 1966-ig, mert kettejük neve szorosan összekapcsolódott. 1960 és 1966 között hét egymást követő évben nyerték a kormányos kettes versenyszám felnőtt bajnokságát. Sportpályafutása alatt 16 magyar bajnoki címet nyert, kormányos kettesben (8), kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (3) és nyolcasban (3).

1955-ben az Európa-bajnokságon Wagner Pállal egy hajóban kormányos kettesben állt rajthoz, Kovács György kormányzott, 1956-ban kormányos nélkül indultak, ám a reményfutamokból ekkor sem jutottak tovább. 1957-ben mindketten a nyolcast erősítették, az egység Duisburgban az Európa-bajnokságon V. helyen ért célba. 1958-ban a poznani Európa-bajnokságon újra nagy egységben indult, de a reményfutamban kiesett és helyezetlen maradt a válogatott nyolcas (Honti Gyula, Dobay Gábor, Dömötör Ferenc, Barabás Tibor, Bedekovits Tibor, Kemény Imre, Wagner Pál, Munteán László, korm. Lengyel Gyula). 1959-ben a maconi Európa-bajnokságon a kormányos négyessel IV. helyen haladtak át a célvonalon. 1960-ban az olimpián másik két versenyzővel ugyan, de szintén kormányos négyesben a rendkívüli VI. helyen végeztek. Ez az eredmény tekinthető sportpályafutása legjobbjának. Az olimpiai pontszerző szereplésért a Munka Érdemérem bronz fokozata kitüntetést kapta, ahogy a csapat minden tagja is. 1961-ben Prágában az Európa-bajnokságon ismét kormányos kettesben indult Wagner Pállal és Lengyel Gyula kormányossal, de a reményfutamnál megint nem jutottak tovább. 1962-ben, az először megrendezett világbajnokságon ők képviselhették Magyarországot, ekkor a X. helyen végeztek. 1963-ban Koppenhágában kormányos nélküli négyessel kilencedikek lettek az Európa-bajnokságon. 1964-ben készültek az olimpiára, a luzerni nemzetközi versenyen kormányos kettesben és négyesben is csak a németektől kaptak ki, ami komoly reményekre jogosította a sportolókat. Ám végül evezősöket a szakvezetés nem utaztatott ki Tokióba. A csalódás után 1965-ben a duisburgi Európa-bajnokságon nyolcasban még egy VIII. helyezést elért. 1966-ban a berlini nemzetközi versenyen a szövetségi kapitány értékelése szerint „csak” második lett a négyes, ezért nem számolt velük a válogatott keretben, majd amikor mégis behívták a világbajnokságra készülő csapatba, Munteán – felháborodva az edzői hozzáálláson – nem jelent meg az edzőtáborban. A kor gyakorlata szerint megtorlásként bevonták útlevelét, s így nem mehetett Ratzeburgba, ahol Karl Adamnak, a korszak leghíresebb edzőjének, az „edzőpápának” a tanítványa lett volna. Mindezek után abbahagyta a versenyzést.

Budapesten az I. kerületi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, utána 1960-ban az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán diplomázott, mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát szerzett. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, majd a Debreceni Gépgyár fejlesztő mérnökeként dolgozott, több szabadalom, sőt világszabadalom is fűződik nevéhez. Evezős lapátot is tervezett, új tollformákkal kísérletezett; két változat modelljét el is készítette, ezeket a család féltve őrzi. A sportághoz való kötődésében edzői oklevelet is szerzett, de nem dolgozott edzőként.

1960-ban kötött házasságot Bínó Máriával, aki szintén evezett a Csepel SC-ben. Két gyermekük született, Zsuzsanna (1962) és László (1976). Nem sokkal az aktív versenyzés abbahagyása után újra rendszeresen evezett, 1973-tól az MTK-VM veterán evezőseként bekapcsolódott a hazai masters mozgalomba. Az edzések mellett versenyzett is, a hazai bajnokságok mellett a FISA nem hivatalos masters világbajnokságain ötször volt tagja győztes csapatnak. Élete derekán, 48 évesen, 1983. május 3-án váratlanul fellépő gyógyíthatatlan betegség következtében ragadta el a halál. Sírja az Óbudai temetőben található (20-1-1028).

Halála után családtagjai és sportbarátai – Karl-Heinrich von Groddeck és dr. Wagner Pál – megalapították a Munteán László örökös vándordíjat, melyet az országos bajnokságon a férfi kormányos kettes versenyszámban győztes egyesület nyer el és őriz egy éven át.

Wagner Pál és Wagner Mihály egykori sporttársak, valamint Munteán Lászlóné adatközlése.