Ballya

Hugó

Kisgyermekként asztmás lett, rendszeresen vitték Abbáziába gyógyulni és az orvos szabadban végzett sportot javasolt betegsége kezelésére. Egészen kamaszkoráig télen korcsolyázott, nyáron futballozott, mindezt amatőr szinten, de a térde így is tönkrement, akkor lett belőle evezős. 1926-ban lépett a Pannonia Evezős Club tagjai sorába, ahol Bányai Béla, egykori Európa-bajnoki bronzérmes evezős volt első edzője. Később Varró Imre, majd Török Zoltán Európa-bajnok, többszörös olimpikon irányította munkáját, akivel 1931-ben még csapattársak is voltak az Európa-bajnokságon. 1939-ig volt klubjának „működő tagja”, a klubkrónikák összesen 89 győzelmét jegyezték fel. Ezek között 9 országos bajnoki címet, nyolcasban hatot 1931 és 1939 között, kormányos négyesben hármat 1932 és 1938 között.

… aminek rövid summázata 2-2 Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérem, továbbá egy Európa-bajnoki IV. és – nem utolsó sorban – egy olimpiai V. helyezés, négyesben, ill. nyolcasban. 1939-ig volt a válogatott keret tagja, melynek oszlopos részét jelentette a Pannonia EC mindenkori nyolcas legénysége. Csapattársai a nyolc év alatt természetesen többször cserélődtek, de Domonkos Pállal, Gyurkóczy Károllyal és Szabó Lászlóval szinte minden esetben együtt küzdött a magyar hajó győzelméért. 1931-ben Párizsban az Európa-bajnokságon bronzérmet nyert a nyolcassal. 1932-ben Belgrádban a kormányos négyes tagja volt (Bartók László, Ballya Hugó, Szabó László, Török Zoltán, kormányos Zoltán Béla), a csapat a reményfutamban nem állt rajthoz, így kiestek a versenyből. Egy évvel később a Budapesten rendezett Európa-bajnokságon kissé megváltozott összetétellel elért második helyezésük a dicsőség mellett vigaszdíjat is jelentett, amit betetézett a nyolcas győzelme. 1934-ben a luzerni Európa-bajnokságon az összeszokott legénység (Domonkos Pál, Ballya Hugó, Szabó László, Gyurkóczy Károly) először a kormányos négyesek versenyében állt rajthoz Kereszthy Ervin kormányossal és a IV. helyet szerezték meg. Ugyanaznap később azonban a kormányos nélküli négyesek versenyében 500 m-nél összeütköztek a svájci hajóval, a kettes lapátja kinyomódott a villából, a kilátástalan helyzetben feladni kényszerültek küzdelmet. 1935-ben Berlinben újra a válogatott nyolcast erősítette, mely ismét győzött. Nem csoda, hogy (v)érmes reményekkel készültek és változatlan összeállításban indultak 1936-ban az olimpiára, de Berlinben a versenyben alaposan lemaradva csak ötödikként evezett át a Pannon-legényekből álló magyar hajó a célvonalon. 1937-ben Amszterdamban az Európa-bajnokságon kormányos nélküli négyesben képviselte Magyarországot ezúttal a ragyogó III. helyet szerezték meg. 1938-ban Milánóban a nyolcasban a még ragyogóbb, Európa-bajnoki II. helyezéssel búcsúzott a nemzetközi evezős versenyektől. De nem búcsúzott az evezéstől!

Budapesten a Kölcsey Gimnáziumban 1926-ban érettségizett, de tanulmányait nem közvetlenül utána folytathatta, mert a család negyedik gyermekeként munkába kellett állnia. Szegeden a M. kir. Ferenc József Tudományegyetemen 1935-ben végzett és kelt jogi doktori diplomája. A Közlekedési Minisztériumban kezdett dolgozni, majd hamarosan a MÁV-nál, forgalmistaként, s amikor válogatott lett, áthelyezték az igazgatóságra, ezzel segítették a mindennapos edzésre járást. A háborúban mint vasutast az akkori törvények alapján nem hívták be katonának. Az aktív versenyzést abbahagyva 1940-ben klubjának tiszteletbeli tagjává választották, majd 1943-tól elvállalta a sportigazgató-helyettesi, sőt az Evezős Szövetségben a szövetségi kapitányi funkciót. A MESZ-elnökség 1942-ben propaganda célú oktatófilm elkészítéséről döntött, ennek forgatókönyvét, szövegét is ő írta, sőt a képfelvételeken is ő szerepel. A 25 perc terjedelmű film 1943-ban készült el. Ezekre az évekre esik családalapítása is. 1940-ben a Városliget szélén álló, azóta lebontott Regnum Marianum templomban vette feleségül Farkas Irén testnevelőtanárt. Fiuk, Zsolt (1942) és leányuk, Irén (1946) is orvos lett. A háború végén családjával, feleségével és kisfiával Ausztriába menekültek, több edzői ajánlatot kapott, feleségét is hívták síedzőnek, de hazaszeretetük erősebb volt, 1945. április 4. után hazajöttek. Komáromban – mint minden férfit – leszállították a vonatról, 1-2 napig fogva tartották, míg ellenőrizték, hogy nem volt nyilas.

1947-ben kezdett klubjában edzői feladatokat vállalni, mindjárt merészen Zsitnik Béla és Szendey Antal felkészítését, akik 1947-ben Európa-bajnokok lettek és 1948-ban Londonban a kormányos kétevezős versenyszámban megszerezték a magyar evezős sport első olimpiai (bronz) érmét. Az olimpiáról hazatérve állambiztonsági rajtaütés során valutát találtak könyvtára egyik kötetében, ezért elhurcolták, az Andrássy út 60-ban eltöltött 3 hónapnak „köszönhetően” később fél veséjét el kellett távolítani. Szabadságát visszanyerve a MÁV-nál krampácsolóként, majd távírászként kezdhetett újra dolgozni, később „lépegetett” felfelé a ranglétrán, végül eljutott a végzettségének és képességeinek megfelelő jogtanácsosi beosztásba. Edzőként munkaidő-kedvezményben részesült, így tudott hétköznap délutánonként edzést tartani. Civil munkája mellett folyamatosan edzősködött. 1948-ban a nagy történelmi evezősklubok betiltása után a MESZ szövetségi kapitánya lett, majd 1950-től a Vasas SC evezős szakosztályában nőkkel kezdett el foglalkozni. Közös munkájuk eredményeképpen az 1950-es években négyes és nyolcas csapatai nemcsak a hazai bajnokságok sorát nyerték, hanem válogatottként is hazánkat képviselve több Európa-bajnoki helyezést szereztek. Kifinomult technikai felkészítő- és jó kondicionáló-képességének eredménye volt, hogy versenyzői 4 Európa-bajnokságon szereztek érmet. Nagy szaktudásával folyamatosan az élvonalban tudta tartani versenyzőit. 1955-ben a MESz elnökségi tagjává, azon belül a Fegyelmi Bizottság elnökévé és az Edzőbizottság tagjává választották. Miután a gyakorlatban már több mint egy évtizede bizonyított, utóbb a papírt is megszerezte: 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben az edzői oklevelet. Így az adminisztrációs akadálya is elgördült annak, hogy edzői tevékenységét, a női váltott evezősökkel elért nemzetközi sikereit hivatalosan is elismerjék: 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács Elnöksége a Mesteredző címet adományozta számára. Munkáját 1962-ig folytatta a Vasasban, utána a MESz vezetőedzője lett, majd 1974-től az MTK-VM női szakosztályában volt vezetőedző. Mind e mellett a Testnevelési Főiskola szaktanáraként evezős edzők generációi az ő előadásain szívták magukba a sportág felsőfokú ismereteit; sőt 1987-ben egy szakkönyvet is írt, amit azonban nem adtak ki, családja őrzi a kéziratot.

1985-ig volt (megszakítással) a női válogatott vezetőedzője. Az után az Arany János Nyelviskolában tanított német nyelvet. 1993-ban, a Magyar Evezős Szövetség 100 éves jubileuma alkalmából tartott díszközgyűlésen emlékplakettet vehetett át. Emlékét hálás versenyzői a Dr. Ballya Hugó örökös vándordíj alapításával fejezték ki, melyet az országos bajnokságon a női felnőtt négyes (1988-ig kormányos, 1989 óta kormányos nélküli) versenyszámot megnyerő egyesület vehet át. Sírja az Óbudai Temetőben (33. parc., N/A szakasz, 45 urnakripta) 2005 óta védett, legutóbb a Nemzeti Örökség Intézete újíttatta fel. Születésének 100. évfordulóján, 2008-ban a család emléktáblát helyezett el rá emlékezve az I. ker. Hunyadi János utca 3. sz. alatti ház, utolsó lakhelye földszintjén, melyet egykori evezős tanítványai, sportbarátai jelenlétében avattunk fel.

• A Pannonia Evezős Club hat éve 1934-1939. (Budapest 1940) • 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993. 78-79.o.) • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. 75.o.)