Gyurkóczy

Károly

Evezős sportpályafutását a „Budapest” Evezős Clubban kezdte 1927-ben, melynek 1930-ig volt tagja, a klub éves jelentéseiben 12 győzelmét sorolják fel. Már ekkor kialakult egy olyan négyes – Domonkos Pál, Gyurkóczy Károly, Szabó László, Ballya Hugó vezérevezős – akik később is, a Pannoniába átigazolva is kiemelkedően eredményesek lettek. 1931 és 1938 között 8 felnőtt magyar bajnoki címet nyert: kormányos kettesben (3), kormányos nélküli kettesben (1), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (2). Sportpályafutása végén, 1939-ben klubja a Pannonia EC örökös tiszteletbeli bajnoka megtisztelő címmel és a club jubiláris emlékérmével tüntette ki.

1931-től a Pannonia versenyzőjeként a nemzetközi vizeken is a magyar válogatott oszlopos tagja volt, 1935-ig öt Európa-bajnokságon, hétszer állt rajthoz, négyféle hajónemben összesen négy érmet nyert. Az 1931-es párizsi Eb-n a magyar nyolcassal (Domokos Pál, Gyurkóczy Károly, Klima Kornél, Bartók László, Blum Béla, Ballya Hugó, Szabó László, Török Zoltán, Zoltán Béla kormányos) bronzérmesek. 1932-ben Belgrádban Európa-bajnoki aranyérmet szerzett kormányos nélküli négyesben, Bartók László, Szabó László és Török Zoltán csapattársakkal vállvetve. A Budapesten rendezett 1933. évi Eb-n két újabb, fényesen csillogó éremmel gazdagodott: kormányos négyesben második (Ballya Hugó, Hollósy-Jung Frigyes, Szabó László, Gyurkóczy Károly, korm. Krebs Ervin), nyolcasban első helyen végzett (Tóth István, Krassy Miklós, Alapy Gábor, Kozma György, Ballya Hugó, Hollósy-Jung Frigyes, Szabó László, Gyurkóczy Károly, korm. Molnár László). 1934-ben Luzernben a Domonkos Pál, Ballya Hugó, Szabó László, Gyurkóczy Károly összeállítású legénység először Kereszthy-Krebs Ervin kormányossal kiegészülve állt rajthoz és negyedikként haladt át a célvonalon. A kormányos nélküli hajóban is elindultak, de szerencsétlenségükre a döntőben 500 méternél összeütköztek a svájci hajóval, a kettes lapátja kiugrott a villából, és feladták. 1935-ben kormányos kettesben, Kozma Györgygyel az oldalán, Kereszthy-Krebs Ervin kormányzása mellett mérte össze tudását a nemzetközi mezőnnyel, és az ötödik helyen zártak.

A versenyzést és a felkészülést a civil életre szinte egyszerre fejezte be. Az 1939/40-es tanévben Államtudományi doktori oklevelet kapott a Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1940-ben Szatmár vármegye törvényhatóságához szolgabíróvá nevezték ki. 1941-ben Szatmár vármegye alispáni hivatalánál, Szatmárnémetiben aljegyző, 1943-tól „másodfőjegyző”. A városban meg is szervezte az evezőséletet a Szamoson. 1944 májusában a m. kir. belügyminiszter a nagykárolyi járás főszolgabírájává nevezte ki, távozása (átköltözése Nagykárolyba) az evezős sport számára nagy veszteséget jelentett. A háború után, 1946-ban a Népjóléti Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd osztályvezetője, de más irányú tanulmányokat is folytatott: a Budapesti Kereskedelmi Akadémián 1948-ban záróvizsgát tett.

A világháború után, az 1950-es évek derekától a hazai evezős sport irányításában vállalt vezető szerepet. 1954-ben Evezés címmel jelentette meg a Sport Lap- és Könyvkiadó a Bányay Bélával és Hollósy Frigyessel közösen összeállított könyvet, melynek Az evezés eszközei c. fejezetét írta. Ugyanebben az évben az első ízben megrendezett női Európa-bajnokságon, mint a MESZ főtitkára kongresszusi küldöttként járt Amszterdamban, a tapasztaltakról alkotott véleménye hozzájárult ahhoz, hogy a rá következő évtől már magyar evezősnők is rendszeresen rajthoz álltak a legmagasabb szintű versenyeken. A szövetségen belül az edzőbizottság tagja, sőt, 1955-től elnöke volt. Hosszú versenyzői pályafutása, szervezőkészsége és tapasztalatai képessé tették a sokrétű feladatok ellátására. E tisztségeket ráadásul másodállásban, a Budapesti Vásárrendező Iroda főkönyvelőjeként végzett ugyancsak felelősségteljes munkája mellett töltötte be. 1962. április 8-án váratlanul, trombózis következtében bekövetkezett tragikus halála nemcsak családja, hanem munkahelye és a sporttársadalom számára is nagy veszteséget jelentett.

A Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) mint felsőbb sportvezetés, saját halottjának tekintette, a Farkasréti temetőben április 12-én evezős olimpikonok díszőrsége, dr. Ballya Hugó és Regőczi Kálmán búcsúztatása mellett helyezték örök nyugovóra a Fővárosi Tanács által adományozott sírhelyre (47/1 parc., 1-38/39-). Síremlékét 1963. december 1-jén avatták fel, a felirat – „Emberfeletti önuralmával és vasakaratával kovácsolta tökéletessé testét, szellemét és jellemét és mindent olyan egyszerű emberi magatartással” – az emlékmű hátoldalán olvasható. Felesége, Szántó Tessza (Budapest, 1910–1987) zeneiskolai zongoratanár volt a Főváros V. és XIII. kerületi Állami Zeneiskoláiban. Fiuk, Gyurkóczy Miklós Ervin (Budapest, 1949–1985) hegedűművész lett, fájdalmasan fiatalon hunyt el. A családi síremléket az evezős Európa-bajnok apára utalva egy evezőlapát díszíti; a zenepedagógus édesanyára Kovács Margit keramikus 1953-ban készített Éneklők című domborművének pontatlan „másolata" utal, amit Pfilf Éva festőművész, szobrász és restaurátor készített; a hegedülő férfi bronzszobrot, mely feltételezhetően Gyurkóczy Miklós Ervint ábrázolja, Marosits István szobrászművész készítette. A sírt 2004-ben a Nemzeti Örökség Intézete védetté nyilvánította.

Életében a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója és a Sportérdemérem bronz fokozata kitüntetésben részesült. Halála után, 1962. július 2.-i elnökségi ülésén a MESZ „Dr. Gyurkóczy Károly örökös vándordíj” alapításáról hozott döntést, melyet a versenyévad minősítő versenyeiben és bajnokságon női versenyszámokban elért összesített pontszám alapján első szakosztály/klub nyerhet el. A díjat napjainkban már nem osztják ki.

• „Budapest” Evezős Club éves Jelentései 1927-1930 • Magyar Sportalmanach 1928. Szerk.: Zuber Ferenc (Bp. 1929) • Pannonia Evezős Egylet éves Jelentései 1931-1939 • Bp. Kir. Magy. Pázmány P. Tud. Egy. Almanach 1939/1940, 134. o. • Magyar Nemzet, 1963. november 30., 6.o.