Klima

Kornél

Klima Kornél neve 1925-ben jelent meg először a Pannonia EC éves jelentéseiben, váci lakhellyel feltüntetett orvostanhallgatóként, az egyesület újonc csapataiban versenyzett. 1926-ban már a klub junior négyesének tagja, egy évvel később pedig a rangos nemzetközi versenyeken is oszlopos tagként számítottak rá. Országos bajnokságot kétszer nyert nyolcassal, 1928-ban és 1931-ben. 1928. áprilisban, az olimpiai év megkezdése előtt ő is ünnepség keretében írta alá a kötelezettségüket feltüntető „tréning-ívet“ és tette le az esküt, ám az olimpiára végül a Pannoniának nem a nyolcasa, hanem a bajnoki négyese utazott, s így ő ott nem állt rajthoz. Rajtolt viszont 1931-ben a Párizsban rendezett Európa-bajnokságon, a nyolcasban a hármas helyen evezett a 193 cm magas, 80 kilós, 25 éves fiatalember, aki addigra 20 győzelmet tudhatott maga mögött. Az ekkor nyert Európa-bajnoki bronzéremmel lényegében lezárta versenyzői pályafutását. Az 1931-32 években mint a Váci SE evezőseinek amatőr trénere az aktívan versenyző fiatalok felkészítésével foglalkozott, önzetlenül de nem képzett szakemberként jelentős eredményeket ért el, amiért megbecsülték, munkáját elismerték.

Középiskoláit Budapesten végezte el, a II. kerületi Mátyás király reálgimnáziumban 1921-ben, az akkor megalakított Ifjúsági Sportkör szertárosi feladatait vállalta magára V. évfolyamos diákként, ugyanakkor a szegény sorsú tanulókat támogató Segítőegyesület választmányában is tagságot vállalt. 1925-ben magántanulóként folytatta, majd 1926-ban a VII. kerületi állami gimnáziumban érettségizett. Ekkor a Pannonia EC tagnévsorában „orvostanhallgató” foglalkozásának megjelölése, ám időközben pályát módosított, s 1930-tól a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult tovább, s doktorált. Néhány évvel később, 1935-ben „ csigatenyésztésre adta fejét”, Tótfaluban telket vásárolt e célra, s a Hangya Szövetkezettel karöltve hamarosan nagy éticsiga-szállítmányt küldhetett Franciaországba. Sikeréről nemcsak a helyi (Váci Hírlap), hanem országos sajtó (Magyarország) is beszámolt. A háború évei alatt 1944. márciusában létrejött Hajózási érdekeltségek Kft.-nél lett ügyvezető Delmár Tivadar mellett. Novemberben nem kis része volt abban, hogy a flottilla 14 hajóját, köztük a „Duna” kotróhajót a Szentendre melletti Papszigetnél elsüllyesztették, a mozdítható értékeket leszerelő és nyugatra hurcoló nácik és nyilasok elől a Duna fenekére menekítették. A hajókat 1945. júliustól kezdve kiemelték, 1946. szeptembertől kitisztítva, javítva megkezdték munkájukat; a 37 puttonyos kotróhajó is alaposan kivette részét az ország újjáépítési munkálataiból. Klima Kornél cégvezető minősége 1947 augusztusában szűnt meg, amikor a céget államosították, de ő továbbra is itt dolgozott mint kotrási szervező. 1951-ben a Folyamszabályozási és Kavicskotrási Vállalat az ő irányítása mellett rekordidő alatt végezte el a sztálinvárosi kikötő vezérárkának kikotrását; munkája elismeréseként megkapta a Sztálin Vasmű Emlékérem ezüst fokozatát.

A háború után megnősült, König Évát (1892–1987), aradvári báró König Károlynak, az uralkodót kabinetirodájában több mint harminc éven át szolgáló miniszteri tanácsosnak kisebbik lányát vette feleségül. A báróéknak Tahi-Tótfalun volt birtoka és nyaralója, nyilvánvalóan e település volt megismerkedésük helyszíne, mint ahogy életük végéig lakhelyük is. Asszonya anyai ágon Pollack Mihálynak (1773–1855) a leszármazottja, az építész dédunokája volt, ezért lehetett Klima Kornél végső nyughelye a Pollack Mihály sírját is magába foglaló családi sírhely Tahitótfalu (Béke úti) katolikus temetőjében. Budapesten, az ORFI (Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet) kórházban bekövetkezett halála után 1986. december 23-án temették ide.

• A Pannonia Evezős Club éves Jelentései • Magyar Hírlap 1930. június 13., 4.o. • Ujság 1932. október 9., 16.o. • Magyarország 1937. április 3., 13.o. • Magyar Ipar 1948. december, 5.o. • Közlekedés 1951. december 1., 7.o.