Bartók

Ernő

Ötéves gyermekkorától kezdve sportolt, úszott és atlétizált, azt követte az evezés. A Pannonia Evezős Club versenyzője volt 1935-től, a klub 1939-ig vezetett feljegyzéseiben 13 versenygyőzelmét regisztrálták, ekkor Török Zoltán volt edzője. 1937-re érett meg tudása annyira, hogy a Pannonia felnőtt négyesében országos bajnok lett. 1938-ban a Pannonia EC és a Hungária EE tagjaiból összeállított válogatott nyolcas tagjaként (Szabó László, Bartók Ernő, Kapossy Imre, Szendey Antal, Alapy Gábor, Mamusich Tibor, Győry Károly, Ballya Hugó, kormányos Kereszthy Ervin) részt vett Milánóban az Európa-bajnokságon, és ott ragyogó ezüstérmet nyert. 1946-ig tartó versenyzői évei alatt összesen nyolc magyar bajnoki címet szerzett: kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (4). Nemzetközi versenyen utoljára 1942-ben szerepelt, amikor a Pannonia senior kormányos négyesével az olasz evezősök meghívására Lecco-ban rendezett versenyen harmadikok lettek (Szabó László, Bartók Ernő, Marosi Enoch, Zágon Miklós vezérevezős, Zimonyi Róbert kormányos), az ez évi hazai bajnokságot is ebben az összeállításban nyerték meg. 1948-tól kezdve mint edző írta be nevét a magyar evezés történetébe.

1948 és 1962 között versenyklubbá fejlesztette a Giurghiu Dej Hajógyár Sportkörét a hajógyár vízitelepén, másodállású edzőként. A hajógyári egyesületért úgy is harcolt, hogy a gyárban dolgozó fiataloknak nyújtott lehetőséget evezésre, csakhogy a gyár érezze a klub, a sport jelentőségét, értelmét. 1950-ben lett Pap Kornélia edzője, rendkívül eredményes edzői korszaka ekkor kezdődött. A páratlan edző-tanítvány együttműködés keretében megszületett a sportág első női Európa-bajnoki aranyérme, és a rá következő években további három (1958-1960). Az 1950-es évek második felében Pap Kornélia és Sólyom Andrásné élversenyzők felkészülésének irányítása, a klub vezetése mellett evezésre oktatta a TF hallgatóit, a Gh.Dej Hajógyár vízitelepén a nyári hónapokban gyakorlati továbbképzést tartott a számukra. 1960. márciusban az MTST (Magyar Testnevelési és Sport Tanács) elnöksége a „Mesteredző” cím adományozásával ismerte el addigi edzői tevékenységét, különös tekintettel Pap Kornélia Európa-bajnoki győzelmeire.

1961-ben a már elismert gyakorlati tudása mellé a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) megszerezte erről a „papírt” is, a hivatalos edzői oklevelet. 1962-ig volt a GD Hajógyár edzője, 1962–1964 között a Bp. Honvédban, 1964–1966 években a Váci Hajó SE-ben vezette az evezős szakosztályokat. Az 1960-as években országos minősítésű versenybíró, tagja volt a MESZ Edzőbizottságának, 1968-ban a sportág szakfelügyelőjének, 1969. április 1-től vezetőedzőjének nevezték ki. 1970-ben az újjászervezett edzőbizottság vezetését is rábízták. 1968 és 1977 között a válogatott szövetségi kapitányi tisztét töltötte be. 1973-ban újra a klubhoz szerződött, először a Rába ETO, majd 1977–1980-ban az Agárdi MEDOSZ evezőseihez; Győrben többek között Kormos András-Balogh László, Velencén Ódor Lajos, többszörös országos bajnokok és olimpikonok edzéseit irányította. Ezzel párhuzamosan 1982-ig folytatta a leendő evezős edzők oktatását a SEKI, ill. a TF tanáraként, aminek részeként 1974-ben Evezős ABC címmel szakkönyvét jelentette meg a Sport Könyvkiadó.

Baján érettségizett 1932-ben a III. Béla Reálgimnáziumban. 1937-ben – már Budapesten – Páncélos Tiszti Iskolát végzett. A második világháború idején tartalékos zászlósként 1941. szeptember 7-én megsebesült, (jobb keze maradandóan sérült), 1942-ben „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért” Dicsérő Elismerésben részesült. Később e szerepére hivatkozva kétszer is elutasították a „címzetes főiskolai docens” kinevezési felterjesztését. A BM indoklása szerint: „...politikailag alkalmatlan, mert hadnagyi rendfokozattal részt vett a Szovjetunió elleni harcokban, … 1956-ban munkahelyén kommunistaellenes kijelentéseket tett. 1957-ben internálták.” 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen letette a jogi abszolutóriumot, de diplomát nem kapott, hanem – már meglévő munkaköre érdekében végrehajtott „pályamódosítás” után – 1954-ben könyvelői, majd 1961-ben felsőfokú pénzügyi képesítést szerzett. 1944-ig a Budapest V. kerületi elöljáróságon pénzügyi előadóként, főelőadóként, 1960–1968-ig a XVI. kerületi Tanács főkönyvelőjeként, adóügyi szakértőként dolgozott; az edzői tevékenységet végig e munka mellett, másodállásban végezte. Ötvenes éveiben az evezés mellett aktív sportként a labdarúgást választotta, 1967-től leigazolt versenyzőként kergette a labdát – az alábbi gondolat jegyében:

1959-ben – minden valószínűség szerint Pap Kornélia első, 1958-ban elnyert Európa-bajnoki győzelmét segítő edzői munka elismeréseként – a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott. Az 1960-ban elnyert mesteredző cím után 1968. december 8-án, a MESZ 75 éves jubileumi közgyűlésén a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem bronz fokozatát vehette át Csanádi Árpádtól, az MTS elnökhelyettesétől. Oktatói tevékenysége elismeréseként 1991-ben a TF címzetes egyetemi tanárává nevezték ki; 1992-ben Kemény Ferenc Díjat kapott.

• Esti Újság 1939. március 2., 10.o. • MTST Közlöny, 1960. április 20., 2.o. • A Magyar Testnevelési Egyetem Közleményei 1990 (Bp., 1990. 174.o.) • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. I. 105.o.)