Rejtő

Ildikó

Rejtő Ildikó nagyothallónak született, de szülei idővel nem a siketek és nagyothallók iskolájába íratták be, hanem az ép hallásúak közé. Nyolcadikos korára a gerincferdülése is kiderült, és akkor a Vajda Péter utcai általános iskola testnevelő tanára, Kovácsné Nyári Magda – csapatban akkor háromszoros világbajnok vívónő – kitalálta, hogy mivel Ildikó jobb válla lenn, a bal meg fenn, a kislány kezdjen vívni, bal kézzel. Ez könnyen ment, hiszen Rejtő Ildikó balkezesnek született. Milyen az élet? Magdi néni negyedik és ötödik világbajnoki címét már közösen nyerték, és együtt ünnepelhettek a magyar válogatott tagjaiként. Gellér Alfréd, a „mesterek mestere” foglalkozott Rejtővel, majd Hátszegi-Hatz József, azaz Szepi bácsi, az egyiktől jobb, a másiktól balkezes iskolát kapott és ez a fajta tudás később sokszor vált előnyére. Még kislány korában egy kézelemző Ildikó tenyerét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy „…ez a lány be fogja járni a világot…” Az édesanyja ekkor, a Vasfüggöny időszakában csak arra gondolt, hogy valószínűleg meghibbant a nő, mondván „hát, hogy járhatná be ez a nagyothalló gyerek a világot?”. Nos, Rejtő a magyar női vívás történetében páratlanul eredményes pályafutása során összesen hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet nyert. A Petőfi, a Bástya Tervhivatal versenyzőjeként kezdte, majd az Elektromos vívója lett. 1960-tól 1980-ig az Újpesti Dózsa tagja volt, ez évben, 43 évesen még magyar bajnoki címet nyert csapatban. A válogatottat 1957 és 1978 között erősítette.

A tehetsége korán megmutatkozott. Ifjúsági világbajnokságon 1955-ben Budapesten indult először, és 18 évesen a döntőbe került. 1956-ban Luxemburgban, majd 1957-ben Varsóban ifjúsági világbajnoki aranyat nyert. A korabeli sajtó így írt a sikeréről: „Lélegzetelállító volt, hogy Rejtő 0:3-as és 1:3-as asszókat ésszel és technikával fordított a maga javára, olyankor, amikor azt a legtöbb vívó már feladta volna.” Az 1956. évi kirobbanó sikere láttán a vezetők egy ideig fontolgatták a 19 éves lány kiutaztatását a melbourne-i olimpiára, de az ötkarikás bemutatkozására végül még várni kellett. Rejtő 1958-ban lépett pástra először felnőtt-vb-n, ahol találataránnyal lett bronzérmes. Legelső döntőbeli asszóját egykori tanárnője, az őt a vívópályáján elindító Kovácsné Nyári Magda ellen kellett levívnia. A tisztelet mindennél erősebb volt benne, 4:3-ra vesztett, de így is ő végzett előrébb. 1959-ben Budapesten, 1962-ben Buenos Airesben lett világbajnok a csapattal.

Az 1963. évi gdanski világbajnokság négyes döntőjébe három magyar került: Juhász Katalin, Rejtő Ildikó és Sákovicsné Dömölky Lídia, valamint a román színekben versenyző, előző évi világbajnok Orbán Olga. Őt mindhárom magyar legyőzte, de egymással nem bírtak, kétszer is levívták a holtversenyt – eredménytelenül. A harmadik újravívásra Rejtő maradt a legfrissebb, Juhász bírta idegekkel a legkevésbé. Így alakult ki a sorrend, három magyarral a világbajnoki emelvényen. Később úgy nyilatkozott: a gdanski vb volt pályafutása legkedvesebb versenye.

1964-ben Tokióba Rejtő már háromszoros világbajnokként érkezett. Káprázatos olimpiai karrierje még 1960-ban kezdődött: Rómában ezüstérmet szerzett a csapattal. Volt hát miért visszavágni a szovjeteknek a 3:9-ért. A Vaszeda-csarnok biztosította a környezetet ahhoz, hogy forduljon a kocka. Az egyéni verseny „ágyazott meg” a csapat sikerének. Rejtőt mintha edzeni szerette volna az élet, a csoportjából csak újravívás után léphetett tovább. A német Helga Mees a verseny elején egyszer már kellemetlenséget okozott Rejtőnek, s ehhez a szokásához a döntőben is ragaszkodott (2:4). Így Rejtő hiába győzte le olasz és szovjet ellenfelét, ez kevés volt az üdvösséghez. A továbbiak már nem Rejtőtől függtek, hanem attól, hogy Meest sikerül-e valakinek megállítania. Az olasz Antonella Ragno megtette, és így hármas holtverseny alakult ki az aranyért. A túlórázásban Rejtő már nem hibázott, előbb Ragnót verte 4:1-re, majd a mumus Mees következett. S harmadszorra Mees már csak asszisztált az akkor még olasz tőrrel vívó Rejtő sikeréhez (4:0). Nem mellesleg a németek nem tudták helyesen kimondani Rejtő vezetéknevét – Rocsónak sikerült ejteniük. Azután ez a szó becenévként került a vívóköztudatba. A másnap ismét a páston találta Rejtőt és társait. A csapatban létrejött a római magyar–szovjet döntő visszavágója. Fej fej mellett haladt a két csapat, hol az egyik fél, hol a másik egyenlített: 3:3, 5:5, 7:7 is volt az állás. Az egyéniben betliző Galina Gorohova bizonyította klasszisát, mind a négy asszóját kipipálhatta. Nálunk Juhász és Rejtő nyerték az utolsó asszóikat (fejenként hármat-hármat) és ezzel 8:7-re vezetett a magyar csapat. Már csak egy győzelem hiányzott az aranyhoz, ha a szovjetek hozzák az utolsó meccset, a 8:8-as állás a jobb találatarányuk miatt nekik kedvez. Végtelenül izgalmas mérkőzést hozott Dömölky és Ljudmila Sisova asszója. Mintha mindketten az életükért küzdöttek volna, eljutottak 3:3-ig. Tehát az első érvényes találat döntött. Dömölky támadott, de kétszer is érvénytelent szúrt. Harmadikra viszont ült a találat, ezzel olimpiai bajnokok lettek a magyarok: Rejtő Ildikó, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Ágoston Judit és Marosi Paula.

A két tokiói aranyával Rejtő megvédte az év legjobb sportolónője címét idehaza. Győztes tőre az olimpia után obsitot kapott, visszavonultatta a tulajdonosa, és soha többet nem vívott vele. „Asszó közben is tudtam stílust váltani, ha kellett. Védésből támadásba és fordítva, továbbá meg tudtam valósítani az elképzeléseimet. Vallom, a víváshoz nem kevés ész is kell, de nem mindegy, hogy a kivitelezést végre tudja-e hajtani az ember, vagy sem” – nyilatkozta utóbb a Nemzeti Sportnak a technikájáról. A lába nem volt annyira biztos, szemben a kezével. Tehetségén túl az alkalmazkodóképessége is kivételes volt. Évtizedeket töltött el a válogatottban, s végig alkalmazkodnia kellett a szabályváltozásokhoz, a fegyverváltozáshoz, a változó csapattársakhoz, az edzőkhöz. Rajta semmi sem múlt.

Öt olimpián járt, valamennyiről éremmel tért haza. Hiányérzete az 1968. évi mexikóvárosi olimpiával kapcsolatos. „Taxival mentünk a verseny színhelyére, csakhogy találkoztunk a maratonisták mezőnyével, le kellett állnunk. Már attól tartottam, lekésem a döntőt. […] Átöltözni alig maradt időm, nemhogy bemelegíteni. Első asszómban a svéd Palm már három egyre vezetett, onnan fordítottam” – idézte fel a Nemzeti Sportnak adott interjújában a történteket. Idegekkel nem bírta ezt a helyzetet, ezáltal elveszítette esélyét címe megvédésére, végül a harmadik lett. Csapatban (Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula) ezüstérmet szerzett Mexikóban. Az első mérkőzéseken Rejtő hozta magát, az olaszok ellen 3:1 volt a győzelmi aránya, a találataránnyal megnyert románok elleni elődöntőben két győzelem és két vereség került a neve mellé. A döntőben viszont nem ment neki a vívás a szovjetek ellen (3:9), három ellenfeléből csupán egyet tudott legyőzni.

1970-ben óriási sikert ért el a Bajnokcsapatok Európa-kupájában az Újpesti Dózsa. Torinóban a döntőben a Dinamo Moszkvával (ami a teljes szovjet válogatottal volt egyenlő) döntetlenre végződött a mérkőzés, még a találatok száma is egyezett. A döntésre kijelölt vívók csörtéjében Rejtő 4:3-ra legyőzte Alekszandra Zabelinát, így az újpesti lett az első magyar női BEK-győztes csapat. Életében még egyszer kellett „túlóráznia”: 1978-ban a világbajnokságon az 5–8. helyért küzdött meg egymással a magyar és a francia csapat, a mérkőzés végeredménye 8:8 lett. A kapott találatok számolásánál kiderült, hogy abban sem volt különbség (60:60). A döntésre kijelöltek csörtéjében Rejtő és Brigitte Latrille következhetett, s jóllehet a mérkőzés során Rejtő 5:1-re nyert, ezúttal ugyanilyen arányban alulmaradt.

Hűséges típusként mindvégig a Belügyminisztériumban dolgozott, tekintve, hogy ruhaipari technikumot végzett, a ruházatokkal foglalkozó laborban kapott állást. Szakajtónyi érme, díja és kitüntetése közül Rejtő Ildikó számára az egyik legkedvesebb az évszázad siket olimpikonja díj, amelyet 2000-ben kapott. Sok egyéb rangos elismerés is sorakozik a vitrinjeiben: 1988-ban NOB-emlékéremmel, 2000-ben a MOB olimpiai érdeméremmel is kitüntették, 2007-ben a Nemzet Sportolójává választották, 2008-ban tagja lett a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének. 2013-ban tenyérlenyomatával bővült a Magyar Sportcsillagok Fala, és ebben az évben a Nemzetközi Vívószövetség Hírességek Csarnokába is bekerült. 2017-ben a Köz Szolgálatáért Érdemjel arany fokozatával és Újpestért díjjal (aranygyűrű) tüntették ki. 2021-ben Prima díjat kapott. A MOB tiszteletbeli tagja (2000–). Veterán-Európa-bajnok egyéniben és csapatban (2000, Siófok) és ebben a korcsoportban is világbajnok. Kétszer ment férjhez, első férje Újlaky Jenő, második férjével (Sági György dr.) már 51 éve élnek együtt.